Chapter 44

Sziasztok!
Először is, sajnálom az időugrálásokat, de mint ahogy az előző fejezetetet is, ezt is belevalónak bíráltam el. :)
Másodszor pedig, nagyon köszönöm, annak a négy embernek, akik a fejezet érdekessége ellenére is kommentáltak nekem, valamint egy levélnek, szóval köszönöm neked Dóry, Sziszaa, Zoey, Becksie és Adél, nektek ajánlanám ezt a fejezetet! :) Köszönöm!
Jó szórakozást mindenkinek! :)))
Csók


                                                          The third spectator
                                                                 /A harmadik néző/

/Léna/
A találkozó napján

Amikor beléptem az épületbe, el sem hittem, hogy ez valóság. Egy sima főiskolás hallgató vagyok, és lehetőségem van külföldön szerezni munkatapasztalatot, méghozzá egy hírességnél.
Percekig vártam a folyóson elhelyezett székben, és azon gondolkodtam, hogy vajon álmodom, és csak egy álom, amiből felébredek, vagy tényleg lehetséges, hogy ekkora mázlista vagyok, és hogy ilyen nagyszerű tanárom van? Aki bár nem mondta el, hogy mégis melyik helyre adta be a jelentkezésem, biztosra állította, hogy nem bánom meg, ha eljövök a mai interjúra.
Idegesen topogtam a lábammal, és már azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi van, ha el sem jön a menedzser a meghallgatásra, amikor halk csilingeléssel megérkezett a lift. Gyorsan talpra ugrottam, és sebesen dobogó szívvel néztem végig magamon, hogy jól nézek-e ki, megnyerő-e e külsőm első pillantásra, de minden pillanatban csak egy nemmel tudtam válaszolni. Izzadt a tenyerem, sosem kaptam elég levegőt, és úgy éreztem, hogy a gyomrom helyén már csak egy apró kavics van, ami már sosem változik vissza. Ujjaimmal idegesen babráltam a ruhám szegélyével, képtelen voltam abbahagyni a mozgást, kényszer cselekvés volt, ha megállok, úgy érzem, hogy elhatalmasodik fölöttem a pánik, és vagy sírni kezdek, vagy elfutok, és meg sem állok Magyarországig.
De a percek nem álltak meg, és a lift ajtaja szétnyílt.
Abban a pillanatban, ahogy megláttam az ölelkező párost, tátva maradt a szám, a gombóc eltűnt, semmi idegesség, hirtelen farkaséhesnek éreztem magam és azt hittem most jön a pillanat, amikor felébredek.
De most sem jött el, és a pár még mindig ott állt, engem nézve. Egyetlen szót tudtam csak kibökni.
-    Ninah?
A lány ahelyett, hogy elvörösödött volna, vagy szégyenkezve elfordult volna, csak kivillantotta széles mosolyát, és ellépett a fiú mellől.
-    Szia, Léna!
-    Hé, ez nem az a csaj a stúdióból? – szólalt meg Eric, én pedig abban a pillanatban, ahogy tudatosult bennem, hogy felismert, úgy éreztem, nincs nálam boldogabb lány a földön, pedig kétségkívül van, és ő itt is áll előttem.
-    De, ő az. Léna Kenderesi, az új asszisztensem – mosolygott Ninah kedvesen, majd elsétált mellettem és benyitott az irodájába.
Megdermedt testtel, mereven fordultam utána, és amint megpillantottam az iroda belsejét, elképedve formáztam „o” betűt az ajkaimmal.
Bár nem ismerem a lányt, úgy éreztem, egy teljesen ő. Az iroda megtestesíti a lány bensőjét, jellemét, külsejét, ugyanolyan elragadó, és gyönyörű, mint, amit akkor éreztem, amikor először beszéltem a lánnyal. Nem lehet nem szeretni, egyáltalán nem olyan, mint amilyen kialakult kép van bennem az amerikai lányokat illetően.
Az egyetlen, ami talán nem a legpozitívabb benne, hogy egyáltalán nem látom rajta, hogy boldog lenne, hogy Eric Saade barátnője. Mintha magának is tagadná, és nem akarná magát átengedni az érzésnek. Bár ez még a jobbik feltételezésem, a másik, hogy egyáltalán nem szereti a fiút, ezért nem látszik rajta, hogy szerelmes lenne, és csak testi vonzalom van köztük.
