Chapter 49

Sziasztok!


Először is, hatalmas bocsánatkéréssel tartozom két dolog miatt, az egyik, hogy nemrégiben csodálatosabbnál csodálatosabb íróktól kaphattam díjat, és én ezt elfelejtettem nektek itt is megköszönni, szóval nagyon sajnálom, és szívből köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám! :)
Továbbküldeni mindenkinek küldeném, aki ír, mert minden történet csodálatos a maga nemében, és biztos vagyok benne, hogy mindenkit olvas valaki, akinek a legtöbbet jelenti az adott sztori.
Szóval nektek küldeném, de legfőképp azoknak, akiktől kaptam! :)
Köszönöm Dóry, Vanity, Adél és Sziszaa, hihetetlenül nagyon! :)))
A másik dolog, amiért elnézést az a nagy csúszás a mostani fejezetnél, de megjött, készen lettem!
És még nem válaszoltam az előző kommentekre, de ígérem holnap azokkal is készen leszek! :)
A képeknél megjelentek új szereplők, jobban mondva arcot találtam Megannak, és bizony Mr Miles-nak is, valamint néhány szereplő új képet kapott, és egy, eddig még kint nem láthatott szereplőm, Molly, most helyet kapott a nagyok között, és az, hogy miért most... nos, majd kiderül! :)
Jól van, nem locsogok tovább, köszönöm a véleményeket, a klikkeket, és azt, hogy elolvastad ez a hosszú bevezetőt, már ha elolvastad, persze! :D
Csók néktek, remélem tetszeni fog, igencsak átvezető jellegű, de mégis lezár valamit. :)) Egy igen nagy valamit.


                                         The last act
                                                      /Az utolsó felvonás/

 

-    Alex azt már ide azt az istenverte ruhát – mordultam rá, miközben a buszon hátul vetkőzve igyekeztem.
-    Jól van, jól van, csak beragadt a cipzár – morogta, majd lendületesen megfordult, és rám nézett.
-    Add ide – téptem ki megfagyott kezei közül a ruhát, miközben láttam, ahogy lassan végigméri a testem.
-    Alex takarodj! – jelent meg a busz elejében Eric, és villámló tekintettel nézett a táncosra.
Kezdtem fázni egy szál alsóneműben, és harisnyában, főleg így, hogy Eric feljött, és a hűvös szellő sietős tánccal kavarta fel körülöttem a meleg levegőt. Megborzongtam, és végre sikerült lerántanom a cipzárt is.
-    Segíts! – nyomtam a még mindig mereven álló Alex kezébe a ruhát, majd elé léptem, felemeltem a kezem, és vártam, hogy átbújtassa a fejemen az anyagot.
Nem volt igazán más választási lehetőségem, nem engedtek ki senkit, így a fiúkkal kellett dolgoznom, az, hogy Eric hogy került ide, számomra rejtély, és egy olyan kérdés, amelynek válasza, most a legkevésbé érdekel. Kevesebb, mint két perc múlva jelenésem van a színpadon. Az egyetlen szerencsém, hogy Mollynak is kedve támadt énekelgetni.
Tudom, hogy az én hangom borzalmas volt, és azt is, hogy nem erre a pályára születtem, nem is vagyok énekes. De azt, amit akartam elértem, megmutattam, amit akartam, innentől senki, és semmi sem húzhatja le az előadásom, egyszerűen nincs veszteni valóm.
Ahogy éreztem a bőrömön a ruha könnyű anyagának siklását felsóhajtottam, összefogtam a hajam, és magasan a fejem fölé emelve fordultam oldalra, utat engedve Alex kezének a cipzárhoz.
-    Megtennéd, hogy most nem tökölsz vele annyit? – morogta oda Eric, mire a táncos nevetve húzta fel egyetlen mozdulattal azt.

