Chapter 47

Sziasztok!


Nos, most elértünk egy sorsfordító fejezethez. Még ha nem is nagyon befolyásolj a jövőbeni történéseket, azt hiszem olyat írtam, ami egy kicsit... kedves lesz számotokra. :) Legalábbis remélem.
És már előre elnézést, ha nem tökéletes, szenvedtem a végével, mert nem tudtam, hogy lenne a legjobb.
Hibákért elnézést, a zenéket kérlek nyissátok meg, úgy sokkal jobb lesz, én legalábbis úgy írtam, és úgy jött ki szépen. :)
A kommentárokat köszönöm, és azt hiszem ez a fejezet Adél szíve vágya volt, mint ahogyan Nektek, másoknak is, de most neki ajánlom, az ő szava volt egy, bizonyos a mondatos játékunknál.
Na, haladjunk, haladjunk! :)
Köszönöm, hogy vagytok! Csók


                            More than friendship
                                            /Több, mint barátság/

Ez volt az a pillanat, amikor a szörnyű álmomból visszacsöppentem a való világba, ahol vannak még meglepetések, kiderül, hogy a barátok nem okoznak csalódást, sőt többet kapsz tőlük, mint amit valaha is reméltél.
Ahogy Selly kipirult, vidám arcát néztem, rájöttem, hogy szebb napokat nem is kérhettem volna és minden, amire szükségem van, itt most velem.
-    Ez hihetetlen – nézte körbe, és mindenkit felismertem, aki ott volt, egy olyan meghívott sem volt, akit nem látok szívesen, olyan, akiről tudom, hogy nem vagyok a szíve csücske. – Hogyan és mikor, és hogyan? – tátogtam miközben szorosan megöleltem a felém szökellő Alexet.
-    Ez egy elég hosszú folyamat volt, de te annyira nem sejtettél semmit, hogy az eltitkolás nem volt nehéz dolog – válaszolt Kevin mosolyogva.
-    Csodálatos – suttogtam, miközben immár Selly zárta közre a karjaimmal, és fejemet a vállába fúrva, húztam magamhoz közel.
Olyan melegen öleltem, amennyire csak tudtam, és szorosan lehunytam a szemem, hogy a könnyeim elrejtsem.
-    Annyira szeretlek, nagyon köszönöm – leheltem alig hallhatóan, és éreztem, ahogy Selly elmosolyodik.
-    Ne nekem köszönd, hanem a két jómadárnak, azt hiszem Eric igencsak kivette a részét, Alex pedig istenien megcsinált mindent – hajolt el rám mosolyogva, és könnyed mozdulatokkal letörölte az apró könnycseppeket az arcomról. – Boldog Születésnapot így előre! – puszilta meg az arcom, majd még utoljára megfogta a kezem, és eltűnt a tömegben.
Valaki elkezdte lehúzni a hátamról a kabátot, én pedig engedtem neki, kényelmesen kibújtam a meleg anyagból, miközben sorra öleltem meg a barátaimat, ismerőseimet.
A ház még mindig szemet gyönyörködtetően nézett ki és Alex vidáman el is vállalta, hogy körbevezet, míg lent „berendeznek mindent”, hogy a szavaival éljek. Nem tudom mit kell még lent rendezni, de nem mondtam nemet, hihetetlenül kíváncsi voltam a ház többi részére.
A felső szint is ugyanolyan lélegzetelállító volt, csodálatos kilátás nyílt az összes hálóból a tengerpartra, a naplementére, miközben minden stílusosan volt berendezve. Mintha csak az én ízlésemnek megfelelően készítettek volna elő mindent. Félve mertem bármihez is hozzányúlni, féltem, hogy kárt teszek a lakásban, esküszöm, ha a cipőm miatt egy folt is marad valahol, sohasem bocsátom meg magamnak. Nem tudom kié ez a hely, de biztos nem örülne, ha bármi baja is esne.
