Chapter 36

Saade style dance rehearsal

/Táncpróba Saade módra/

Teljes testemmel a fiú felé fordultam, és felszegett fejjel néztem rá, miközben kajánul csillogó szeme az arcomat vizslatta.

-          A nagy Ninah Miles feltört? – törte meg a csendet.

-          A nagy sajtót érdekli a kis Eric Saade?

-          Mióta járkálsz te limuzinnal Ninah? – tett felém néhány lépést, mire összevontam a szemöldököm és felé léptem.

-          Miért vártak itt engem fotósok?

Vállat vont és vidáman fürkészte a tekintetem.

-          Képzeld el Eric – folytattam, miközben lassan lépkedtem felé – ma voltam az új irodámban.

-          Szívesen – lépett elém és megállt.

-          Honnan volt meg neked a kép? – fontam körül a nyakán a kezem, miközben édes pillantással fúrtam tekintetem az övébe.

-          Honnan veszed, hogy nekem volt meg?

-          Nos – engedtem le az egyik kezem, hogy lassan végigszántsam vele a mellkasát – nem Selly küldte, és akkor már csak a te családodnak lehetett meg a kép. Szóval vagy te lehettél – követtem a tekintetemmel a kezem vonalát – vagy Maria, de mivel éppen az előbb mondtad, hogy szívesen, te tudtál róla, gondolom, a te kezed van benne.

-          Szép levezetés – kapta el a kezem, és erősen megszorította, mire ijedten pillantottam fel az arcára. – Eltettem, mint, ahogy minden akkori emlékemet is – ragadta meg a derekam, majd kipenderített maga elé, és egyetlen rántással vissza, és maga mellé döntött. – Gyerünk próbára – nyomott egy puszit az arcomra, majd felhúzott és megragadva a kezem kezdett el húzni maga mögött az alsó szintek felé.

Egyre sötétebb lett, és a süppedő padlón való menetelés közben, ahogy egyre kevesebb lett a fény, úgy éreztem, hogy nagyon nem jó helyen járunk, jobban beillene ez a hely egyik rémálmomba, mint egy táncpróba helyszínének. Idegesen ragadtam mindkét kezemmel Eric azon kezét, amivel maga után vontatott, amit a szorosabb értelemben, már nem is lehetett volna érteni. Azt hiszem már csak ő vonszolta a testemet, én abba adtam bele mindent, hogy megálljak.

-          Ninah, mi van már?

-          Nem túl bizalomgerjesztő helyre viszel – húztam vissza a kezét magamhoz, amit ki akart rántani.

Újra előrenéztem, és megint azt éreztem, hogy ennek a folyosónak sosem lesz vége, a fények egyre halványabbak, és ez a dohos szag csak még erősebb, és rosszabb, lesz, ami kierőszakolja belőlem a nem éppen kívánt hányingert. Megráztam a fejem, és visszanéztem Ericre.

-          És mit vársz tőlem, hogy felemeljelek, és úgy vigyelek tovább, hogy biztonságban érezd magad?

-          Nem. Mi lenne, ha nem itt táncolnánk, hanem mondjuk, felmehetnék? – válaszát meg sem várva fordultam meg, és indultam futásnak a süppedő dolgon, amibe nem akart belegondolni, hogy mi lehet.

Az első sikeres öt méterem megtétele után egy kéz kulcsolódott a csuklómra, visszarántva magához. Egy mozdulattal megéreztem a hátam mögött a hideg, fekete falat, ahogy hűsítve viszi lejjebb ideges, hevülő testem hőmérsékletét, miközben remegő kezem a szabaduláson volt.

-          Elég! – szólt rám olyan határozottsággal, amitől megilletődve abbahagytam a fészkelődést, és kitágult pupillákkal meredtem rá.

Szemében lángoltak a halvány lámpák fényei, arcát felismerhetetlen maszk fedte.

Kezeimet még mindig fogva tartva feszítette neki a falnak, a testem mellett két oldalt, majd szenvedélyes gyorsasággal vetette rá a száját az enyémre.

Egy pillanatig sem kellett kérni, szám szétnyílt, és mohón kaptam az ajkai után. Tüzes csókja olyan érzelmeket indított el bennem, amiknek nem ez volt a legjobb helyszín. Karjait lassan eleresztette, és végighúzva azokat a derekam két oldalán váltott ki belőlem jóleső borzongást.