-    Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan, futtomban egy csókot nyomtam az arcára, és elviharozva Eric mellett ragadtam meg a kezét, és visszasiettem a stúdióba.
Az utolsó pillanatban helyeztem vissza az arcomra a maszkot, és az utolsó előtti pillanatban toppantam be a függöny mögé is.
-    Te jössz! – lökött ki az egyik szervező, és máris egy tucat pasi között találtam magam.
-    Mi van? Mi folyik itt? – néztem körbe, miközben lökdösődve taszigáltak arrébb, és egyre közelebb kerültem a színpad közepéhez.
Hevesen verdeső szívvel, és kapkodó tekintettel kerestem Ericet, akit meg is találtam mindössze pár embernyire tőlem, de ahogy távolodtunk úgy lett több körülöttem a férfi, és Eric körül pedig a nők.
Végül messzire egymástól, a színpad két-két végben állva kaptunk helyet, mindegyikünk mögött tizenöt velünk ellenkező nemű egyénnel. Farkasszemet néztem az énekessel és éreztem, hogy ugyanaz az értetlenség járja át őt is, mint engem, de kétség kívül élvezte, hogy hátulról körülölelik a nők.
Úgy állt a két csapat egymással szembe, mint ha csak háborúban lennénk, és a két hadvezér keresné a szövetséget, de éreztem, hogy a megoldástól ezzel a tippemmel elég messze vagyok.
Rossz, nagyon rossz érzésem volt.
-    A verseny folytatódik! – kiáltotta be a fickó, és visszasétált a színpadra, miután engem olyan szépen kilökdösött. – A fantasztikus, és érzelmekkel túlcsorduló produkciók után, mi készültünk egy apró meglepetéssel a táncosoknak. Jelen pillanatban az egész induló mezőny a színpadon van, nem csak a hét döntős pár. Amint látható ketté osztottuk őket, egyik oldalon a férfiak állnak, míg szemben velük a másik oldalon a női szakasz. Mindemellett van egy olyan táncpárunk, akiket kettészakítottunk, és a neműkkel ellentétes csoport elé állítottuk őket. A játék egyszerű; a kettészakított négyes páros mindenképpen egyesülni akar, a szerelem mindent legyőz, és ők igenis szerelmesek. Ám a mögöttük álló csoportok nem akarják ennek beteljesülését, és mindvégig azon lesznek, hogy elcsábítsák a szerelmes egyént, ne engedjék a másikhoz, harcoljanak, hogy őket válassza. A játék kimenetele a táncosoktól függ, a lényeg mindvégig az, hogy harcoljanak azért, amiben hisznek, mindezt úgy, hogy nem akarunk mást látni csakis szenvedélyt. Szenvedélyt, ami a tánc által kel életre – mosolygott ránk, nekem pedig összerándult a gyomrom.
Vajon miért ilyen ismerős ez az egész téma? – kérdeztem magam cinikusan, miközben Mollyt méregettem, aki sejtelmes tekintettel mérte végig Ericet hátulról.
-    Hát jól van. Ha a való életben nem is, de itt még nyerhetek – sóhajtottam halkan, és megfeszítettem a testem.