Olyan volt az egész, mintha csak egy katalógusban látnám. Szinte már láttam maga előtt, ahogy reggel kikelek az ágyból, nyújtózkodva kémlelő a felkelő napot, vagy éppen kiélvezem, ahogy az már magasról süt be a szobámba. Egy meleg nyári napon lassan kisétálok az erkélyre, és elnyúlok a napágyon, majd órákkal később lesétálok a földszintre, ahol minden tökéletes, már vár a reggelim, én pedig, mint a világ legboldogabb embere találom meg Ericet az egyik medencében úszva, ahogy éppen felbukkan a feje a víz alól.
Önkéntelenül is elmosolyodtam az elképzelésen, és szinte már éreztem a Nap sugarainak melegségét a bőrömön.
-    Szóval akkor tetszik? – rántott vissza a valóságba Alex, én pedig rá emeltem a tekintetem, és szélesen elmosolyodtam.
-    Elképesztő. Kié ez a hely?
-    Ne aggódj, addig maradunk, ameddig jól esik, szóval csak érezd jól magad!
Bólintottam, és újra körbenéztem a szobában, amelyben álltunk.
-    Ez a te szobád – jelentette ki lazán Alex, mire azt hiszem hallottam koppanni az állam. – A ruhád pedig csodás választás, azt kell mondjam, csodálatosan nézel ki ma este.
-    Csak nem akarsz valamit? Túl sok a kedvességed! – nevette rá, majd az ajtó felé fordultam, mert mintha kopogó cipők hangja ütötte volna meg a fülem.

(Hangover)
-    Jöhettek – tűnt fel Selly, én pedig idegesen pillantottam Alex felé, aki kaján vigyorral a fején vágtatott el mellettem, és megragadva a kezem húzott maga után.
Mire készülnek? Mi folyik itt?
Nem kellett sokat várnom, mert amint leértem a lépcső aljára, mindent megértettem. Az alsó szobákat mind egymásra nyitották, szabad volt az átjárás, miközben különböző fények világítottak mindenhonnan, diszkó gömbök lógtak a plafonról, hatalmas hangszórók voltak szétszórva az immár hatalmas helyiség minden pontján, és abban a percben, ahogy megláttak újabb adag konfetti, és csillám eső vette kezdetét. Beindult a zene, vele együtt a fények is, és a váltakozó színes égők között jelen volt az állandó színvilágot jelentő rózsaszín égők, amik kellemesen csajossá, és bulissá változtatták a helyet.
Nem szóltam semmit, csak álltam ledermedve, mintha szellemet láttam volna, mire mindenki megfagyott és félve, értetlenül néztek rám.
Megilletődést, csalódottságot láttam a szemükben, miközben komolya arccal néztem végig rajtuk. A zene megállíthatatlanul üvöltött tovább, miközben mi úgy álltunk, mintha temetésen lennénk. Ők az én reakcióm lesték, én pedig csak a pillanatra vártam. Éreztem, ahogy feszülnek az idegek, magamban jót mosolyogtam, és be kell vallanom élveztem, de nem húzhattam sokáig.
-    Buliiiiiiiii – sikítottam el magam, és kacagva siettem le a lépcsőn, hogy a táncparkett közepére vessem magam.
Nem kellett több egy pillanatnál, míg mindenki magához tért, és hangos üvöltések közepette vettek körbe, hogy fergetegeset táncoljunk.
Hihetetlen érzés volt a legjobbakkal egyszerre táncolni, boldogan, felszabadultan, soha boldogabban.
Mindannyiunkban ott lüktetett a zene, mindannyiunknak az volt a löket, egyszerre vert a szívünk, egyszerre hallottam a lábunk dobogását.
Egyik szám követte a másikat, fáradásig táncoltam, miközben valahogy mindig került a kezembe valami isteni koktél, aztán sörök, és sosem válogattam, de múltak a percek, a tánc, a meleg és az alkohol lassan meghozta a hatását, éjfélre igazán fantasztikusan éreztem magam még úgy is, hogy a szédülés elég gyakran megkörnyékezett.
Amint véget ért az utolsó szám, amire táncoltam, egy utolsó pillantást vetve Eric készültem a távozásra, hogy friss levegőt szívjak. Átvágtam a tömegen, és szinte már éreztem is a levegő üdítő illatát, amikor egy férfi test elállta az utam, és nem volt hajlandó arrébb lépni, még az állandó lábára taposásom eredményeképpen sem.
