Chapter 41

Sziasztok!


Köszönöm a véleményeket az előző fejezetemnél, tényleg köszönöm! :)))
Nagyon jól estek a szülinapi köszöntések, és bár több tetszik rászámítottam a résznél, tudom, hogy most tértem vissza, és lehet, hogy nem is lett a legjobb rész, szóval fel sem rovom. :)
Jelenleg világvége hangulatom van, remélem elmúlik, és azt hiszem ezért is teszem fel ma a fejezetet, ez remélem add valami pluszt.
Jó szórakozást nektek hozzá, az előző fejezetre megírtam a válaszaimat! :) Köszönöm nektek ötötöknek! :)))
Csók

Fight for your life!

/Harcolj az életedért!/

Csendben kémleltem a plafont, és a holnapi, jobban mondva a mai napon gondolkodtam. Sorba szeretném rakni a problémáimat, hogy egyesével oldhassam meg őket, de nem tudom, mert egyszerre jönnek.

Elgondolkozva meredtem a világosság miatt összehúzott függönyökre, miközben hallgattam, a fürdőszobában folyó víz hangját. Úgy éreztem soha nem akarok innen felkelni, és képes lennék átaludni két napot is akár. Fáradt voltam, és tudtam, ha lehunyom a szemem, nem nyitom fel, de nem aludhattam el. Addig nem, míg meg nem érzem, hogy mellettem van.

Felsóhajtottam és lehunytam a szemem, kiszorítottam minden gondolatot a fejemből, hogy csak neki jusson hely. Elhallgatott a vízcsobogás, én pedig már előre megremegtem, ha csak belegondoltam, hogy megérezhetem a közelségét. Én ki akartam mondani, de nem tudtam. Félek, és képtelen vagyok felülemelkedni a félelmemen. Sajnálom is, hogy nem fejeztem be a mondatom, meg nem is.

Halkan nyitódott a fürdőszoba ajtaja, és pár másodperc múlva megemelkedett a takaró, végre megérezhettem a testéből áradó hőt magam mellett. Egy kezével átnyúlt a testem felett és megfogta a derekam, miközben éreztem, ahogy lassan felemelkedik a felsőtestével az ágytól, és felém hajolva apró csókot nyom a homlokomra, miközben jobb kezével óvatosan fogja közre az arcom.

Kellemes melegség áradt szét bennem, és nem hagyhattam, hogy véget érjen. Elkaptam a csuklóját, és feltekintettem a szemébe. Láttam a tekintetében a meglepődöttséget, de nem tudtam mosolyogni rajta, csak azt akartam tudja.

Óvatos lassúsággal, végig tartva a szemkontaktust felemeltem a fejem, és lágyan megcsókoltam.

Ez a biztonságérzet, ami elkapott, amikor a karjaiban voltam, soha nem volt ennyire igaz. Ha ott volt, nem voltak kétségeim, nem féltem a magánytól, nem féltem, hogy bajom esik, csakis attól, hogy elrontom. Lassan ereszkedtem vissza a párnára, miközben ő nem engedett el, ezzel elnyújtva a pillanatot. Hálásan szorítottam meg a karját, mire közelebb húzott magához.

Szapora levegővételek között hajolt el felőlem, és engem magával húzva dőlt vissza mellém, a puha párnák közé. Kényelmesen pihentettem fejem a mellkasán, miközben két kezemmel öleltem őt, és összefűztük lábainkat. Elmosolyodtam és lehunytam a szemem, hogy átadjam magam a fáradtságnak.

Semmi baj nem érhet ma este.

Lágy simogatásokra keltem, és amint lassú, fájdalmas mozdulatokkal kinyitottam a szemem, megpillantottam Eric álmosan mosolygó arcát.

-          Sajnálom, hogy felkeltelek, de ha hihetünk Megannek, fél órán belül megérkezik, és nem akarom, hogy az ágyból csettintsen ki – tolta le magáról a takarót, miközben kikászálódott az ágyból.

Fáradtan feltoltam magam ülőhelyzetbe, és jóleső boldogsággal néztem, ahogy egy erős rántással széthúzza a függönyöket, így elérve, hogy világosban is megláthassam, ahogy egy szál boxerben áll a szobámban.

Azt hiszem, ha most ez bárki tudomására jutna, hamarosan nők, és lányok százezrei utálnának. Nehezen bár, de elkaptam róla a pillantásom, és erőtlenül zuhantam vissza az ágyba.

-          Nem kell itt lenned, az én anyám, az én problémám – sóhajtottam csukott szemmel, és bár fájt kimondanom, tudtam, hogy ez a helyes, azt hiszem, egy önzetlen ember ezt mondaná. Csak rohadt szar, hogy nem vagyok önzetlen, és rettenetesen fájt ezt kimondanom.