(All the right moves)
Ez vicces lesz – léptem ki előre, és pontosan a lépésemmel egyszerre megszólalt a zene is. A második másodpercben kezek rengetege ragadta meg a karom, és lágyan, mégis határozottan fogtak, vissza, megakadályozva, hogy Eric felé mehessek. Hátrahúztak, én pedig kipörögve próbáltam magamról lerázni a kezeket, de ezzel csak azt értem el, hogy valaki a hónom alá nyúlt, elkapott, és maga felé döntött, majd mintha csak bizalmi játékot játszanánk, máris a következő férfi ölében találtam magam. Ellazultam, tudtam addig úgy sem lesz vége, amíg küzdök.
Hagytam, hogy kézről, kézre adjanak, miközben forogtak, így én kapkodó tekintettel kerestem Ericet, akit nők próbáltak meg rávenni a maradásra erotikus mozdulataikkal. Éppen lépett volna felém, amikor egy lány megragadta a karját, maga felé fordította, az ölébe ugrott, és szorosan körülölelte a derekát a lábával.
Felhorkanva, szikrázó szemmel éreztem meg újra a talajt a lábam alatt, mire egyből ki is léptem a férfigyűrűből, de valaki megragadta a derekam, a lábam alá nyúlt, és felemelve körbeforgott velem, egyenesen vissza a táncosokhoz. Meglepődve feszítettem meg a testem, hogy könnyebben megtartson, a vártnál hamarabb lerakott, egy férfi elé, aki könnyedén megragadta a karom, a testéhez rántott, és gyors táncba kezdett, pontosan mindig úgy fordulva, hogy akárhogyan is kapkodhatom a fejem Eric fele, nem találom. Végül megunta a játékot, és egy másodperc alatt eltűnt a derekamról a keze, én pedig fellélegezve léptem el előle, tudván, hogy a kezem kitépése már menni fog. De ahelyett, hogy hagyott volna, a kezével kilökte alólam a lábam, és mélyen bedöntött maga mellé. Gyilkos tekintetekkel méregettem, de nem hagyott időt, visszarántott, én pedig éreztem, hogy most jött el a fordulópont. Újabb esélyt láttam a szabadulásra, de már a második lépésemnél újra megéreztem a kezet a derekam körül, amik megmarkolták azt, és megemelve visszatettek a gyűrűbe.
Ebből elég!
Kihúztam magam, és elhátráltam a közeléből, aminek hála a mögöttem álló férfiba botlottam. Körbevettek, és egyetlen óvatlan mozdulatra vártak mind.
De nem terveztem elveszteni a harcot. Ellazítottam a testem, elmosolyodtam, és az előttem álló férfihez léptem. Körülöleltem a nyakát, mélyen a szemébe néztem, majd apró, cinkos mosollyal az arcomon leguggoltam elé, miközben kezem végighúztam a mellkasán. Éreztem, ahogy megmerevedik, mire a következő pillanatban villámgyorsan kiegyenesedtem, meglöktem a kezemmel, ezzel is kitaszítva a körből, megfordultam, és Eric felé vetettem magam.
Még éreztem, ahogy a hajam száll a levegőben, amikor a csuklómra egy kéz fonódott és szorosan megfogva azt rántott vissza. Sziszegve csapódtam a mellkasnak, majd hatalmas szemeket meresztve lestem fel az arcára. Egy pillanat volt, míg ránéztem és máris megpörgetve vette birtokba a testem.
A testéhez húzott, ezzel is kierőszakolva, hogy pontosan kövessem minden lépését. Dinamikus, erős mozdulatokat tett, miközben úgy forgatott, és döntötte a testem, ahogy ő akarta, ezalatt pedig a többi férfi a szabadulás felé tett elkeseredett mozdulataim lesték, körbe táncolva a párosunkat.
Éreztem, ahogy izzik a levegő, szinte biztos voltam benne, hogy a hőség elvonja előlem az oxigént, miközben minden mozdulatom felemészt belülről.
A szemébe néztem, és valami olyasmit láttam, amit nem tudtam értelmezni. Mintha fortyogó érzelmek lávája lenne, nincs egy valami, amit ki tudnék emelni. Szakadozó lélegzettel szívtam be a levegőt, miközben egy pillanatra sem szakítottam el a pillantásom az övétől. Remegő nyelésem máskor kényelmetlenül hangos zaját most elnyomta a hangfalakból tomboló zene.
Egyik lépés követte a másikat, és egy emelés után éreztem, hogy keze nem a derekamra siklik vissza.
Ijedten néztem rá, mire a szemében megcsillant valami és tudtam, hogy rájött. Eltűnt az érzelmek kavalkádja, mintha már csak a fájdalmas felismerés égette volna a tekintetem.
Feljebb csúsztatta a kezét, vissza a derekamra, és egy mozdulattal a testéhez préselte az enyémet, majd megdermedve hajolt közel az arcomhoz.
-    Szerettelek – suttogta a szemembe nézve, mire nagyot nyelve, hajladozva aprót bólintottam.
-    Tudom.
A következő percben éreztem, ahogy elengedi a derekam, és egy erős mozdulattal taszít rajtam egyet. Áthatoltam a férfiak kordonján, miközben éreztem, ahogy elveszítem az egyensúlyom, és már csak botladozva pörög tovább, tudva, hogy a következő pillanatban erős fájdalommal zuhanok a parkettre. Lehunytam a szemem, és felkészülve engedtem, hogy a lábam feladja a harcot, mire egy izmos kar kapta el a testem. Meglepetten pattant fel a szemem, és tekintetem megütközött a gyönyörű mogyoróbarna szempárban.
Lassan egyenesedett fel ölében velem, majd óvatosan letéve a lábam eresztett maga elé. Egy pillanat sem kellett, hogy szorosan zárjam össze a karjaimmal, nem gondolva semmire, csak a biztonságérzetre.
Senki sem mozdult, az elsötétedő színpadon megdermedve vártuk, hogy felcsendüljön a taps. Hallottam a hangos zihálásokat, miközben a nézőtér felől semmilyen hang sem jött. Se suttogás, vagy morgolódás, kacaj vagy hang, csak a néma csönd, amit nem tudtam mire vélni.
Mikor minden fény kihunyt, ami a színpadot világította kiegyenesedtünk, és egy sorba rendeződve, középen Erickel helyet foglalva fogtok meg egymás kezét, így alkotva hosszú láncot.
A férfiak az én oldalamon, míg a nők Ericén húzták ki magukat büszkén.
Őrült sebességgel emelkedett és süllyedt a mellkasom mikor újra megéreztem, ahogy tűz ránk a reflektor fénye, és idegesen pillantottam fel a közönségre. Pillanatok alatt pattant fel mindenki a helyéről, és hangos taps öntötte el az egész termet. Kellemes borzongás futott végig a testemen, amint meghallottam az elismerő hangokat, és felszabadult mosollyal hajoltam meg mindenkit magammal rántva.
                                                                                                    ***