-    Figyelj, szerintem jobban tennéd, ha… – kezdtem, miközben lassan felemeltem a fejem, és szembetaláltam magam az arcával. – Ty – suttogtam, és hátráltam egy lépést.
-    Meg sem hívtál? Szép. Attól még Boldog születésnapot neked, Ninah – mosolygott, és az arcom felé hajolt, de elhúzódtam, és még egy gyenge próbálkozást tettem a hátrálásra.
Azt hiszem megfulladok – kapkodtam a levegőt, és gyorsan megkerülve Tyt akartam megszabadulni tőle, amikor megpillantotta Ericet, ahogy Rubennek egymásnak feszülnek.
-    Ezt nem hiszem el – sziszegtem összeszorított szájjal, és megindultam a keverőpult felé, hogy kikapcsoljam a zenét.
Amint az emberek felfogták, hogy nem dübörögnek a hangfalak, egyszerre némultak el, és kíváncsian tekingettek felém.
-    Mi a francot kerestek itt? Miért van itt Ruben és Ty?  - üvöltöttem át a termen, mire egy női hang szólalt meg.
-    És Molly.
-    Isteni – fújtattam, és visszavonultam Tyhoz. – Válaszolj!
-    Ez egy születésnapi buli, nem? És ismerjük az ünnepeltet, csak jöttünk felköszönteni, édes.
-    Csak… csak fejezd be, oké? – kiabáltam rá, de nem hatotta meg, nem tudtam letörölni azt az idióta vigyort az arcáról.
A többek eltűnt mellőlünk, a háttérbe húzódtunk, így most már tisztán láthattam Ericet, tisztán láttam azt a pillanatot is, amikor gondolkodás nélkül húzott be egy hatalmasat Rubennek.
A férfi megtántorodva lépett hátra és fájdalmas nyögések közepette emelte a kezét az orrához, amiből ömlött a vér. Lassan felemelte a tekintetét, és Ericre nézett. Egy pillanat múlva, már nekirohant az énekesnek, és ketten estek a földre, hogy felváltva mossák be a másik arcát.
Mindenki meghökkenve nézte a párost, némelyek kaján mosollyal az arcukon, mire én magamhoz térve a kezdeti sokkból újra Ty felé fordultam, és láttam, ahogy kissé aggódva, mégis nevetve nézi a verekedést. Idegesen szorította össze a szám, ökölbe szorítottam a kezem, és nem engedve magamnak, hogy átgondoljam a helyzetet lendítettem ütésre azt, ami ahogy kell, hihetetlen nagy fájdalommal célba találjon, és leterítse a nagyképű amerikait.
-    Baszki… ez rohadtul fáj – sziszegtem az öklömet szorongatva, mire Alex futott mellém és aggódó büszkeséggel nézte a kissé véres kezem.
-    Ügyes – mosolygott, és kérte, hogy engedje ki az ujjaim, de mielőtt megtehettem volna láttam, ahogy Ty felemelkedik a földről, és dühös tekintettel rohan felém, mire Alex teste megfeszült az enyém mellett, és a hatalmas csattanás után, amit hallottam, csak azt láttam, ahogy Ty újra elterül, ezúttal a szeme körül egy hatalmas pirosló folttal.
-    Barom – üvöltöttem felé, amit mintha mindenki egy csatakiáltásnak vélt volna szaladtak felénk, kettészakadva Eric és köztem, hogy segítsenek leszerelni Tyt és Rubent.
Molly is kapott egy adag csajt a nyakába, és nem akarom tudni, hogy mennyire tépik meg, de azt hiszem, majd olvashatunk róla az újságokban. Hirtelen szállt el a haragom, és éktelen jókedvem kerekedett az egész verekedést nézve, még úgy is, hogy szinte biztos voltam benne, hogy zúzódott a kezem, és reméltem, hogy nem tört el. De a bunyónak hamar vége szakadt, mégsem lehet igazán jót verekedni két ember ellen. Kettő, mert Mollyt nem annak számolom.
Ruben vérző orral lépkedett hátrébb, míg az üvegfalnak nem ütközött, majd segélykérő szemeket meresztve pislogott rám.