Ericben nem tudok olvasni, egyszerűen túl… messze van tőlem. Én egy egyszerű európai lány vagyok, aki tanul, ő meg a nagy svéd sztár, Eric Saade, akiről nem tudom eldönteni, hogy szerelmes-e, vagy csak tetszik neki valaki. Minden ismeretem felőle az újságokon alapszik, ami valljuk be, egyáltalán nem mérvadó, emberismereti szempontból. Mollyval való szakításuk után klubokból klubokba járt, nőket csábított el egy-egy éjszakára, és csak az éneklésnek adta át magát. Mostanra megváltozott, mert nem olvasok már ehhez hasonló cikkeket, nem látom egyik nagyobb szórakozóhelyen sem, kivéve, ha nincs ott az oldalán Ninah Miles.
Mindent egybevetve tagadhatatlanok a kettejük között pattogó szikrák, már csak idő kérdése, hogy mi is lesz, vagy, hogy lesz e lehetőségem megismerni mindkettejük történetét, nézőpontját.
-    Gyertek már – intett minket beljebb Ninah, mire Eric felé lestem, aki a hátam mögött állt.
Idiótán, tanácstalanul álltam, vajon most előtte kéne egyszerűen elmennem, vagy ő megy előre, esetleg elindulok, és leint, hogy mégis mit képzelek, hogy bemegyek előtte.
A fiú, csak kifejezés nélkül mutatott maga elé, mire halvány mosollyal az arcomon bólintottam, és elindultam Ninah felé, aki eközben már benyitott a következő helyiségbe is.
Újabb invitálására léptem beljebb és körbenéztem a belső szobában, ami tele volt… Ninah-val. Festmények, képek, színek, dolgok, növények… Festmények…
Érdeklődve sétáltam a furcsa mázolások felé, amik mondhatók absztraktnak, és akkor se nem minősítem le, se nem emelem a magasba, de kétség kívül érdekes ábrázolások voltak.
Percekig tanulmányoztam őket, magamba mélyedve keresgéltem nevek után, akiknek a festményeik hasonlíthatnak ezekre a képekre, de egy reális sem jutott eszembe, amikor halk torokköszörülésre kaptam fel a fejem.
-    Ha azon gondolkodsz ki festhette ezeket a képeket, ne törd magad, sosem jössz rá – mosolygott Ninah, miközben lassan mellém sétált. – A Saade gyerekek festményei egytől egyig. Igen, ki ne mond! Nem a festészet az erősségük – nevetett, majd egy férfias köhintésre megperdült, és széles mosoly áradt szét az arcán, miközben szemében megcsillant valami. – Nos, az éneklés sem – nézett újra rám figyelmen kívül hagyva Ericet, és a kezét nyújtotta nekem. – Ninah Miles, Eric Saade menedzsere. Gondoltam jó, ha lerendezzük a formaságokat köztük a rendes bemutatkozást is. Tulajdonképpen új minden, így úgy csinálom, ahogy nekem tetszik – rázta meg a kezem, majd átkarolt és kivezetett az irodájából, hogy bemutassa a külső részt.
Az első irodába vezetett vissza, ami rögtön a liftre nyílik, és teret enged a saját személyiségem szerinti helységformálásra, már ha megtehetem majd.
-    Ez a te irodád, tulajdonképpen úgy rendezed át, ahogy szeretnéd, ha valami nem tetszik, akkor csak szólj, viszont azt hagy kérjem, hogy a képeimből, ha leveszel, akkor szólj – beszélt hozzám, ellenben az én tekintetem lekötötte egy kisgyermekkép, amin mintha Ninah-t ismertem volna fel, és… nem, az nem lehet.
-    Ninah, azt hiszem, Léna nem figyel – hallottam meg Eric mosolygó hangját, mire egyből odakaptam a fejem. Szánalmas első benyomást kelthetek.
-    Sajnálom, én csak… annyi minden van, ami leköt, de tényleg sajnálom, figyelek – húztam ki magam, és egyenesen Ninah szemébe néztem, hogy még véletlenül se higgye azt, nem gondolom komolyan.
-    Tudod mit? – mosolyodott el. – Elmegyünk ebédelni, és akkor elmondom neked, hogy mik lesznek a teendőid, és a többit, most pedig tedd fel a berendezéssel, és ha jól sejtem a magánéletemmel kapcsolatos kérdéseid. Viszont, ha bármit elmondok, nem szeretném visszahallani a médiában, mostanában eléggé rám álltak – húzta el a száját, majd továbblépve a témán nézett az előbb még általam vizslatott képre.
-    Ezen kik szerepelnek? Téged már sejtelek, de ki a másik kettő kisgyerek? – tettem fel kissé félve a kérdést.
-    Régen még Svédországban éltem, ez a kép akkor készült. Gyermekkoromban Helsingborg volt az otthonom – kezdte el, mire nekem akaratlanul is Eric felé rebbent a pillantásom, aki némán hallgatta Ninah történetét. Ki ne tudná, hogy ő is onnan jött?! – És mivel itt is jártam óvodába, és itt éltem, megvoltak a saját barátaim, és a két legközelebb álló, ezek a gyerekek voltak. A fiú a szomszédom volt, név szerint Eric Khaled Saade. A legviccesebb, hogy bár imádtam a srácot, most mikor visszaérkeztem a nevére sem emlékeztem – nevetett, mire Eric mögé lépett és átölelve a derekát magához húzta a lányt.
