Chapter 64

Sziasztok!

Köszönöm, hihetetlenül nagyon köszönöm mindenki szavát az előző fejezetnél, régen éreztem magam olyan boldognak, mint mikor láttam, hogy mennyire tetszett nektek a fejezet! :) 

Ezt nem érzem annyira jó résznek, de igyekszem a következőt élvezetsebben megírni.

Köszönöm a támogatásotokat, hogy klasszikust idézzek: "Without you guys, I'm nothing!"

I love you but shh! It’s a secret!

Szinte éreztem, ahogy az izzadtság csepp végigfolyik az arcomon, miközben a tonnás súlyú papírköteget cipeltem. Siettem, és a lépéseim egyre csak szaporítani akartam, hogy minél hamarabb elérjem a célom, de nem tudtam és egy idő után úgy éreztem, hogy ha talán a lábaim gyorsabban mennek, a testem semmiféleképpen nem, és közel éreztem magam a hasra esés állapotához.

Lefékeztem, lassítottam a tempón, és gyötrődő és egyben szerelmes pillantással néztem a folyosó vége felé, ahol végre beteljesül majd a cipekedésem miértje.

Szemem a célon tartva lépdeltem és nem láttam senkit és semmit.

-          Pfú – dobta le a kamerák mellé a papírokat, és Cathyre meredtem. – Komolyan én voltam a legalkalmasabb arra, hogy idecipeljem ezeket a papírokat?

-          Sajnálom, de igen. Minden emberünk elfoglalt a készülődéssel. Öt percen belül kezdünk – intett a jelenet szereplői felé.

Ericre néztem, aki tökéletesen nézett ki. A sminkesek és a stylist a lehetetlent is megkísérelve próbálták szexibbé tenni Ericet, ami, mintha alapjáraton sem lett volna elég… Most szívdöglesztő.

Mögötte a szőke lány gyönyörű arca kisminkelve, kihangsúlyozva csodálatosan kék szemét, és vörös ajkait. Irigykedve mértem végig, majd inkább valami ostoba papírba meredtem, hogy ne kelljen még egyszer szembesülnöm azzal, hogy ki áll ott, hogy ki fogja megcsókolni Ericet, és hogy Eric kit is fog elcsábítani.

Rémítő példaként jutnak eszembe a sztárok, gondolva itt Jennifer Anistonra.

Gyönyörű, tehetséges, gazdag, és övé volt a világ egyik legjobb pasija. Szerelmesek voltak és nem is volt addig semmi gond, míg Pitt úr el nem vállalt egy filmet, ahol együtt kellett dolgoznia Angelinával.

Innentől a hatalmas szájú szépségnek egy tündérmesévé alakult az élete, míg Aniston mindent elvesztett, úgy, hogy arra nem is számított.

Csak úgy, hogy kedvese egy forgatáson beleszeretett kolléganőjébe, aki szép volt, kedves, és új, aki olyat tudott adni Bradnek, amit a szeretett Jennifer már nem. Egyszerűen csak vonzódtak egymáshoz, és innentől nem érdekelte őket, hogy megbántanak valakit, vagy, hogy Brad Pittek otthon van valakije, akit tegnap még szeretett. Egymásba szerettek és valami új kezdődött mindenki életében.

-          Én nem akarok Aniston lenni – nyögtem fel, mire megéreztem magamon Cathy pillantását.

-          Jól vagy Kedves?

Megráztam a fejem és elfordultam tőle, nem akadályozhatom a forgatást. Ennek a filmnek még ma el kell készülnie, és Eric soha többet nem láthatja ezt a… lányt – erőszakoltam meg a gondolataim, és nem engedtem, hogy a nőiességemen felülkerekedjen a gyűlölet, olyasvalaki iránt, akit nem is ismerek. Szépen megfogalmazva; lány.

(Survivor)

-          Oké emberek, akkor kezdjük el felvenni a harmadik jelenetet. Mindenki tudja a dolgát?

Minden bólintott vagy elkezdett valami dörmögni és kivonultak a hálószoba díszletei közül.

A háttérbe húzódtak éppen úgy, mint én is. Cathy mellé álltam a kamerák mögé, és a kijelzőn keresztül néztem a szereplőket.

-          Zene indul, a refrén bevezetőjétől kezdjük. Eric ne állj le, játszd végig a szereped, és tátogd a dalt, oké?