Megráztam a fejem, és édes mosollyal az arcomon formáltam felé a szavakat: Csak magadra számíthatsz!
-    Elég! – kiáltotta el magát, mire mindenki megállt. – Elmegyünk – indult el irányunkba, hogy összekaparja az ájultan fekvő Tyt.
Senki nem állt az útjába, én pedig csak nem hagyhattam, hogy cipelje a hátán az eszméletlent, így az éppen a kezemben tartott pohár tartalmát Ty arcába fröcsköltem.
A fiú álmos tekintettel pislogott fel, mire Ruben megragadta a karját, és felhúzta a vértócsából, amit maga körül hagyott.
-    Csak még egy szóra – sétált mellém Eric, majd se szó, se beszéd nélkül ütötte meg még utoljára Tyt, aki összeroskadva nehezedett Rubenre.
-    High five, ember – emelte pacsira a kezét Alex, amit Eric kacagva el is fogadott.
Ahogy figyeltem az énekes arcát, láttam, hogy Ruben néhány ütése betalált. Frusztrált tekintettel néztem a távolodó alakok felé, majd mikor eltűntek az úton, idegesen fordultam Eric felé.
-    Mit képzeltél? Mit csináltál? – csattantam fel, mire újra minden elcsendesedett, eltűntek a gratulációk, és örömteli hangok a levegőből, néztem, ahogy lassan Eric nevető arca is elkomolyodik és értetlenül fordul felém.
-    Miről beszélsz?
-    Rólad! Mégis hogy képzelted ezt? Mindenkit megversz, aki nem tetszik neked, aki beállít, hogy elrontson valamit? Képes vagy összeverni az exem, és azt az embert, akitől függesz? Gondoltál civilizált megoldásra?
-    Jaj, bocsánat Miss Én Nem Vertem Be a Volt Barátomnak, sajnálom, hogy úgy éreztem ezzel tartozom nekik. Őszintén sajnálom, hogy fáj, ha megbántanak téged, és ezek a férgek állandó jelleggel ezt csinálták, és igen, nem érdekelt, hogy Ruben a lemezcégem tulajdonosa, ha úgy beszélt veled, ahogy nem kellett volna. Cseszd meg Ninah, hogy szeretlek! – kiabált miközben csak úgy csattantak a szavak, ahogy elhagyták a száját.
Láttam, ahogy kidomborodott a nyakán az ér, vöröslő arcát, láttam, ahogy egyre idegesebben próbálja visszafogni magát, tudtam, ha most itt lenne valaki, akit gond nélkül leüthet, megtenné. De ez mind nem érdekelt, amikor az a szó elhagyta a száját.
Egy pillanatra megszédültem, megfordult velem minden, és a kirakós hiányzó darabja egyetlen másodperc alatt betalált a helyére, és ahogy becsusszant, minden egész lett.
-    Kimennétek most a medencéhez? Kérlek – mondtam halkan a földet nézve, és megvártam, míg mindenki elhagyja a helyiséget, és csak Eric és én maradunk ott, távolról nézve egymás szemébe.
-    Most meg mi van? – sóhajtott Eric megadva felemelt karral.
Kihúztam magam, és felszegett, parázsló tekintettel néztem a szemébe.
-    Mondd még egyszer! – szólítottam fel, mire kényelmes, diadalittas, hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-    „Cseszd meg Ninah!” – idézett és lazán zsebre vágta kezeit.
-    Tudod mit Eric? Cseszd meg te is – léptem felé egyet. – Cseszd meg a nagyképűséged, az önteltséged, az egocentrikusságod, és hogy olyan pokolian jó előadó, és pasi vagy!
Nem válaszolt, csak leszegte a tekintetét, miközben szája szegletében gyermekien édes, mégis gonosz mosoly bujkált, ami akkor sem hervadt le, mikor sejtelmesen fellesett hatalmas szempillái alól, és a szemembe nézett.
-    Szeretlek – mondta hangosan, mire felnevettem, és elfelejtve mindent futottam felé, hogy az ölébe felugorva megcsókolhassam.
