Chapter 34

Sziasztok!


Nos, újra itt! :) Pótoltam minden kommentválaszolásbeli lemaradásom, és a jobb oldalon van egy új menüpont is, ahol láthatod a linket, ami a friss válaszokhoz juttat, remélem hasznos lesz majd néktek! :)
Remélem mindenki imádja a VOL2-t, én azzal a problémával szembesültem, hogy bár az Explosive Love a kedvencem, tegnap szinte mindegyik dal átfutott a fejemen, és órákig nem tudtam egyet-egyet kiverni a fejemből. Szóval még az összeset imádom, és várom a HTF klipjét izgatottan. :D 
A frissről csak annyit, hogy nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket, és köszönöm, hogy nem hagytatok elsüllyedni abban a mocsárban, amiben állítottam, hogy a fejezetem borzalmas.
Egyszer valahogy meghálálom, és visszaadom néktek azt a szeretetet, amit kaptam.
Ezt a fejezetet ajánlanám Dalmának, Zoeynak, Adélnak, Sziszaanak, Áginak, Becksie-nek, Mancsinak, Evusnak, a kis Névteleneknek, annak, aki a díjnál azt a sok kedvességet írta, és végül, de nem utolsó sorban Dórynak! :)
Csók

The moment when everything changed

/A pillanat, amikor minden megváltozott/

Egy pillanatra csak bámultam az előttem feltárult férfitestek tömkelegét, amik tekintve, hogy táncosokkal voltunk tele, nem volt rossz kép. Az esztétikai élmény mindenekfelett – mosolyogtam magamban, aztán a tekintetem találkozott Eric megrökönyödő pillantásával.

-          Mi van? – emeltem fel a kezem, mire idegesen megrázta a fejét, és elindult felém.

-          Mi lenne, ha kevésbé feltűnően bámulnád őket?

-          Bocs Eric, tényleg – fortyogtam, és kikaptam a mellettem elhaladó Danny kezéből a whisky-s üveget.

Még továbblépett egyet kótyagos tekintettel, és csak az után tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel.

Egy sértődött mosolyt villantottam Ericre, majd elfordultam.

-          Na! – horkant fel Danny, ami megállásra kényszerített.

-          Te már eleget ittál, nekem meg a túléléshez kell, kvittek vagyunk. Na, menj! – löktem rajta egyet, és elindultam Axel felé. – Tudod, sok titkom van még a gyerekkorunkat illetően. A tiedet is őrzöm. Még egy darabig, szóval okosan kicsi Saade – leheltem a fülébe, és mosolyogva konstatáltam eredményességem.

Megdermedve állt, és ennyi nekem pont elég volt. Nagyot kortyoltam az üvegből, majd levágtam magam a szoba közepére.

-          Játszunk! – kiáltottam el magam.

-          Nekem nem tetszik ez – suttogta Kevin Alexnek velem szemben, miközben leereszkedtek a földre.

-          Később sem fog – villantottam ki a fogaim. – Nos, halljuk a téteket!

-          Én tudom! – ugrott fel Kevin, szeme boldogságtól csillogott. – Itt ma mindenki részegre issza magát, ha még nem itta – mutatott az idiótán, még ülőhelyzetben is dülöngélő Danny felé-, és holnap Ericnek fellépése van. Minimum két táncos kell, úgyhogy azt mondom, legyen a tét a holnapi fellépés. Ha nem mered megcsinálni, vagy nem válaszolsz, holnap te táncolsz.

A legkevesebb kedvem sem volt egy holnap táncoláshoz. Eric pedig így is-úgyis szív, neki nincs nyerési lehetősége. Nekem nyernem kell.

-          Jól van – bólintottam, majd rákortyoltam a döntésemre.

Lassan mindenki rábólintott, és kezdetét vette a játék.