Körülöleltem a nyakát, és közelebb húztam magamhoz, miközben egyik lábam felhúztam, és talpamat a falon megtámasztva döntöttem neki a térdem a testének, hogy mindenhol érezhessem őt.

Bal kezével megfogta a nyakam, és szorosan vont magához, miközben csókunk fájdalmasan egyre kevesebbnek bizonyult, többet, és többet akartam. Gyengéden beleharaptam a szájába, amivel csak még jobban felhergeltem, és erősebben csókolt, úgy, hogy mindenem beleremegett, minden egyes szőrszál felállt a testemen.

Jobb keze elérte a combomat és újra felfelé haladt, miközben érintése nyomán forró, égető érzés járta át a testem, egy erős rántással még közelebb húztam magamhoz. Egyik kezemet lefejtettem a nyakáról, és lehúztam pólója felé, hogy lassú mozdulatokkal benyúljak alá, és megérinthessem meztelen felsőtestét. Édesen belesóhajtott a csókunkba, majd a combomon felfelé haladó keze erősen belemarkolt a fenekembe, amivel elérte, hogy a számat elhagyja egy halk nyögés. Elfeledve, hogy hol vagyunk, hogy kik is vagyunk adtam át magam neki, és nem gondoltam bele, hogy ennek mik lehetnek a következményei. Hogyan lehet egyik pillanatról a másikra ennyire megkívánni valakit? Elmosolyodott és szája elvált az enyémtől, hogy becézgetve a nyakamra vándoroljon, és onnan váltson ki belőlem érzéseket, amiket ő hangok formájában meg is tapasztalhatott.

Éreztem, hogy túl sokat adott, túl sokáig feszít, még egy perc és nem bírom tovább.

Amilyen gyorsan csak tudtam kezem a mellkasára helyeztem, a tőlem telhető legbiztosabban megfeszítettem azt, és megpróbáltam eltolni magamtól. Ahogy ajkai elszakadtak a nyakamtól szinte fizikai fájdalmat éreztem, hihetetlenül akartam még érezni őt. A mennyország és a pokol volt egyszerre, átkoztam, és dicsértem magam.

Lehunytam a szemem, hogy erőt vegyek magamon, majd mikor éreztem, hogy a kezem alatt megfeszülnek az izmok, felpillantottam.

-          Erősebb vagy, mint én – lehelte mosolyogva, majd megindult újra felém, hogy megcsókoljon, de újra megfeszítettem a kezem, mire megállt.

-          Nem lehet Eric! Még egy perc, és biztosan elvesztem az eszem – néztem a padlót, nem bírtam a szemébe nézni, de miután fél percig nem szólt semmit, csak mozdulatlanul állt, volt egy érzésem. – Ugye nem vigyorogsz úgy, ahogy akkor szoktál, mielőtt jól megszívok valamit?

Nem válaszolt, viszont a következő pillanatban a mellkasáról eltűnt a kezem, és szorosan fogta le a kezeim a fejem mellett.

-          Most tehetném, hogy hagyom, hogy elveszítsd a fejed, sőt – hajolt közelebb, hogy szinte érezzem a leheletét a számon – akár rá is segíthetnék, de ismersz… Rendes fiú vagyok, nem teszem meg. Várnak a próbán – fejezte be, de nem engedte el a karom.

-          És ez? – böktem a lefogott végtagjaimra.

-          Azt nem mondtam, hogy nem kísértelek meg – vigyorgott, és lassan a számra hajolt egy csókért.

Visszafogtam magam, és kevésbé hevesen viszonoztam a csókját, így sikerült magamban tartani azt a kis ördögöt, aki minden erejével a szabaduláson volt. Mikor Eric elhajolt, mosolyogva hajtotta le előttem a fejét, miközben kezeim még mindig a falnak préselődve voltak.

-          Ügyes – pillantott fel a szemembe, majd elengedett, és maga után húzva indultunk meg újra a süppedő mocsáron keresztül.

Már közel sem éreztem azt a fenyegetettséget és félelmet a sötét folyosót járva, mint pár perce. Éppen ellenkezőleg, a sötét ki nem mondott gondolatokat éreztetett bennem, olyanokat, amiknek még csak a gondolatára is bele kellett harapnom az alsó ajkamba, és vágyódó pillantással néznem Eric tarkóját, miközben ezerszer és ezerszer elképzeltem hogyan markolnám meg és húznám közelebb magamhoz.