-          Ugye ilyenkor nem azokat a jelzőket ismételgeted el magadban, amiket egyébként szoktál rám mondani? Beképzelt, egoista, seggfej… - kezdte sorolni, mire felkapva a fejemet meredtem rá.

-          Ezt honnan tudod?

-          Én ugyanezeket szoktam mondogatni rólad – nevette el magát, mire egy a semmiből, a kezem által elrepített párna találta fejbe, és terítette padlóra.

-          Idióta – sziszegtem miközben kipattantam az ágyból, és a lábamra tekeredett takaróval egyetemben vetettem magam a testére, mire csak még hangosabban nevetett.

Éreztem, ahogy megfeszülnek alattam a hasizmai, és őrült, merész ötlet jutott eszembe.

Nem foglalkozva horkantó nevetésével lassan vándorolt a kezem óvatosan az oldalához, ám, amint hozzáértem az érzékeny bőrfelülethez egy pillanat alatt összerándult, és kiment belőle minden jókedv. Megmerevedve meredt a plafonra, majd szemét a gonoszan vigyorgó arcomra vitte.

-          Nem mered!

-          Nem? – kérdeztem vissza ártatlanul, és óvatosan megcsikiztem, majd még mielőtt elkaphatta volna a kezem elkaptam azt.

-          Nem! – szorította össze a fogát, visszafojtva a nevetést.

Jól van Saade, jól van – gondoltam magamban, miközben mindkét kezem bevetésre készítettem. Abban a percben, ahogy lecsaptam volna rá, még a levegőben elkapta mindkét csuklóm, és egy gyors mozdulattal cserélt helyet velem, hogy én legyek a kényelmetlenebbik, alsó részen, miközben két karom leszögezve a padlóhoz feküdt a fejem felett kétoldalt.

-          Ez csalás – fújtattam, eltüntetve az arcomból a hajam.

-          Ez csak törvény. Tudhattad volna, hogy heti négyszer edzem, ezáltal elérve, hogy erősebb, és kidolgozottabb legyek, amit ha kell, ki is használok – villantott rám egy mosolyt, mire nekem elkalandozott a tekintetem kidolgozott hasfala felé. – Ahogy látom, tudtad is – célzott magabiztosan a bámulásomra, mire elkaptam a tekintetem az esztétikus látványról, és a szemébe néztem.

-          Ezzel még nincs vége Saade!

-          Dehogy nincs – közelített nevetve az arcom felé, és édes csókban forrtunk össze.

Gyors mozdulattal tovább gurultunk, és újra ő feküdt a padlón. Elhúzódtam tőle, és hagytam, hogy a hajam idegesítően az arcába hulljon.

-          Háh, mondtam, hogy nincs vége!

-          Ja, jól visszavágtál – vágott vissza szarkasztikusan, mire én is felfeszítettem mindkét kezét, mint ahogy ő tette pár másodperce.

-          Még nem meséltem, de jártam bizonyos edzésre, – hajoltam a nyakára, hogy puha csókokkal boríthassam azt be, miközben egyre feljebb haladtam – ami nagyon jól tud jönni bizonyos alkalmakkor, amikor egy férfi ellenáll – csókoltam meg az állát, majd az arca oldalán óvatosan haladtam a füle felé. – Érzem mikor remegsz meg, hallom, ahogy a szíved a vágytól sebesebben ver, és tudom mikor gyengülsz el teljesen – haraptam bele játékosan a fülcimpájába.

Ahogy a testem az övének feszült, pontosan éreztem mennyire dolgozik benne a vágy, és hogy akaratomtól függetlenül felhergeltem, miközben néhol megfeszül a teste az értetlenség, és a kiszolgáltatottság érzése miatt. De nem tud semmit sem tenni ellene, elveszíti saját maga ellen a csatát, mert eltűnik a félelem, és győz a vágy, abban a percben, ahogy elhagyja a szám a fülét, és megindul újra a nyaka vonalán. Tudtam, hogy a meleg sóhajok, és suttogások párája eléri a bőrét, és ösztönös reakcióként beleremeg a teste, én pedig csak önelégültséget éreztem. Ha másban nem is, de csábításban még egyszer legyőzhetem, mert a teste sosem képes ellenállni egy női játéknak sem.

-          Tudtad Eric,– búgtam halkan a nyakába, minden egyes szót lehelve, hogy minél több hőt adjak át, ezzel elérve, hogy minden egyes szőrszál felálljon a testén – hogy van egy olyan pont a testen, amit ha megnyomunk, akkor az illető teljes extázisba esik – húztam végig a nyelvem egy vékony csíkban a nyakán, és az utolsó szónál megálltam minden mozgásban.

Hallottam, ahogy Eric szíve egyre sebesebben ver, láttam, ahogy a mellkasa szinte hihetetlen gyorsasággal emelkedik és süllyed egymás után.