-          Az órajárásával megegyező irányban haladunk, ha valaki nem teljesítene valamit. De a lényeg marad. Én mondok például Ninah-nak, Ninah az általa következőnek kiválasztottnak mondja meg a feladatot, és így tovább. Világos? – nézett körbe Axel, és láttam rajta, ahogy megfeszül a testtartása.

Kárörömmel a bensőmben mosolyodtam el.

Ha nem lett volna elég a sok jó hír az estére, a sort egy olyan lánnyal kezdték, aki még nem szívatott meg, sőt meg sem szólalt, de túl sok jót nem vártam tőle sem.

-          A kérdésem Tomasnak szól – kezdte, és a szobában hirtelen sóhajok tízei szakadtak fel enyhe fuvallatot keltve. – Felelsz, vagy mersz?

-          Merek! – vigyorgott a lány arcába úgy, amitől az az érzésem támadt, hogy köztük valaha több volt, mint barátság.

-          Kérek Dannyvel egy csókot.

A dermedt, fagyott csöndet az én halk kacagásom tette fesztelenebbé. A szám elé kaptam a kezem, és eldőltem a padlón, de képtelen voltam abbahagyni. Az az esetlen kép, amit Tomas vágott, minden pénzt megért. Ezt hívják bosszúnak, azt hiszem.

-          Én nem vagyok Eric, hogy csókolgassam! – csattant fel.

Mi? Ericre néztem, aki viszont merőn bámulta a padlót.

-          Te meleg vagy? – néztem rá felvont szemöldökkel.

Hihetetlen mik derülnek ki egy ilyen estén.

-          Te nem tudtad? – fordult felém a barna hajú lány, én pedig szúrós tekintettel méregettem továbbra is.

-          Csak egy csók volt, hogy megmutassuk nincs harag – nézett rám Eric.

-          Aha, és azok a villámkérdéses válaszaid?

-          Békén hagynál Lori? Tudom, hogy fáj, hogy elutasítottalak, de nem tetszettél, fogd fel, hogy mi nem vagyunk egymáshoz valók. Komolyan nem akarlak megbántani, de állj le!

A lány sértődötten, tüzes tekintettel nézett végig Eric-en, majd rám villant a pillantása, ami pengeélesen szelte végig a testem.

Azt hiszem, biztosan állíthatom, hogy nem leszünk barátok.

Végül csak elcsattant az a csók, és sorban mindenkiről lekerültek a ruhadarabok, amit mindaddig dobálhattál, míg alsóban nem álltál. Onnantól, ha valamit nem csináltál meg, máris a táncosok között találtad magad, akik holnap bizony fellépnek.

Egészen jól tartottam magam, de sajnos a kör újból megfordult, és én voltam a következő.

És akármennyire is tartottam mindenkitől, egy lányt mindennél jobban utáltam. És most ő következett felém.

-          Ninah! Saade párti vagy, nemde? Csókold meg az idősebbiket!

-          Neked a csókok a mániáid? Nem!

-          Nem? – ugrott fel mindenki szemöldöke, én pedig felpattantam, aminek következtében, no meg a töménytelen sok alkohol hatása képp, megszédültem, és elvesztettem az egyensúlyom.

A mellettem ülő Axel állt fel, és kapta el zuhanó testem, majd tartva engem lassan visszaült, és az ölébe húzott.

Homályos tekintettel, és pihegve pillantottam fel az arcára, ahogy engem néz. Kedves tekintete aggodalmasan vizslatott.

Az alkohol hatása érezhető volt rajtam, nem féltem, elengedtem magam, életemben először tisztán láttam mindent, miközben forgott körülöttem minden, zúgott a szoba, mégis kényelmes melegség vett körül.

-          Ninah, már csak fürdőruha van rajtad. Veszteni fogsz, viszont holnap képtelen leszel lábra állni – simította hátra a hajam, és kis mosollyal az arcán nézett le az ölében fekvő fejemre.

-          Én… - kezdtem, de nem tudtam folytatni.