A fiú bólintott, mire minden elcsendesült, Cathy pedig beült a székébe és ujjaival visszaszámolt.

Nem akartam felnézni, nem akartam látni, hogy mit művelnek, de képtelen voltam rá. Úgy éreztem, hogy bár tudom, hogy fájni fog, képtelen vagyok nem odanézni, tudnom kell mit csinálnak.

Mikor csapódott a csapó és elindult a dal, felemeltem pillantásom Ericre. Az ágy mellett állt hátat fordítva a fekvő lánynak, aki viszont egy szál alsóneműben feküdt a puha párnák és selymes takarók között. Combját enyhén megemelte, hogy még hitelesebb legyen a csábítás, miközben göndör fürjei a párnán pihentek. Pillantásával felfalta az énekest, és tudtam, éreztem, hogy kifejezetten ínyére van ez a játék.

Baby give it to me right away
You're teasing me
With the games you play – fordult meg Eric, és kimért, mégis vágyakozó mozdulatokkal indult meg a lány felé.

Even if it's only for tonight – Sosem bocsátanám meg neked – perzseltem tekintetemmel a férfit, de ő csak a lányt nézte, annak tökéletes testét.
You can't deny
If we combine

Lassan térdelt fel az ágyra, a szőkeség pedig feltolta magát, és Eric száját nézve húzta magát közelebb.

Az énekes mindkét kezével az ágyon támaszkodott, miközben a lány már a nyakában volt, és szemérmesen lehunyt szemmel csábította maga felé a fiút.

Idegesen szorult ökölbe a kezem, ahogy elérkeztünk a refrénhez. A lány keze tétován indult meg Eric ingjének gombja felé, de már elmúlt az óvatosság ideje.

It's explosive love – lökte le a lányt az ágyra, a feje mellé leszorította két kezét.

It's only fair, to the top – hajolt a lány nyakára, mire az lehunyta a szemét, és hátrafeszítette a fejét, átadva magát a kényeztetésnek.

Let me move, get your love
Explosive love
It's only fair, to the top
Explosive love – néztek mélyen egymás szemébe, én pedig zihálva vettem levegőt.

The way you drop down low
And you bring it up slow

You're so bad, so bad – mosolyodott el Eric és a lány szájába harapott.

Elfordítottam tőlük az arcom, és Cathyre néztem, aki mosolyogva, elégedetten nézi a színészi teljesítményt.

Mert ő meg van róla győződve, hogy ez színészet.

When I was ready for your lips
You came close and said "you wish"
You're so mad, it's so mad.

A lány lelökte magáról Ericet, felpattant az ágyról és egy inget magára kapva kezdett el öltözködni.

Eric mögötte állt, pár pillanatig nézte, ahogy a lány öltözik, majd felállt az ágyon, és a lány mögé lépett.

It's time to cross the line
We should jump overboard
My hands around your hips
Ready to roll – ölelte körül és lágyan a nyakába csókolt.

Önkéntelenül is tettem feléjük egy lépést, de még idejében megálljt parancsoltam magamnak.

Girl, I hate to see you go
But I love to watch you leave
I'm so bad, I'm so bad – lépett el előle a lány, és a nadrágjáért nyúlt.

Elég! – húztam ki magam és a díszlet mellett, úgy, hogy ne legyek benne a kamerában a lány felé kezdtem sétálni. Cathy felé pillantottam, aki pisszegve rázta a fejét, és mutatta; meghalok, ha még egy lépést merek tenni.

Baby give it to me right away
You're teasing me
With the games you play – énekelte Eric, de a lány most csak rám figyelt, én pedig be akartam bizonyítani, hogy jobban játszom ezt a szerepet.

A lány felém lépett mire én kinyújtottam felé a kezem. Hezitálva pillantott az arcomra, én pedig Cathyére. Ha akarná, leállíthatná a forgatást, de nem fogja, kíváncsi a folytatásra.

Nekem kéne ott lennem Eric mellett, nekem kéne játszanom a csábítót, és…

A lány megragadta a kezem, és bepörgetett a színfalak közé, egyenesen Eric karjaiba, aki megilletődötten nézett rám, és egy pillanatra a szöveget is elfelejtette tátogni.

Amint felfogtam, hogy hol vagyok, és mire kaptam esélyt, kihúztam magam, elmosolyodtam Eric ölelésében. Önelégült csillogás jelent meg a szemében, és a szám felé hajolt, de most nem azok szerint a szabályok szerint játszunk.