-          Olyan, mintha orgazmusod lenne, csak sokkal gyorsabb, sokkal jobb, és utána sokkal gyengébb leszel – suttogtam halkan, miközben elértem a célom a nyakán.

Óvatosan rácsókoltam a helyre, majd a nyelvemmel enyhén megnyomtam a pontot, és Eric eddig ökölbe szorított keze egy szempillantás alatt kiengedett, hatalmas sóhaj hagyta el a száját, és teljes teste elernyedt.

Mosolyogva ültem fel legyőzött testén, majd a szájára hajoltam egy csókra, amit viszonzatlanul adtam, nem is reméltem, hogy visszacsókol, ha jól sejtem pislogni sincs jelenleg ereje. Feltoltam magam Ericről, és a fürdő felé vettem az irányt.

Gyors zuhanyt vettem, és hihetetlen tempóban mostam meg a hajam is, hogy időben elkészüljek.

Sietve léptem ki a fürdőből, és mikor újra a szobámban voltam, ugyanaz a látvány fogadott, Eric ugyanúgy feküdt továbbra is teljesen kiterülve, haja szálát sem megmozdítva, mintha halott lenne. Hatalmas barna szeme a plafont nézte teljesen kitágulva, meglepetten, legyőzötten.

Fel kellett nevetnem a látványán, miközben elsétáltam mellette, és kinyitottam a gardróbom. Anyámnak is tetsző ruha után kutattam, csakhogy Svédországban nem erre készültem. Nem arra, hogy majd fel kell húznom magamra, egy közel 4000 $ - os ruhát, ahogy otthon kéne tennem, mert a saját házunkban is ezekben járkálunk, hátha jön egy vendég, és akkor a világ minden kincséért se lásson meg minket melegítőben, mert az már majdnem a világ vége.

Annyira felzaklatott még a gondolat is, hogy idegesen toltam el magam elől az összes ruhát, miközben nem is figyeltem mit csinálok, csak a gondolataim kötöttek le.

Oké, le kell nyugodnom, mert így csak az ő kezére játszok.

Mély levegőt vettem, és kiszorítva anyát a fejemből kerestem az egyetlen otthonról elhozott olyan ruhát, ami megfelelhet az ízlésének. Ha ezzel, és a tetetett bájommal, kedvességemmel nem hengerelem le ma, nincs több kicicomázás, nincs több színjáték, csakis magamat adva fogom felvenni a kesztyűt.

Amint megpillantottam a védőfóliában lévő ruhát gyorsan leakasztottam, kivettem az alsóneműmet a fiókból, kerestem egy harisnyát, és az ágyhoz ballagtam, hogy magamra kapjam.

Néha-néha Eric felé lestem, aki a percek telésével már egyre mozgékonyabb lett, kezdte a pislogással, majd a nyeléssel, és mostanra már a kisujját is meg tudta mozdítani. Most imádnának azok, akik utálják az énekest – vigyorogtam magamban, miközben magamon éreztem Eric pillantását, ahogy felfelé húztam a selymes anyagot a combomon.

Pillanatok alatt készen álltam, majd megszárítva a hajam, álltam be a tükör elé, hogy könnyű sminket hintsek az arcomra. Mikor felkerült a pasztellszínű rúzs, és a parfümöm illata is körüllengett, idegesen fordultam az órám felé, ami hét óra ötvenöt percet mutatott.

Újra Eric felé lestem, és megindultam felé, hogy életet leheljek belé, mert nélküle nem megyek semmire.

-          Jól vagy? – simítottam végig az arcán, mire aprót bólintott.

Megfogtam mindkét kezét, és egy erős rántással megpróbáltam ülőhelyzetbe húzni, ám a teste, amint elengedtem volna, elkezdett visszahanyatlani, úgyhogy gyorsan kellett a dereka után kapnom, hogy körülölelve magam előtt tarthassam.

-          Úgy látszik annyira mégsem – mondtam halkan, és próbaképp megcsókoltam, ami azonnal viszonzásra lelt. Belemosolyogtam a csókba, és lassan elhúzódtam. – Hazudós – vertem a vállába, mire az nevetve hanyatlott vissza a földre.

-          El kell mondanod hogyan csináltad – suttogta miközben átfordult a hasára, hogy feltolhassa magát.

-          Esélytelen – álltam fel mellé. – De van öt perced, hogy elkészülj! A nappaliban várlak, és siess – figyelmeztettem utoljára, majd abban a pillanatban, ahogy kiléptem a szobám ajtaján megszólalt a csengő.

Harcra fel – léptem sóhajtva az ajtó elé, és erőt véve magamon lenyomtam a kilincset.

-          Anya! – mosolyodtam el melegen, és elléptem az ajtó elől, hogy beljebb tudjon jönni.

