Bevezető

Kicsit még ratyi, kicsit még nem izgalmas, de remélem, és általában nálam úgy szokott lenni, hogy lassan indul be, de ha már benne leszünk, akkor jobb lesz. :) Csak muszáj elővezetni. :)

Csók; Kinga 

A pályázat

Három hétig írtam azt a tanulmányt, és ezt a három hetet is több hónapos előkészület előzte meg, míg adatokat gyűjtöttem, összerendeztem, és ez még csak nem is a szakvizsgám.

Minden reményem abba fektettem, hogy ha ez összejön mentesülök a vizsgák jelentős része alól, és végre azt csinálhatnám, amit szeretek. Huszonegy évesen előttem lenne egy nagy lehetőség, ami nem sokaknak adatik meg, de ha ez így folytatódik, még az előtt megőrülök, mielőtt kiderülhetne.

Két hete már, hogy beadtuk a tanulmányt, és még mindig semmi válasz, csak a tövig lerágott körmöm.

-          Hogy van Miss Miles? – kocogtatta meg a vállam valaki.

Hátrapenderültem, miközben fél kezemmel a vállamon logó táskát fogtam vissza a zuhanástól.

-          Meg vagyok, köszönöm Mrs Ewans, éppen az eredmények után leskelődöm – mosolyogtam feszülten.

Lassan kezdett kihalni a folyosó, azt hiszem „becsöngethettek”. Ez nem vall rám. Én mindig figyelek.

A teljes szétesés határán álltam, amikor halk suttogást hallottam meg magam mellől.

-          Ha még időben beér az előadására, kiderül.

Nem hiszem, hogy reagáltam volna, a „kiderül” szó, mint valami villám cikázott át rajtam, és hirtelen se láttam se hallottam, csak a terem felé vetettem magam.

Sor állt az ajtó előtt, úgyhogy mély levegőt vettem, és lassan sétáltam tovább. Mire elértem a bejáratot a sor lecsökkent, én pedig dobogó szívvel vettem át egy papírt, amit az ajtónál álló nő nyomott a kezembe.

Remegő kézzel hatottam szét a lapot, majd kihúzva magam átfutottam a sorokat.

Mindenki nyert, de hárman életük egyik legnagyobb lehetőségét kapják meg.

Három nyertes pályamunka, három leendő híresség, három ország.

Az első helyezett, egy párizsi munkát kap, egy hölgy oldalán, aki feltörekvő színésznő.

A második helyezett, Svédországot járhatja be egy otthonában egyre népszerűbb énekest segítve.

A harmadik helyezett, pedig Magyarországra megy, egy férfi színészi munkáját eladni külföldön.

Mindhárom nagy lehetőség, részletek délután a 001-es teremben, 16:00-kor.

Minden szó megdobbantotta a szívem, de a svéd lehetőség mindent fölülmúlt. Olyan régen volt már, amikor ott éltem. Ha lehunyom a szeme szinte még most is ott látom magam előtt a tájat, emlékszem a barátaimra, a Nagyira.

Ó, Nagyi.

Másodiknak kell lennem.

Milyen híres feltörekvő énekes van kint? Lassan baktattam az egyik székhez, közben pedig végig jártak a gondolataim.

Az órámra pillantottam, és egyből felcsillant a szemem. Amint vége az utolsó előadásomnak, mehetek is, remélve, hogy megnyerem a másodiknak szóló díjat.

-          Szia cica!

-          Szia Ty! – pillantottam fel rá, mire lehajolt, hogy csókot adjon.

-          Na, izgulsz már?

-          Az nem kifejezés – tártam elé a körmeimet. – És te?

-          Remélek. Remélem, hogy a disszertációm elég lesz a harmadik helyhez.

-          Hülye! Az első leszel – dőltem a mellkasának.

Jól esett csak hagyni, hogy megtámasszon, hogy van, akire támaszkodhatok.

Ez az utolsó előadásom egyike volt az évben, és remélem egy ideig az is marad, már ha megnyerem a versenyt, így a padon szétfolyva hallgattam végig Dr. Jonathan előadását.

Amint az órájára pillantott, tudtam, hogy eljött az én időm, az előadásnak vége, és az időhúzásnak is.

Felpattanva kaptam el Ty kezét, és elsőként hagytuk el a termet.

A megadott helyiség vettem az irányt, és percek alatt elértem azt. Az ajtó zárva volt, és sehol egy teremtett lelket nem láttam, az ajtón pedig egy papír függött.