Gonosz mosolyra húzódtak ajkaim, és egy mozdulattal terítettem az ágyra.

Illetődötten pislogott fel rám, és épp elfordultam volna tőle, amikor megragadta a kezem, ezzel magára vonva figyelmem.

Easy come, easy go
Girl, I want you to stay – rántott magára, és testem tompán puffant az övén.

Hirtelen megszűnt a zene és körülöttünk minden csendes volt. Lemásztam Ericről és ijedten fordultam Cathy felé, hogy bocsánatot kérjek, de megelőzött. A sötétből kilépő alakja mosolyogva indult meg felém, majd pár lépésnyire megállt, és tapsolni kezdett. Pillanatokon belül a stáb összes többi tagja is csatlakozott hozzá.

-          Megvettem! Csodálatos volt. Új koncepció, de visszaadja a számot. Tíz perc szünet! – fordult sarkon, én pedig Ericre néztem volna, ám már nem volt az ágyban, helyette a díszlet másik oldalán ácsorgott a szőke lányt ölelgetve.

-          Tökéletes voltál Édes – nyúlt az álla alá, és megcsókolta.

Zihálva, hihetetlen sebességgel ültem fel az ágyamban.

A szívem majd’ kiugrott a helyéről, és olyan érzésem volt, mintha a Maratont futottam volna le.

-          Azt a rohadt… - hunytam le a szemem, és visszahanyatlottam a párnák közé. – Csak egy álom volt. Csak egy álom…

Akármennyire is akartam, képtelen voltam visszaaludni, nem hagyott nyugodni az álom, és féltem attól, hogy könnyen valóság lehet belőle. Nem akarok féltékeny lenni, de Eric az enyém.

És bár életem legidiótább döntését hoztam meg azzal, hogy azt kértem tartsunk szünetet, nem követtem el nagy hibát. Hisz a bizalmat próbálgatjuk egymáson, nem? Így ha szeret nincs félnivalóm, ha pedig mégiscsak esélye lesz a jövendőbeli színésztársának a forgatás idején, jó döntést hoztam a szakítással.

Szorosan lehunytam a szemem, hogy felelevenedett előttem Eric és a lány csókja. Ennek gyorsan véget kell vetnem!

Első gondolatom egy csúnya lány kiválasztása volt, de nem tehettem meg. Azzal nem segítek Ericnek, márpedig menedzserként ez a dolgom, másrészt, ha Ruben felül tudott kerekedni az ellenérzésein Eric-kel kapcsolatban, akkor nekem is meg kell ezt tennem a lánnyal kapcsolatban.

Az órámra pillantottam, ami hajnali öt órát mutatott. Hangosan nyögve lerúgtam magamról a takarót és szenvedő, lassú mozdulatokkal sétáltam a fürdő felé. Jelen pillanatban megengedtem magamnak, hogy a hosszú nap előtt egy meleg fürdőt vegyek, amit nem kell elsietnem, tekintettel a korai órára.

/Cathy/

Normális esetben kilenckor kelnék és most, hogy az ajtómban áll valaki, aki már több, mint két perce nem tud leszakadni a csengőmről, úgy érzem gyilkolni fogok, és biztosan nem alszom addig.

Elképzelésem sem volt, hogy ki lehet az, nem volt megbeszélve egy reggeli munka sem, és nem fogadott hívást sem jelzett a telefonom.

Miért érzem úgy, hogy ennek köze van Ninah Mileshoz?

Morogva keltem ki az ágyamból és mikor újra megszólalt a csengő idegesen kiáltottam el magam.

-          Állj már le! – nyúltam az ajtó felé, miközben hozzátettem még egy jelzőt. – Paraszt.

Egyik kezemmel elfordítottam a kulcsot, míg a másikkal lenyomtam a kilincset, és meglepődötten álltam három férfi előtt.

Meglepődöttségemben kihúztam magam, és érdeklődve mértem végig őket. A középső fiú komoly arccal mért végig, miközben elvette kezét a csengőről. Barna szeme szinte vonzotta a tekintetem, helyes arca biztosított afelől, hogy nincs problémája a csajozással, és ennek tudatában is van. Izmos teste volt, ami a fekete pólón keresztül érzékelhetően kirajzolódott, és viszonylag magas termete fölém magasodott. Pillantásom végigvezettem a sötét bőrű afroamerikai srácon, aki kifejezetten egy jól ismert rapper fejjel vigyorgott rám, végül a jobb oldalon álló magas srácra néztem, akinek ha lehet még kidolgozottabb teste volt, mint a középső szépfiúnak, ellenben arca már közel sem volt kimondottan „helyes”.