-    És én ezek után mindent megtettem, hogy újra emlékezz – csókolt bele a lány nyakába, aki erre édesen elmosolyodott.
Kissé feszengve éreztem magam, de próbáltam lazának tűnni, ne higgyék, hogy zavar, ha szerelmesek, vagy ha együtt vannak. Jobb, ha úgy kezelnek, mint egy barátot, és nem pedig, mint rideg munkatársat, viszont ahhoz az is kell, hogy ne érezzek féltékenységet, hisz esélyem sincs, hogy Eric valaha is úgy nézzen rám. Örülök, ha befogad majd a köreibe, ha elfogad, és nem utál ki, és nem hiszi, hogy én is csak egy lány vagyok, aki közel akar hozzá kerülni, és akinek éppen szerencséje van, hogy a munkája folytán sikerül is.
-    És a lány? – tereltem vissza a témát.
-    A lány az egyik legjobb barátnőm, még most is. Szóval ez a mi hármasunk, ami sajnos mostában nem éppen pozitív értelemben, bővülni kezdett. Lassan a mindennapi szoros hármasomból szoros hetes lesz – húzta el a száját Ninah.
Nem tudtam, hogy most mire gondol, mire érti ezt az egészet, de nem kérdeztem meg.
Javasoltam az ebédet, és Ninah kapva kapott az alkalmon, és izgatottan igyekezett ki az épületből.
Elgondolkoztam, hogy vajon limuzinnal jöttek, egyáltalán együtt vagy külön – külön, de a kocsi előtt hirtelen megtorpanó lány reagálása mindenre megadta a választ.
-    Eric – kezdte, mire a fiú elé lépett és belefojtotta a szót.
-    Nem. Biztos, hogy nem – rázta a fejét ellentmondást nem tűrően.
-    Kérlek – nyomta meg a szót Ninah, és láttam az arcán, hogy igen nagy erőfeszítésbe került kimondania.
-    Nem. Tudod te milyen kocsi ez? Nem adom a kezedbe – zárta le a beszélgetést, én pedig mintha ott sem lennék kezdtem el kémlelni az eget, és úgy forgatni a fejem, hogy minden egyes szavukat tisztán halljam.
-    Ez esetben holnap találkozunk az irodában – válaszolta Ninah, és ahogy lefelé pillantottam, láttam, hogy felém igyekszik.
-    Holnap táncpróbánk van, ahogy ma este is – szólt utána az énekes, és éreztem, hogy most kezdődik a második kör.
-    Tudod te, hogy mi vagyok én? Menedzser, nem táncos. Azt hiszem, most teheted azt, amit az előtt kellett volna, hogy belerángattál. Keresel egy táncos párt magadnak. Lesznek páran a csapatból, akik odáig lesznek érte, hidd el!
-    Így játszunk?  - húzta össze a szemöldökét Eric és furcsán csillogó tekintettel nézett Ninah-ra. – Jól van, legyen – nyúlt a zsebébe, majd kirántotta belőle a kulcsokat, és a lány felé dobta. – Nesze, de akkor ma éjjel behajtom a ma reggelt.
Tudtam, hogy Ninah érti azt, amiről nekem fogalmam sem volt, és azt is éreztem, hogy nincs ínyére a dolog, vagy egyszerűen nem szeret veszteni. Pedig a jelen állás szerint igenis arra áll. A fiú szavai úgy hangoztak, mintha az este a szexet rejtené, amivel Ninah tartozik neki. De miért, és hogyan, és egyáltalán miért gondolkozom ezen?
-    Vannak még trükkjeim, Saade – vetette oda fenyegetően a lány, miközben újra megindult az autó felé.
Idegesen cikázó tekintettel követtem, és beültem mellé az ülésre. Úristen, el sem hiszem, hogy Eric Saade kocsijában ülök. Sikítani tudtam volna, de elnyomtam magamban, és csak széles vigyorgást engedtem meg magamnak, nagyon mélyen lehajtott fejjel, hogy a másik kettő lejátszhassa a játékát.
Ninah beindította a motort, ami rögtön felbőgött, és hogy Eric érezze a törődést, Ninah kissé megtúráztatta a gépet.
-    Ha megpróbálod, nem éled túl – hajolt be az ablakon Eric, mire Ninah elkapta a nyakát és magához húzta egy csókra.
-    Majd igyekszem – suttogta halkan, majd megvárta, míg Eric kicsit feleszmél, elhúzódik az ablaktól, és abban a pillanatban már ki is lőtt a parkolóból. – Ugye mindegy hol eszünk? – fordult felém arcán fesztelen mosollyal, mire bátortalanul bólintottam és titokban erősen markoltam az ülés két oldalát.