Az alkohol elnyomott bennem minden józan ítélőképességet, csak gyengéden lehunytam a szemem, és mélyen beszívtam a levegőt.

Az édesen simogató kéz nem tűnt el, csak lelassult, és körülöttem minden csöndben volt.

Egyetlen hang jutott át a zord zúgáson keresztül a tudatomig:

-          Eric hagyd!

Eric. Felnyitottam a szemem.

-          Nem! – suttogtam, és megpróbáltam felülni.

-          Vizet neki! – üvöltötte valaki, mire az egész banda hangos éljenzésben tört ki.

Egy másodperc volt, amikor megrémültem, és felkapott fejjel néztem szét a szobában. Ez a másodperc volt, amikor tudatosult benne, hogy rólam beszélnek, ez volt, amikor nyolc kéz indult meg felém kaján vigyorgó hozzájuk tartozó testtel, ez volt, amikor egy reményvesztett utolsó próbálkozással Eric felém vetette magát, ám az őt körülölelő, és visszafogó kezek meggátolták minden olyan tervében, amely némileg pozitív kimenetelű lehetett volna számomra.

A kezek elkaptam, és erősen szorítottak, felemelve indultak meg velem ki a szobából. A sikolyomat elnyomta a részeg éneklés, rémületem nevetésbe torkollott, amikor meghallottam a hamis hangokat, Eric pedig mögöttem „jött” három ember vállán, idegesen szitkozódva.

A nap lassan feljött az égen, a hűvös szellő csípősen vágott az arcunkba. Észleltem, hogy egyre lejjebb lépkedünk, és hogy az emberek eltűnnek előlem, végül már csak Ericet és csapatát láttam, ahogy vigyorogva merednek elém. Lévén, hogy háttal voltam mindennek stéten néztem rájuk, és próbáltam rájönni a hollétünkre, amikor meghallottam a végső visszaszámlálást.

-          Egy!

Istenem…

-          Kettő!

Meghaltok!

-          Hááá-rom!

Repültem, és repültem, és repültem, közben pedig szorosan lehunytam a szemem, és reméltem, hogy semmin sem dobtak túl. Csobbanások zaja ütötte meg a fülem, közbe pedig lassan feldolgoztam a tényt, hogy nem, nem vagyok vizes.

Álmodom.

Vagy meghaltam.

Éreztem, ahogy az iménti felfelé tartó repülésem lassan zuhanásba csap át, és sikoltva közeledtem a pillanat felé, ami vagy fájdalmas lesz, vagy hideg, és vizes.

Végül kemény karok között landoltam, amik biztosan kapták el zuhanó testem, megtartva a víz fölött.

Nem mertem kinyitni a szemem, féltem, hogy valamelyik barom arcát pillantom meg magam előtt, és akkor végleg kiborulok, választom az ájulásos tudatkiesést.

De a kéz nem eresztett bele a vízbe, és az oldalam szorosan préselődött neki a hasfalának, amin lassan peregtek végig a vízcseppek. Mélyen beszívtam a víz klóros illatát, és felpillantottam az arcára.

Meg kell próbálnom.

Meg kell próbálnunk. Bármennyire is élvezem a játékunkat, szükségem van rá, hogy mellettem legyen.

Miért őrülök meg ezektől a barna szemektől, amikor így néznek rám. Miért csillog így?

Az istenit… miért szeretlek?

Rezzenéstelen arccal néztem rá, miközben ő tartott, és nem eresztett. Elindult velem a medence széle felé, miközben körülöttünk kacagó emberek csapkodták egymás felé a vizet, fröcskölve üvöltötték egymás nevét, vagy éppen hörögve fordultak át a másik oldalukra a parton.

Eric kisétált velem a medencéből, majd lassan leeresztette a lábamat, és megfogva a kezem kiegyenesedett.

-          Ninah, még nincs vége – üvöltötte felém Axel, mire elkaptam pillantásom Eric szemeiről, és a férfi felé néztem.