-          Igen? – nyeltem, és érdeklődve néztem őket.

-          Cathy Sweanson? – lökte el magát az ajtónak támaszkodó szőke magas fiú.

-          Attól függ. Bár, ha jobban belegondolok és tőletek, akkor nem. Tudjátok mekkora bunkóság így rátörni valakire hajnali… - lestem be a lakásba, hogy meglessem mennyi az idő, mert biztos voltam benne, hogy nem emberi.

-          Hét. Hajnali hét – húzta gonosz vigyorra a száját a középső, és mögém nézett. – Esetleg bemehetnénk?

-          Esetleg elárulnád, hogy ki vagy és mit akarsz? – támasztottam egyik kezemmel a nyitott ajtót, másikkal az ajtófélfát, és keresztbe tettem a lábam várva a válaszra.

Valahogy a legkevésbé sem izgatott, hogy egy szél kisnadrágban és pólóban vagyok előttük, ők törtek rám, nem én fogom magam zavarban érezni.

-          A nevem Eric Saade, ő pedig Julimar Santos – bökött a bal oldali fickó felé – és Danny Saucedo – fejezte be a bemutatást balra nézve, mire Danny elvigyorodott és kedvesen elmotyogott egy „hello”-t.

-          És miben segíthetek ezeknek a lenyűgöző svéd embereknek?

A középsőnek, azt hiszem Eric, felszökött a szemöldöke és meglepetten nézett rám.

-          Honnan tudod, hogy svédek vagyunk mind?

-          Egyrészt a nevekből, másrészt, mert ugyanezt az idegőrlő akcentust hallottam tegnap is. Szóval? – tértem vissza a lényegre, miközben elnyomtam egy ásítást, és enyhülve elvettem kezem az ajtófélfáról.

-          Te rendezed a videoklipem, ha jól tudom. Lenne egy pár dolog, amit meg kéne beszélnünk.

Elnéztem a fejük fölött és elgondolkodva összevontam a szemöldököm. Ennek a srácnak Ninah a menedzsere, és Ninah az, aki találkozott velem, mert át akarta adni a forgatókönyvet. Ezek szerint valami változás van a tervben, amit, ha jól sejtem, Ninah nem tud.

Bár láttam az arcán tegnap, hogy nehezére esik átnyújtani ezt az igencsak erotikával túlfűtött forgatókönyvet, amiből arra következtettem, hogy érzelmi szálak fűzik Saadehoz.

De vajon ezt a fiú is tudja? És milyen megbeszélnivalónk akadhat Ninah nélkül?

Lassan visszavezettem tekintetem a fiúkra, akik mostanra egyre idegesebbek, frusztráltabbak lettek, amit – nem tagadom – élveztem.

-          Jól van. Ha lementek és vesztek mindannyiunknak egy jegeskávét, és valami reggeli félét, akkor tíz perc múlva örömmel fogadlak titeket szerény hajlékomban. Amennyiben ezek nélkül tértek vissza, a megbeszélés tárgytalan – léptem el az ajtótól, majd rájuk vágtam, és megfordulva a hajamba túrtam és elindultam a fürdőm felé.

/Molly/

Fel és alá mászkáltam a nyolcadik percben is a lakásomban, miközben Ericet hívtam, de az SMS-em óta nem válaszolt se egy hívásomra, se egy üzenetemre. Tudom, hogy sokkolta, és hogy hitetlenkedve olvasta, de most szükségem van arra, hogy higgyen bennem, és támogasson.

És sejtem, hogy Ninah is látta az üzenetet éppen ezért nincs rendben valami, de majd megőrülök, hogy nem tudom van-e esélyem a lánynál.

-          És hányadik hónapban vagy Molly? – szólalt meg mellettem Léna. Már el is felejtettem, hogy itt van.

Annyira ideges vagyok, hogy nem tudok csak arra gondolni, és csak aközött a két választás között vacillálni, hogy hívjam, vagy ne hívjam. Hívjam, vagy ne?!

-          Mi a francot csináljak? – dobtam le magam a kanapéra, és mindkét kezem az arcomra szorítottam, ahogy a lábamra hajoltam.

-          Hívd fel – hallottam könnyed hangját és szinte láttam, ahogy megvonja a vállát.