Szervezési hiba

Ha most itt vagy, az azt jelenti, a nyertes egyike vagy. Kamu papírokat osztottunk szét, a bejáratoknál mindenki kapott, ám csak a tied szólt a versenyről, na meg persze a másik kettőé. Gratulálunk! Nézd meg a lapod, azon rajta van te melyik helyet is nyerted, bővebb tájékoztató pedig az igazgatóiban, ha magadhoz tértél.

Üdv; Mrs Ewans

Tátott szájjal álltam az ajtó előtt, és az imént olvasottakat próbáltam feldolgozni, amikor meghallottam magam mögött Ty felkacagását, aztán már csak azt éreztem, hogy a levegőben forgok.

Szóval semmiféle szervezési hiba nincs? Nyertes vagyok? Több százból egy? Én? De melyik?

Egyből magam elé emeltem a papírt, de most sem láttam rajta helyezést, vagy bármit, csak azt, hogy az első helyezett szövege kissé vastagabb, de nem kiemelt, vagy bármi.

-          Hagy nézzem – kaptam ki Ty kezéből a papírt, aki még mindig nem dolgozta fel, hogy nyert, és ordítva futott körbe – körbe a folyosón.

Az övén a második helyezés volt kiemelve.

Lehetséges? Lehet, hogy én vagyok az első?

Na ne.

-          Hé, Ty, ezt nézd! Hányadik vagyok?

Felém futott, és zihálva vette el tőlem a papírokat. Másodpercekig csak nézte, majd rám emelte csillogó tekintetét, és elmosolyodott.

-          Első, lettél Édes. Első.

-          Az nem lehet – suttogtam, és éreztem, hogy egyre izgatottabb vagyok.

Próbáltam reális magyarázatokat találni arra, hogy miért nyertem, és hogy most valóban ébren vagyok, de egyikre sem sikerült.

-          Akkor én Franciaországba megyek? – kérdeztem döbbenten, majd kitört belőlem egy boldog sikoly. – Úristen, Franciaországba megyek!

Ty ölébe ugrottam, és szorosan tapasztottam a szám az övére. A kezemből kihullott a papír, de nem érdekelt, a hajába túrtam, és olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. Azt akartam, hogy velem legyen, azt akartam, hogy érezze milyen boldog vagyok, hogy velem legyen ilyen boldog.

A nyelve kutakodva fedezte fel a szám, és percek múltán már nem csak a boldogság csókja volt a minek. Még mindig nem engedett le, az ágyékán ültem, derekán körülont lábammal, és a csókunk még nem ért véget.

Lassan elértünk egy határt, én pedig fájdalommal húztam el a szám.

-          Huh, azt hiszem vissza kéne vennünk.

-          Igen – lihegte – lehet.

De a szája újra lassan, csábítóan közeledett az enyém felé.

-          Boldog a mi sztárpárunk? – sétált felénk Mrs Ewans, én pedig pillanatok alatt kiugrottam Ty öléből, és a szoknyámat elrendezve mosolyogtam rá.

-          Igen, nagyon.

-          Akkor irány az igazgatói a részletek miatt, még ma – mosolygott, majd tovább sétált.

-          Imádom ezt a nőt – súgtam Ty – nak, és kézen fogva indultunk el.

Ahogy múlt a perc mámora, jutott eszembe, hogy én eddig a második helyre utaztam, és most hirtelen első lettem. Ennyi lett a svéd álmomnak, ennyi lett annak, hogy újra visszanézek a régi otthonomba, a régi életembe.

-          Valami baj van? – nézett rám aggódva Ty.

-          Miből veszed? – ráztam meg a fejem, és tovább sétáltam.

-          Abból, hogy sokkal erősebben szorítottad a kezem, és húztál hátrafelé. Svédország?

-          Túl jól ismersz – mosolyogtam szelíden, és továbbléptem, mire visszahúzott, és mindkét kezem megfogva elém állt.

-          Oda adom az enyém. Nem vonz a hideg, téged meg a sok csillogás, és a nyálas francia.

-          De…

-          Nem érdekel. Végül is ez részedről feláldozás, nem részemről, és ha azt mondanád, hogy nem fogadhatod el, nem érdekel. Ha pedig az, hogy belekötnek, mert te vagy az első, és ezt te nem adogathatod oda másnak csak úgy, akkor azt meg bízd rám.

-          Köszönöm – pislogtam ki egy könnycseppet a szememből, és szorosan megöleltem.

-          Na, gyere – húzott tovább az igazgatói felé, ahol most eldől, mi is lesz a jövőm.