A blog

Sziasztok Olvasóim!

Tudom, hogy még elég kevesen vagytok, de a hír terjed, nem lesz sokáig alulolvasott a blogom.
Hiszen egy főiskolában is ugyanúgy járnak pletykák, mint egy szakközépiskolában, főleg, ha megtudják, hogy a fő témánk Eric Saade lesz, mindamellett, hogy minden erőnkkel azon legyünk megismerjük az embert, megismerjük az ellenséget, megismerjük Ninah Milest.
Minden posztomnak valós hírértéke lesz, ha hiszitek, ha nem, egy fogadás jóvoltából pontosan tudni fogom, hogy a svéd dalos pacsirtával éppen mi, és hol történik. És, amit én tudok, azt ti is tudni fogjátok!
A nyomában leszek, mindent tudni fogok, és mindenről hírt is adok, amit így az első bejegyzésem felavatásaként el is kezdek.
Eric Saade és barátnője, esetleg csak menedzsere, Ninah Miles ma elment egy irodaházba, ahol egy főiskolás hallgatóval találkoztak. Valószínűleg Ninah irodája található itt, de hogy mi köze is van a főiskolai hallgatónak az énekeshez, és annak menedzseréhez, azt hamarosan megtudjuk.
Sok újságban jelentek meg hírek, miszerint bár Eric Saade és Ninah Miles felvállalta egy fellépés után a kapcsolatukat, már aznap más oldalán távozott az énekes, meg kell cáfoljam, ugyanis ez nem igaz.
Valóban felvállalták a kapcsolatukat, és az este folyamán Eric Ninah oldalán hagyta el a fellépés helyszínét. Ami megbonyolítja a történetet, az az, hogy a koncerten megjelent Molly Sandén, és Ruben Aglander is, valamint a távolból hazánkba repült Megan Miles is. Vajon mi fog kisülni a nagy találkozóból? Van egy olyan érzésem, hogy a Saade-Miles páros mindennapjai nem telnek csendesen és minden tele van titkokkal, kísértésekkel, és meglepetésekkel.
Kiszűrődtek információk, miszerint Molly Sandén és Eric szakítása egy harmadik fél miatt következett be, aki nem volt más, mint Ruben Aglander. Akkor vége lett a történetet, ám most megint megjelent a férfi, és újra lecsapni készül az énekesre, ám most jelenlegi barátnőjére pályázik. Lehetséges, hogy ezúttal összefogott Molly és Ruben, hogy szétszakítsák a szerelmeseket? Ugyanis Molly a koncert közepén felsétált a színpadra és mindenki előtt megvallotta érzéseit az énekesnek, valamint meg akarta pofozni Miles kisasszonyt. Ezek után vannak kétségeim, hogy az anyai látogatás a Miles familíából szeretet miatt történt-e meg, vagy netalántán egy meghívásos alapon, ami Molly közbenjárásával valósulhatott meg. A hírek szerint Ninah nem igazán örült anyja megjelenésének, ami arra enged következtetni, hogy semmiféleképpen nem a lány hívta meg a svéd fővárosba, és félő, hogy Megan Miles egyáltalán nem is támogatja Ninah svédországi karrierjét, ami kezd összefolyni a magánéletével.