Nem érdekli mit csinálok. Ő sem hisz nekem. Megértem, hogy szkeptikus, és hogy nem ért semmit, és nem is hibáztatom. Mindent látott, ott volt mikor tönkretettem Ninah életét, látta, hogy mit teszek, így nem is várom el tőle, hogy érdekelje élek, vagy halok-e. Csak rosszul esik.

Látom a közönyösségét, és hogy csak azért van most itt velem, mert akármilyen rossz ember is vagyok, ő jobb, és esélyt ad. Ezt az esélyt kéne kihasználnom, és kedvesnek lennem, nem fennakadni azon, hogy nem kedvel. Itt ül a nappalimban, a válaszaim várja, de képtelen vagyok erre koncentrálni, mert tudnia kell Ninah-nak, hogy sajnálom. Sajnálom, amit tettem.

-          Veszteni valód úgy sincs. Valószínűleg ennél jobban úgy sem fog már utálni – fonta karba a kezét, és hátradőlt.

-          Ha ezt most megnyugtatásnak szántad, nem jött be – néztem fel rá két tenyeremből, mire felsóhajtott, és előre hajolt.

-          Nem tudom mit vársz Molly. Borzasztó dolgokat csináltál, ne hidd, hogy bárki, akinek ártottál egyik pillanatról a másikra rajongani fog érted. Vagy akár meghallgat és egy bocsánatkéréssel nem teszel jóvá semmit. Hisz miattad kellett elhagynia Svédországot. Miattad hagyta itt az életét és a szerelmét, szerinted ez megbocsátható. És igazság szerint azt sem tudom, hogy én mit keresek itt. Ezernyi dolgom lenne, aludni sem tudok normálisan, most mégis itt vagyok és egy cseppnyi magyarázatot várok. Miért Molly? Miért?

-          A harmadikban – sóhajtottam.

-          Nem vetetheted el.

-          Nem fogom – ráztam meg a fejem. – Csak nem tudom hogyan tovább. Fiatal vagyok, élni akarok, és elrontottam az életem.

-          Ki az apja? – nézett egyenesen a szemembe én pedig abban a pillanatban elszégyelltem magam és elvettem róla a pillantásom.

-          Felhívom Ninah-t – jelentettem ki, és felálltam.

A következő pillanatban Léna felsóhajtott, felpattant, magához vette a táskáját, és elhagyta a lakásom.

/Cathy/

Éppen kiléptem a fürdőből egy törülközővel a testemen, amikor csengettek. Az órára pillantottam, és láttam, hogy pontosan tizenegy perc telt a fiúk látogatása óta. Elrugdostam az utamból néhány szétdobált nadrágot, és felsőt, majd kitártam a fiúk előtt az ajtót.

Amint megpillantottak lefagytak, és végignéztek a még nedves, törülközőbe csavart testemen. Mindannyian, kivéve egyiküket. Eric idegesen nyomta a mellkasomnak a kávét, majd kérdés, vagy rám vetett pillantás nélkül lökött félre, és lépett be a lakásomba.

Biztos, hogy együtt vannak Ninahval…

-          Mi ez a disznóól? – fordult felém Eric, az után, hogy körbefordulva egy talpalatnyi szabad helyet nem talált, ahova le tudta volna tenni a helyes hátsóját.

-          Ja, persze, gyertek csak be – csaptam be a másik kettő mögött az ajtót. – Helyezzétek kényelembe magatokat, addig, ha megbocsátotok… - mutattam magamra, mire Eric csak fintorogva bólintott.

-          Ha tudnánk hova leülni – hallottam meg halk sugdolózásukat, mire elnevettem magam és magamra zártam az ajtót.

Percek alatt leengedtem magamról az anyagot, egyszerű melegítő felsőt vettem fel, egy hozzá tartozó nadrággal. Hajam laza kontyba fogtam, és két percen belül már sétáltam is ki hozzájuk.

A konyhába mentem, ami majdhogynem egyet jelentett a nappalimmal is, és a rend kedvéért elpakoltam néhány poharat a mosogatógépbe.

-          Felesleges erőlködnöd, hagyd csak! – legyintett felém Danny a kanapéról, ahol a másik két fiúval kuporodtak össze a ruháimat oldalra dobálva.

-          Elfértek ti ott? – kaptam kezem a szám elé, hogy ne nevessem képen őket.