Kezei egyből elkapták a testem, és miközben én erősen átkulcsoltam a lábammal a derekát, ő a karjaival tartott meg, és szenvedélyesen csókolt vissza. Csókja égető vágy lavináját indított el a testemben, és éreztem, ahogy elhatalmasodik fölöttem a kéj. Anélkül, hogy megszakítottuk volna a csókunkat indult meg velem a lépcső irányába. Az első lépcsőfok előtt, tudtam, hogy megszakad a pillanat, mert képtelenség velem felsétálni. Lábaim leengedtem a derekáról, és elszakadva az ajkaitól húzódtam hátrébb, de nem engedte. Visszarántott magához, benyúlt a térdem alá, és az ölébe emelve vitt fel a hálóba.
                                         +18
(Wicked game)
Az ágy előtt letette a lábam, én pedig levegőért kapkodva vontam el a szám.
-    Hamarabb nem tudtad volna mondani – lihegtem mosolyogva, és újra a csókja után kaptam, de ő csak játékosan beleharapott az ajkamba.
-    Nem akartam, hogy elbízd magad – lökött az ágyra, én pedig mosolyogva zuhantam a párnák közé.
Pillanatok alatt újra megéreztem forró csókjait a testemen, amik lágyan kalandoztak el a nyakam irányába. Éreztem, ahogy nyelve föl alá járt az érzékeny területen, és mintha csak villámcsapás ért volna tudatosult bennem, hogy mire megy ki a játék.
-    Ne csináld – suttogtam két kezemet a mellkasára helyezve, mire a válasz csak egy apró puszi volt a nyakívi gödröcskébe.
-    Akkor? – simult hozzám a teste, és éreztem mennyire kíván.
Elemeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni, és összeszedtem minden bátorságomat.
-    Szeretlek! – mosolyogtam boldogan mire szája újra az enyémen volt, és nyelve őrült, sürgető játékba kezdett az enyémmel.
Kezem lassan simította végig a mellkasát, majd leérve a póló aljához szorítottam meg azt, Eric pedig értve minden néma szavamat hajolt el felőlem, és felült az ágyban. Követtem a mozdulatait, és vele szemben leülve húztam át lassan a ruhadarabot a fején, majd ledobtam az ágy mellé, és le sem véve tekintetéről a szemem húzódtam az ölébe.  Csillogó tekintetem végigvezettem a felsőtestén, majd megéreztem, ahogy a combomhoz nyúl, és egy egyszerű mozdulattal húzza le a testemről a rövid ruhát. Mint éhezők kaptunk egymás ajkai után, semmit sem akartam jobban, csak hogy minél közelebb érezzem magamhoz, hogy szinte eggyé váljon a testünk. Szorosan körülöleltem a nyakát mindkét karommal, és beletúrtam a hajába, ez által is közelebb vonva.
A következő pillanatban éreztem, ahogy a melltartóm csatja megadja magát, és a pánt szinte észrevétlenül siklik le a vállamon, mire én felváltva engedtem el Eric nyakát, hogy lecsúsztassam a ruhadarabot a testemről. Amint az is az ölemben landolt a férfi a fenekem alá a nyúlt, és enyhén megemelve fektetett végig az ágyon.
Megremegtem, ahogy éreztem a férfitestet az enyémhez simulni, és elöntött a forróság mikor megéreztem simogató kezeit, amik lassan csúsztak fel a fenekemtől a hátamon, majd onnan a nyakamra, hogy aztán elől folytassák útjukat, gyönyörű pillanatokat okozva kipirult testemnek.
Nehezen lélegezve nyúltam az övcsatja felé, és egy kis segítséggel pillanatok alatt eltűntettem róla a nadrágot, és végre csak egy boxerben feküdt rajtam.
Ajkai lassan hagyták el a szám, hogy a melleimre vándorolhassanak, és halk nyögéseket szabadítsanak fel belőlem. Nem tudtam semmire sem gondolni, Erickel volt tele a fejem, egyszerűen kitöltötte minden gondolatomat, a mozdulatai elvették minden eszemet, elfelejtettem hol vagyunk, hogy mik történtek, egyszerűen csak ő volt, és én, és az a tűz, amiben porig ég a testem.