Rideg értetlenséggel sétált beljebb, és szeme cikázva járta a be a házamat, hogy felmérhesse hol is lakom. Feszült arccal csuktam be utána az ajtót, és mellésétálva megvártam míg felém fordul, majd két puszit nyomtam az arcára.

-          Remélem szép éjszakád volt – mosolyogtam rá, majd a kanapé felé mutatva hellyel kínáltam.

-          Az volt – bólintott, majd lassan, egyenes háttal leereszkedett a fehér ülőalkalmatosságra.

Ebben a pillanatban lépett ki Eric a szobám ajtaján, tényleg sietett, ha ennyi idő alatt elkészült. Anya le sem vette szemét a fiúról, miközben az felénk sétált. Tartotta mellettem a távolságot, és a kezét nyújtva mutatkozott be.

-          Tegnap este nem volt alkalmam megismerni Önt, a nevem Eric Saade, de talán még emlékszik rám – villantotta ki az egyik legsármosabb mosolyát.

-          Megan Miles – fogadta el a felkínált jobbot anya, és nem csillant meg a szemében a felismerés szikrája.

-          Eric Maria fia, akik nagyi mellett laktak, jobban mondva laknak – próbáltam rásegíteni az emlékezésre, mire anya lassan kihúzta kezét Eric szorításából, és visszafogottan rámosolygott.

-          Ó, igen, Mariara emlékszem. Örülök, hogy megismerhetlek Eric, nem sokat hallottam rólad – tette meg az első lépést anya a háborúban, mire Eric mosolyogva válaszolt.

-          Én sem Önről, asszonyom.

Vissza kellette nyelnem a nevetésem, miközben anya meglepődve húzta hátrébb magát a kemény választól.

-          És ti most együtt vagytok? – kérdezte kertelés nélkül, a szobám ajtaja felé lesve, ahonnan az imént lépett ki Eric.

-          Nem.

-          Igen – mondtuk ki egyszerre a szavakat, mire anya értetlenül meredt ránk.

-          Igen.

-          Nem – jöttek ki újra a szavak, én pedig két tenyerembe temettem az arcom.

-          Mi…

-          Bonyolult – fejeztem be Eric elkezdett mondatát a már jól bevált, ismert szóval. – Én vagyok Eric menedzsere.

-          Hú, milyen megbeszélések lehetnek – villantotta ki a fogsorát anya szolidan, majd hátradőlt, és keresztbe tette a lábát. – Egy kávé jólesne.

-          Hozok – válaszoltam halkan, és a konyha felé vettem az irányt, magammal húzva Ericet. – Egy pillanat – mosolyogtam hátra anyára, majd eltűntünk az ajtóban. – Menj, foglald le, amíg kávét csinálok.

-          Mi? Nem, biztos, hogy nem. Te megbolondultál. Ez a nő az ördög!

-          Ne legyél már hülye! Ez nem az a Saade, akit megismertem, aki azt hiszi, hogy minden nőt megkaphat, mert jól néz ki, és mert jó hangja van. Nekem most az a Saade kell!

-          Nem, ez most az a Saade, aki félti az életét és a karrierét. Mellesleg anyád rosszabb, mint te vagy!

-          Fejezd már be, az istenért! – rántottam meg a karját. – Csak menj vissza, és villantsd ki a szívtipró mosolyod. Ő is csak egy nő.

-          Nem, nem egy nő, ő egy Miles.

-          Eric! – sziszegtem visszafogott idegességgel.

-          Ninah!

-          Menj már! Túl sokáig vagyunk itt, rájön, hogy félsz. Ennyire beszari vagy? Komolyan?

-          Mi lenne, ha rajta is kipróbálnád azt a nyakas izét?

-          Eric, légy szíves menj ki, és beszélgess vele!

Egy pillanatig még habozott, és lesütötte a szemét, majd aljas csillogással emelte fel azt.

-          Sokkal jössz nekem – húzta széles mosolyra a száját, mire felsóhajtottam.

Megragadtam az egyik kezét, és a combomra tapasztva azt, kezdtem felé húzni, amivel egyidejűleg csúszott a ruha is felfelé. Amikor a keze elérte a fenekem mélyen a szemébe néztem, és lágyan megcsókoltam.

-          Csak éljük túl Saade – leheltem a szájába, majd elengedtem a kezét, ami ernyedten zuhant a teste mellé.

Ott hagytam az ajtóban, és a kávéfőző felé vettem az utam, de a szemem sarkából néztem, ahogy kihúzza magát, megigazítja magán az inget, majd visszaindul a nappaliba.

Ő a titkos fegyverem, nyernie kell!

Ninah ruhája

  4000 $ egyenlő körülbelül 1.000.000 - Ft-tal.