-          Nem éppen – próbálta megvonni a vállát Eric, de a másik két izompacsirtától nem ment egyszerűen.

Mosolyogva indultam meg feléjük és leültem a ruhákkal teli fotelbe velük szembe. Kezembe vettem az egyik jegeskávét és nagyot kortyolva belőle néztem a fiúkra.

-          Szóval mit tehetek értetek? – helyeztem vissza a poharat magam elé, és Ericre néztem, ő tűnt a szószólónak.

-          Van az a klip, amit megrendeznél.

-          Meg is fogom – szögeztem le, mielőtt valami lebeszélési hadműveletbe fogna.

-          Megfogod – bólintott, miközben a farzsebébe nyúlt. – De lenne egy kis változás – nyújtott felém néhány papírt, amit én szemöldök ráncolva fogadtam el.

-          Mégpedig? – néztem a sorokra.

-          Nem az Explosive love lenne a leforgatandó dal. És már van is tervünk, hogy mi legyen a másik koncepciója – vigyorodott el titokzatosan, mire elvettem tekintetem a szeméről és hallgatásba burkolózva olvastam a szöveget.

/Ninah/

-          Jó reggelt! – hallottam meg Anya hangját, ahogy leértem a lépcsőfordulóba.

-          Szia! – mosolyogtam rá visszafogottan, és a mobilomra pillantottam. Négy nem fogadott hívás. Mi ez az ismeretlen szám?

-          Reggelizel velem? – lépett mellém, és kezét végighúzta a karomon.

-          Azért a tegnap este nem old meg semmit – vettem el a helyéről a slusszkulcsot, és a garázs felé indultam.

Nem szólt utánam, hagyott elmenni, amit már most jó pontként számolok el, és ezekre szüksége is lesz a továbbiakban, ha vissza akarja szerezni a bizalmam. Bár még így is fényévekkel van lemaradva.

Bedobtam magam a vörös autóba, amit immár már nem tervezte eladni, nem volt értelme, és a belváros egyik legnagyobb tere felé igyekeztem, ahol találkozom Eric-kel, és a hangosítással foglalkozó emberekkel. Messze parkoltam a Pershing Square-től, és gyalog igyekeztem a helyszínre, amit nehéz lett volna eltéveszteni, mert a munkásaink, már kipakolták a hangszórókat, és összedugtak mindent a generátorokkal. Az órámra lestem, mert a nagy forgás közepette sehol sem láttam Ericet.

-          Sziasztok! – intettem a csapatnak, akik mosolyogva, még inkább fellelkesülve visszaköszöntek.

Bár lehet, hogy ez csak az extra rövid ruhám miatt volt, amit viszont muszáj volt felvennem. Valahogy fel kell hívnunk magunkra a figyelmet, és ha első pillantásra Eric-kel vagy a zenéjével nem is sikerül, akkor maradok én és…

-          Hello csajok! – fordultam a tér másik oldaláról felém tartó osztagnak.

Mindannyian, Shirley, Taylor, Lauren, Jen, és Cat is gyönyörűen kisminkelve, szexisebbnél szexisebb ruhákban riszálták magukat, amivel már most nagy figyelmet kaptunk.

Már csak azt nem tudom…

-          Hol van Eric? – puszilt meg Shir, én pedig újra ideges pillantást vetettem az órámra.

-          Fogalmam sincs – ráztam meg a fejem, majd elmosolyodtam, és fegyelmeztem magam. – De azt mondta perceken belül itt lesz.

A lányok nem tudnak énekelni, még csak nem is ismerik Eric zenéjét, ellenben gyönyörűek, és a leghíresebbek egész Los Angelesben. Ahol ők feltűnnek – velem egyetemben –, ott a média is.

Elfordultam tőlük, míg ők megbeszéltek a divatot, és Eric telefonját kezdtem el csörgetni, immár negyedszer a mai nap folyamán ellenben mindannyiszor az üzenetrögzítő válaszolt.

-          Cseszd meg Eric – csaptam le, és a táskámba mélyesztettem a készüléket.

Az ég felé emeltem az arcom, lehunytam a szemem, és egy percig hagytam, hogy a Nap melege és ereje a testembe áramoljon, és ha más nem, hát ez töltsön fel. Akármennyire is nem akartam arra gondolni, hogy mit mondott anya tegnap este, és akármennyire is nem akartam kihasználni azt, amit mondott, nem tudtam elnyomni magamban az izgatottság varázsát, és bizsergését.