-          Vesztettem. Holnap találkozunk – válaszoltam, majd megfordultam, és magam mögött húzva Ericet elhagytam a hotelt, nem törődve a hideggel, nem törődve a meztelen, fürdőruhás testemet bámuló közönséggel.

Mosolyogva zuhanyoztam le a négy órás alvás után, mégsem éreztem fáradtságot, csal feldobott boldogságot. Eldöntöttem mindent.

Először Sam, aztán a stúdió táncpróbára, este fellépés, végül Eric.

Nem gondolok a holnapra, a mának élek, kivéve a Molly-t érintő apró kis titkot, mert arra mindenképpen rá kell jönnöm, még mostanában, csak hogy legyen valami a kezemben, ha ismét belém akarna kötni.

Gyorsan kiléptem a zuhany alól, és egy törülközőbe csavarva libbentem ki a fürdőből be a hálóba, hogy magamra kapjak valami ruhát.

-          Kínzol? – szólalt meg egy rekedt hang a takaróm alól, mire a szívemhez kapva ugrottam hátra.

-          Istenem Eric… - fújtam ki a levegőt hevesen dobogó szívvel. – Azt hittem alszol.

-          Én meg azt, hogy reggel úgy ébredek, hogy a lágyékomon ülsz, és… - kezdte, mire felé dobtam a papucsom. – De úgy látom mindketten tévedtünk – kacagott álmos hangon, és vágyakozó pillantással lesett felém. – Gyere ide – pislogott rám, én pedig visszafordultam a szekrényhez, és elkezdtem kiválogatni a ruhám.

-          Nem megyek. Ha akarsz valamit, te gyere… - rántottam vállat, mire a hátam mögül csak egy nyögés volt a válasz.

-          Ha most meg tudnék mozdulni, azt nem köszönnéd meg – morogta, és a fejére húzta a takarót.

Nevetve dobtam le magamról a törülközőt, és gyorsan felöltöztem, magamra véve egy egyszerű nyári ruhát. Pillanatok alatt bedobáltam minden fontosabb dolgot a táskámba, hívtam egy taxit, miközben sietős mozdulatokkal léptem bele a magas sarkúmba. Ledobtam Eric mellé a mobilt, majd a tükör elé léptem, és kiengedtem hullámos hajamat, felettem egy kis sminket, utolsó simításként átsétáltam a parfümködön, amit előidéztem.

Hangos dudaszó jelezte indulásom, mire elmosolyodtam és az ágy felé fordultam.

Lehajoltam a férfihez, és apró csókot leheltem az arcára, majd a füle felé mozdultam.

-          A próbán találkozunk, majd küldj címet – leheltem, miközben szélesen mosolyogtam.

A háta mögött megpillantottam a telefonomat, és ebben a pillanatban újra megszólalt a dudaszó. A férfi mögé nyúltam, és megkaparintva a készüléket álltam volna fel, amikor ujjai a karomba vájtak, és fájdalmasan rántottak vissza. Egy pillanat alatt éreztem meg számon az övét, ajkaim megadva magukat nyíltak szét. Csókjába az egész testem beleremegett, karja szorosan húzta magház a testem, nyelve érzéki táncot lejtve az enyémmel eredményezte eszem elvesztését.

Egy lendülettel a mellkasán termettem, terpeszben folytatva csókunkat, miközben hajam beborította az arcát. Éreztem, ahogy keze magabiztosan indul meg a ruhám pántja felé, mire én belemosolyogtam a csókjába, és felemelkedtem róla.

Leugrottam az ágy mellé, és nevetve néztem Ericre.

-          Ne feledd az SMS-t – adtam egy siető csókot a szájára, majd az feltéptem az ajtót, és kiléptem a lakásból.

A taxi egyből Sam lakásához vitt, én pedig gyors léptekkel felsiettem, és irányítás, vagy engedély nélkül az iroda felé rohantam, majd feltépve az ajtót szembetaláltam magam az éppen meglepetten felpillantó Sam arcával.