Hátravetettem a fejem, és halk zihálásomra figyeltem, amikor megéreztem Eric ujjait az oldalamnál lejjebb siklani, addig, amíg el nem érték a tangám szélét, és finoman bele nem akasztotta az ujját, hogy lazán végigvezethesse azt a combomon, végig a lábamon, végül leejtve a földre, a többi ruha mellé.
Felsóhajtottam, ahogy megéreztem ujjának siklását a hevesen lüktető dombok között, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, ne kínozzon, nem vágyom többre, csak hogy érezzem őt.
Megragadtam a haját, és a számhoz húzva suttogtam a fülébe.
-    Kérlek…
Válasz helyet egy mosolygós csókot kaptam az arcomra, majd a feje eltűnt, puha csókokkal behintve a testem haladt egyre lejjebb, mindaddig, míg el nem érte ujjai helyét, és bele nem puszit a lágy vonalak közé.
Erősen beleharaptam a számba, nem bántam, ha kiserken a vérem, de egyszerűen úgy éreztem, hogy felrobbanok, hogy mentem megőrülök, ha tovább húzza az időt.
-    Elég! – Megelégelve mindent vettem nagy levegőt, gyűjtöttem egy fordulásra való erőt, és megragadva két karját pördültem át, hogy most ő kerüljön alulra.
Meglepetten pislogott rám, én pedig nem törődve vele kezdtem az őrjítő játékba, halk suttogásba a fülébe, játékos harapdálásba, majd a mellkasától megindulva a pihe könnyű csókok hintéséig, amik szó nélkül találtam újra magam alul, és egy hirtelen mozdulattal éreztem meg magamban kívánatom tárgyát. Hangos nyögéssel sóhajtottam fel, és erősen markoltam meg Eric karját, amin a fejem mellett kétoldalt támaszkodott meg.
Apró lökésekkel egyre tovább fokozta a kéj forró gyötrését a testemben, miközben szája a mellem irányába kalandozott.
Ahogy erősödött és gyorsult a tempója, kezemet lefejtettem a karjáról, és hátán húztam végig az ujjaim. Éreztem, ahogy a körmömmel felszántom a bőrét, de egyikőnk sem foglalkozott a fájdalommal, valami sokkal tökéletesebb vett minket körül.
Halk nyögéseimet apró csókokkal hallgatatta el, én pedig minduntalan többet és többet akartam.
Olyan szorosan vontam magamra amennyire csak tudtam, lábammal körülöleltem az övét, és hagytam, hogy a lökései egyre mélyebbek legyenek, egyre hajszoljanak a gyönyör felé, oda, ahol már egyetlen csók sem lesz képes elnyomni a sikolyom.
Lassan már mindent egy könnyű fátylon keresztül érzékeltem, mintha egyszerre minden tökéletes lett volna, minden kissé elszigetelt. A zihálások tompa hangját elnyelte a körülöttünk lévő világ, és már semmire nem voltam képes figyelni, csak a kéj feszítette testemre, amelynek Eric egy utolsó lökéssel adta meg a kiteljesedést.
Éreztem, ahogy teste az enyémmel együtt feszül meg, majd zihálva hajtja fejét a mellkasomra.
Azokban a percekben tökéletes volt minden. Az érzés, a boldogság, ami átjárta a testem, miközben Eric ernyedt teste az enyémen feküdt, ahogy éreztem a szíve dobbanását az enyémmel egyetemben, az illatát mindenhol a levegőben, a felkelő Nap narancssárgás – rózsaszínes árnyalatait, ahogy befestik a szobát, mintha csak egy csodálatos álomban lettem volna.
Percek múltán sikerült újra normálisan lélegeznem, mikor Eric felemelte a fejét, két oldalt újra megtámaszkodott mellettem és a szemembe nézve közelített az arcom felé.
-    Csodálatos vagy – suttogta, majd hagytuk, hogy az álom tovább folytatódjon…


---------------------------------
Lenne még egy apróság, de ez ne tartson attól vissza, hogy egy kis pozitív megerősítést küldj, szóval készítette még magyar fordítással Eric videókat, ha érdekel lesd meg! :)
Eric Saade - Rocket Science