Idegesen pillantottam mindannyiszor Ty felé a színfalak mögött, minden egyes percben attól rettegtem, hogy Mollyhoz szalad, és elmond neki mindent.
Nem tudom, hogy hogyan jött rá, és túlságosan ragaszkodom a realitáshoz, hogy azt hihessem, a szem mindent elárul. De sosem ment a lány közelébe, a többi táncossal beszélgetett és az utolsó keringőszámra próbáltak a francia csajjal. Biztosan tudom, hogy érezte, hogy nézem, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, egy percre sem nézett rám, mintha nem is történt volna semmi sem.
Képtelen voltam levenni róla a tekintetem, mert mi van, ha csak a megfelelő pillanatra vár? Mi van, ha az utolsó felvonás előtt leplez le minket? Idegesen tördeltem a kezem, és izzadtan szívtam be magamba a levegőt, miközben teltek a szünetből a percek, fogyott az időm, de nem tudtam elmenni, átöltözni, nem mehetek, amíg Eric nincs itt, hogy szemmel tartsa. De annak, hogy elment, már több mint tíz perce, és a hátralévő öt percben is el tudom képzelni, hogy a haját fogja belőni, ezzel is az őrületbe kergetve engem.
-    Te még mindig ebben a ruhában vagy? Igyekezz már, vár a ruhád, már alig van idő – ragadta meg a csuklóm Molly, és beszéd közben, választ sem várva feltett kérdéseire, kezdett el húzni az öltöző felé.
Az is jó, ha a lány velem van – vontam vállat, és követtem az öltözőbe, sűrűn hátralesve a fiú csapatra. Mielőtt végleg eltűntek volna előlem megpillantottam, ahogy Eric kilép az öltözőajtón, és felém biccent, majd Tyra néz.
Hatalmas, felszabadult sóhajjal huppantam le a sminkasztal elé, és vártam, hogy Molly elém hozza a ruhát.
A mai estén ez már a sokadik átöltözésem, de Eric szerint legyünk stílusosak, és nekem sem volt túl sok ellenvetésem a gyönyörű ruhák láttán. Ám ezt az utolsót még nem láttam, de annyira lefoglalt a gyomromban kavargó idegesség, hogy nem is izgultam amiatt, tetszeni fog-e.
Ügyetlenül ráncigáltam a cipzárt, miközben láttam, ahogy a lányok szebbnél szebb ruhákban hagyják el a termet, itt az idő újra színpadra lépni, nekem pedig még a ruhám sincsen itt.
Ha hinném, hogy Molly valahogy megtudta, hogy én vagyok Ninah, akkor lenne egyfajta rossz érzésem amiatt, hogy ennyit késik a ruhával, mondjuk, mert éppen most vágja csíkokra. De nem hiszem, vagy csak nagyon mélyen eltemetem ezt a gondolatot magamban, mert ennyire rosszul még nekem sem sülhet el semmi.
Amint végre megmozdult a zár a ruhám oldalán, óvatosan lehúztam, majd felálltam és kibújtam az anyagból. Érdeklődve fordultam hátra, amikor végre előbukkant Molly, kezében egy bezsákolt ruhával.
-    Bocsánat, csak már rángattak vissza a színpadhoz – húzódott sajnálkozó mosolyra a szája, én pedig leintettem. Biztosan ez az a lány, akit utálok?
-    Már így is elkéstél, menj csak, majd én is csatlakozom.
-    Ugyan! Ha ketten csináljuk, gyorsabban végzünk, és nem kell senkinek késnie – emelte ki a ruhát, mire mindkettőnk szava elállt, és tátott szájjal meredtünk az estélyire.