-          Beszélnünk kell – lihegtem csapzottan, majd behúztam magam után a szárnyakat, és az asztala elé sétáltam.

Sam mosolyogva mutatott az előtte lévő székre, amire egyből le is csaptam.

-          Meg volt a találkozóm a Roxi Recordings-szal – kezdtem, mire bólintott.

-          Tudom. Ruben tájékoztatott a fejleményekről, harmincadikán a boltokban. Gratulálok Ninah!

-          Több feltétele is volt, és azt hiszem, ha az egyiket nem teljesítem, nem lesz könnyű kiegyeznünk a következő hanganyag kiadásában.

-          Ha már itt tartunk, miért mondtad neki, hogy nem állunk neki a stúdió munkáknak, hanem koncertezni fog Eric? Biztosan jó ez így, Ninah?

-          Tudom mit csinálok, éppen ezért vagyok itt – tettem keresztbe a lábam, és kényelmesen hátradőltem. – Amerikába kell utaznunk, és terjeszkednünk kell. Ez volt Ruben feltétele.

Sam némán vizslatta az arcom, és volt egy olyan érzésem, hogy nem az érdekli, hogyan is gondoltam az amerikai benyomulást.

-          Kettőt említettél – húzta össze a szemöldökét rosszat sejtve.

-          Vacsorázni hívott – sóhajtottam, és tartottam a szemkontaktust.

Tudtam, hogy Sam a fiának tekinti Ericet, sokkal több van köztük, mint munkakapcsolat, és azt is tudom sejti, hogy mi folyik köztünk. Félti Ericet, nem akarja, hogy bántódása essen, és ha igaz minden Molly-val kapcsolatban, akkor Ruben nagy fájdalmat tud okozni Ericnek.

-          Ninah, remélem tudod, hogy Ericnek ilyen áron nem kell a …

-          Lemez? – kérdeztem közbe, mire bólintott. – Nemet mondtam. Remélem ennyivel le is ráztam. De az, amiért most itt vagyok, az az, hogy áldásod adod-e arra, hogy elutazzunk, és ne Svédországban, vagy Európában adjunk koncerteket az elkövetkező két hónapban, hanem Amerikában?

-          Hogy gondoltad? És mikor utaznátok? Ez rengeteg munka.

-          Rengeteg segítő kézzel. Még ezen a héten elintézek pár telefont, bevetem minden ismeretségem, és elérjük azt, amit kell. Csak próbálkozom Sam, és remélek. Az utazás még odább van, mert ma egy beígért koncertem van, a héten pedig még egy táncversenyem is. De utána… - vigyorogtam szélesen, mire Sam is elkacagta magát.

-          Na, ilyen Ninah kell nekem – állt fel, és nyújtotta felém a kezét. – Sok sikert, majd az indulásról tájékoztass, és kérem a fejleményeket.

-          Köszönöm – fogtam meg a kezét. – Majd hívlak – mosolyogtam és lassan megfordulva indultam az ajtó felé, amikor Sam a nevemet kiáltotta. – Igen? – fordultam meg érdeklődve, és láttam, ahogy egy kulcs repül felém.

Szétszórt mozdulatokkal kaptam utána, de sikerült elkapnom, és értetlenül szemlélnem.

-          Az irodád kulcsa. Marx odavisz – intett Sam, mire megjelent egy öltönyös férfi, feltételezéseim szerint a sofőr.

-          Köszönöm Sam – motyogtam, és öles léptekkel siettem a férfi után.

-------------------------
U.i.: A kép az a rész egyik jelenetére utal, kíváncsi vagyok, bár biztos, hogy észreveszitek, de melyik az? :D Eric körülbelül így érezhette magát, ahogy a képen van.
No, és akkor kinek mi a kedvence száma a CDről? Jó-jó, nem traktállak titeket tovább a kérdéseimmel. :)