-          Nálad vannak a papírok?- sétált felém egy férfi, aki a hangosításért volt felelős, és a felénk közeledő rendőrök irányába nézett.

Némán bólintottam és elővettem az engedélyt, és mivel minden rendben volt, két percen belül már el is mentek, és megpillanthattam a felém futó Ericet.

Egy pillanat alatt elöntött a düh, és szikrázó szemmel siettem elé.

-          Szia Ninah, én…

-          Mi a büdös francot képzelsz magadról? Hol a fenébe voltál?

-          Nem késtem, még időben vagyok, nem tudom mire fel ez a nagy patália.

-          Patália? Azt sem tudtam mi van veled, mert nem voltál képes felvenni azt a rohadt mobilt se. Mi van, ha bajod esik, és nem tudok róla? Ha senki nem tud róla? – jártattam dühösen tekintetem egyik szeméről a másikra, miközben éreztem, hogy a harag és a megkönnyebbülés könnyei marják a szemem.

Eric mintha megértette volna mi a bajom lépett felém egyet, de én elhátráltam. Távolságtartón néztem testére, mire ő újabb lépést tett elém, és egyik kezével megfogta az arcom.

-          Sajnálom, oké? Sajnálom, egy barom voltam – ejtette ki a szavakat komoly hangnemben, miközben éreztem, ahogy pillantása az arcomat fürkészi.

Lehunytam a szemem, és mélyet lélegeztem, hogy elfojtsam a könnyeket. Annyira szánalmasnak éreztem magam…

-          Oké – szipogtam és elfordítottam a fejem Eric kezétől.

Elléptem előle és a felállított mikrofon felé indultam.

Már elég sokan körbevették a teret és néhányan kíváncsian meg is álltak, hisz látszott, hogy valami készülődik. A férfiak előkapták telefonjaikat és sebesen fényképezték Shirley-t és a lányokat, és a szemem sarkából láttam, ahogy egy fiatal fiúkból álló társaság is nevetve, pontosan felénk közeledik.

Show time van.

-          Minden kész? – néztem a fiúkra, akik bólintottak és egyikük beállt a keverőpult mögé. – Oké, Eric! – fordultam az érintett felé, aki megrázta magát, lehunyta a szemét, mély levegőt vett, lassan kifújta, majd végül rám pillantva közelebb lépett.

-          Igen?

-          Itt van a számlista – nyújtottam át a papírt. – Semmi a következő CD-dről, csakis az első kettőről. Minden rajta van a papíron, hogy mikor van szüneted, mikor beszélsz, és a többi. A víz ott van a jobb oldaladon a hangfal előtt, abból ihatsz – mutattam abba az irányba, majd gyorsan az arcára hajoltam és gyors puszit nyomta rá. – Sok szerencsét!

Nem vártam meg míg reagál, csak elfutottam onnan, és néztem, ahogy a mikrofon mögé sétál, megköszörüli a torkát, és megszólal.

-          Sziasztok! – köszönt, mire a Shirley-s csapat mögöttem hangosan felsikoltott és tapsolni kezdtek, amibe néhány körülöttünk álló ember is csatlakozott. Gondolom a csajok miatt.

Eric megilletődve elnevette magát, és arcát elfordította a kihangosítótól, míg el nem komolyodott újra és meg tudott volna szólalni. Magam előtt karba fontam a kezem, és az öklömet összeszorítva mélyesztettem körmöm a bőrömbe.

-          Eric Saade vagyok, és azért vagyok most itt, hogy rögtönzött koncertet adjak, és megismerjétek a zeném. Azt csinálom majd, amit szeretek, remélem tetszik – mosolyodott el, amitől valamiért melegség járta át a szívem.

Talán azért, mert attól féltem gyanakvóan áll ez elé az egész ingyen zenélés elé. Féltem, hogy nem fogja élvezni, csak azért mert ez nem tetszik neki, és ezt mutatni is fogja. Ha látszik az arcán, elvesztik az emberek az első benyomás bizalmát, és semmi esélyünk, hogy még több ilyen koncertet hozzunk össze.

Ehelyett viszont most mosolyog erre a maréknyi emberre is, és úgy tűnik boldog, amiért most hihetetlen hálás vagyok neki. Ha nem élvezi is, attól még jól titkolja, és most csak ez számít.

-          You’ve got the looks, you’ve got the beauty inside

You’ve got the looks, that money can’t buy…