(A Thousand years)
-    Úristen – bukott ki belőlem, és közelebb lépve két kezembe fogtam az anyagot, ami lágyan omlott a kezembe, és selymesen csúszott ki belőle fél perccel később.
-    Gyönyörű – suttogta Molly izgatottan, majd intett, hogy forduljak meg.
Erősen fogtam a maszkomat, miközben a lány segített felvenni a ruhát, el sem hittem, hogy ez a csoda rajtam van. Nem vagyok méltó ehhez a ruhához, ez… ez egyszerűen meseszép, én pedig éppen a földön fekszem, és a felállásért küzdök. Nem való rám ez.
-    Nem tehetem – suttogtam, és elléptem Molly segítő kezei elől.  – Vedd le, kérlek – néztem rá könnyes szemekkel a maszk mögül, mire elmosolyodott, és közelebb lépett.
-    Gyönyörű vagy, hihetetlenül jól táncolsz, és ma porig alázol mindenkit, csak higgy magadban! – nézett mélyen a szemembe, és a következő pillanatban éreztem, ahogy a cipzár eléri a végét, és teljesen összehúzódott.
A lány szó nélkül lépett ki előlem, és a hátam mögé kerülve húzta össze a fűzőket, majd amint végzett, megragadta a kezem, és elindultunk a színpad felé, hogy csatlakozzunk a többiekhez.
Az utolsó percekben úgy éreztem, mintha csak egy őrült álomban lettem volna, ami kellemes csalódást okoz, minél mélyebben alszom. Oldalra fordítottam a fejem és tekintetemmel a színpad másik oldalán lévő fiúsort néztem, kerestem valakit, akinek meleg pillantásától a pillangók eltűnnek a gyomromból, de nem találtam. Négyeske eltűnt.
-    Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt Zsűri, eljött az utolsó tánc pillanata, amikor a párosaink a legjobb formájukat mutatják. Show time – kurjantotta el magát, mire elindult a zene, és elindult az előttem álló lánysor.
Nagy levegőt véve csippentettem bele a ruhámba, és emelt fővel sétáltam ki a reflektorfénybe, remélve, hogy a megfordulásom után egyből Eric karjaiban találom magam, ahogy annak lennie kell, már ha tartjuk a próba szerinti lépéseket, és ha mégsem, egy valamit tudok.
Alex annak nem örülne.
Kisétáltam, mélyen meghajoltam, majd hatalmas mosollyal az arcomon fordultam bele Eric karjaiba, aki nevetve vezetett a kör szélére.
-    Gyönyörű vagy – nézett rám mosolygó szemekkel, mire elpirulva sütöttem le a szemem.
-    Remek választás volt a ruha – emeltem fel a fejem újra egy pillanat múlva, miközben ösztönösen követtem a lépéseit.
Nem éreztem a kényelmetlen feszültséget mikor a szemébe néztem, képes lettem volna úgy elaludni, hogy csak ezt a szempár van előttem. Nem éreztem, hogy el kell néznem más merre, szinte fájt a gondoltat, hogy a következő pillanatban nem nézhetek ebbe a tekintetbe, hogy nem láthatom bennük a csillogást, a pajkosságot, a nevetést, azt, hogy mindenáron le akar venni a lábamról.
Melegség áradt szét a testemben, ahogy megéreztem meleg tenyerét a hátamon, és kezének szorítását az enyémen, éreztem, azt, hogy támaszkodhatok rá, meg fog tartani, mert képes rá.
Közelebb léptem a testéhez, mikor megállt és lassan bedöntött maga mellé, és mélyen beszívtam bódítóan kellemes illatát. Lehunytam a szemem, és élveztem, ahogy lassan visszahúz maga elé, és megtartja a testem.
Egyszerre léptünk ki oldalra, ezzel becsatlakozva a körhöz, és eljött az idő, hogy elengedjem a kezét, és a többi lánnyal együtt a kör közepére sétáljak.
El sem hiszem, hogy végigcsinálom ezt a táncot is, csak azért, mert hetekkel ez előtt egy önelégült sztár, képes volt, és rávett erre. Most pedig itt illegek több tízezer ember előtt, egy, sőt két ellenséggel, akik minden erejükkel azon vannak, hogy eltűntessenek az országból.
A gondolatok mosolyt csaltak az arcomra, főleg, ha belegondoltam, hogy hamarosan újra láthatom apát, és a már kevésbé várt Megant. Talán nem is lesz olyan rossz hazamenni Los Angelesbe.
Talán csak olyan lesz, mintha nyaralnék. Megfordultam, és újra az Ő tekintete kapta el az enyémet, én pedig belül fájdalmasan felsóhajtottam.
Nagyon hosszú nyaralás lesz…
Könnyedén a vállára helyeztem a kezem, és hagytam, hogy az utolsó pár másodpercben sodorjon az ár, és vezesse a testem a megfelelő pozícióba.
Az ölébe kapott, letérdelt, majd lassan a lábára eresztve ültetett le, miközben én kényelmesen a nyaka köré fontam mindkét kezem, és a homlokának döntve a sajátom, hunytam le a szemem.
Vége.