-          Ha te utálsz a reggel miatt, akkor én most emiatt a pillanat miatt – morogtam neki összeszorított szájjal, mire csak egy hangos kacagás volt a válasz.

Pár lépés után elértük a folyosó végét, amit egy fekete, nagyon vastag ajtó rejtett, elképzelni sem akartam, hogy mi várhat ott ezek után. Eric oldalra lépett és villámgyors mozdulatokkal bepötyögött pár betűt egy ellenőrzőn keresztül. Dermedve figyeltem, és miután elhajolt onnan, és maga után akart húzni, még mindig a kódot néztem. Először is ez nem egy sima kód az számokból állna. Másrészt valaki csípjen meg, és mondja, hogy Eric nem a Ninah nevet pötyögte be.

-          A jelszó? – böktem a fejemmel a gombok felé.

-          Minek? Úgysem jössz ide többet.

-          És ha igen?

-          Ez esetben Ninah Miles 19900614.

-          Oké – bólintottam, majd megindultam utána a hatalmas ajtón át.

Oké? Komolyan Ninah? Oké?! Ennyi? Azt sem tudtam mit mondhatnék erre. Az én nevem és születési dátumom a jelszó? És ezt a csapatban mindenki tudja? Jaj, ne már, ez annyira lehetetlen, és annyira szép, hogy hihetetlen. Szívem szerint még mindig ott állnék ledermedve, és levegőért kapkodva ismételtetném el vele újra, és újra, és újra a jelszót, addig, amíg csak beszélni tud.

Ehhez képest annyit böktem ki, hogy oké. Nagyszerű. Még mindig az lenne az emberiség egyik legnagyobb találmánya, ha felfedezné az időgépet. Vagy csak ha pár percet visszaforgathatnék. Vagy talán a legjobb megoldás az lenne, ha kevésbé lennék hülye.

Amint megpillantottam, hogy mi van az ajtó mögött, fellélegeztem. Nem a gyönyörűsége miatt, mert hát mit is hihettem hova kerülök ilyen előzmények után, hanem, mert minden olyan volt, mint amilyennek az elején kellett volna lennie.

Büdös, izzadtság szagú próbaterem, tele hatalmas tükrökkel, amikben mind ott láttam azt az értetlen fejemet, mellette pedig Eric és Alex vigyorgó arcát.

-          Na, mi van, vesztettél? – fordultam Alex felé, egy gonosz, rosszindulatú mosoly kíséretében.

-          Igen, ha tudni akarod, valahogy nem jött be a Nick pöcsének fogdosása – morogta felém már jóval kisebb kaján vigyorral a képén, mire felkacagtam, és elhajítottam a táskám a terem egyik sarkába.

-          Mond, hogy hoztál nekem cuccot – mondtam Ericnek, miközben leküzdöttem magamról a felsőmet.

-          Ott van az öltözőben – mutatott keresztül a termen, mire bólintottam, és megindultam a jelzett irányba.

Amint megfordultam, hallottam, ahogy Alex kérdőre vonjak az énekest, nem kis megrökönyödéssel a hangjában.

-          Hoztál neki ruhát? Honnan tudtad? Hol élsz te? Mi van, már együtt is vagytok? Úgy néztek ki, mint akik már évek óta együtt vannak, mint férj és feleség.

-          Alex higgadj már le, haver! Miért, mert hoztam neki ruhát a saját szekrényéből? Ettől még nem házasodtunk össze, relax Alex – nevetett könnyedén.

-          Te biztosan szedsz valamit – válaszolta a férfi, és láttam a tükörben, ahogy egymásnak esnek.

Magamban nevetve nyitottam be az öltözőbe, hogy magamra kapjam a melegítő alsót, és a laza felsőt, amit Eric bedobott nekem.

Összefogtam a hajam, levettem az összes karkötőm, majd egy utolsót belepillantva a tükörbe megindultam vissza a fiúkhoz.

-          Na, mehet? – sétáltam középre, és míg ölték egymást pár percig, lassan bemelegítettem.

-          Kitaláltam valamit! – kiáltott fel Alex, de mire felé kaptam volna a fejem már újra a földön volt, nyakában a bájosan, a foga fehérjét kivillantó Erickel.

---------------
A válaszaim a kommentárjaitokhoz már ott vannak, elég ha csak a jobb oldalon lévő linkre kattintasz! :)