Chapter 3

Sziasztok!


Köszönöm a nagyon, nagyon kedves szavakat, elképzelhetetlenül sokat jelent itt az elején. :) Remélem tetszik a mai friss is, várom a véleményeket róla. :)


Köszönöm!


Csók; Kinga

Az akció

Útközben meggondoltam magam, és betértem az egyik útba eső plázába, hogy feltöltsem magam egy meleg kávéval, de már a második kirakatban megpillantottam álmaim sálját. Nem sokáig tűnődtem a kirakott előtt, bementem és két perc múlva már újdonsült szerzeményemmel léptem ki a plázából.

Legalább lesz valami emlékem az itt töltött két napról.

Semmi értelme nem volt ennek a cselekedetemnek, és egyszerűen olyan gyorsan jött, hogy normális magyarázatom sem volt, és nem is sokat logikáztam rajta miután megtettem, egyszerűen csak kellett.

Miután kifizettem a taxit lassan sétáltam a szállodám felé, végig azon gondolkodva hogyan fogok elnézést kérni mindenkitől, a sulitól, Mrs Ewans-tól, Georgtól, hisz ők igazán nem tehettek semmiről.

A lift villámgyorsan felrepített a szobám ajtajához, aminek ajtaja másodpercek múltán felpattant, és Sellyt láttam megtorpanni a keretben.

-          Mi történt Ninah?

-          Te tudtad, hogy Eric egy seggfej? – kérdeztem fáradtan, de mosolyogtam, végre őszinte lehettem.

Egy pillanatra Selly is elmosolyodott, majd megdermedt az arca, és ijedten bámult rám.

Vagy a hátam mögé?

-          Mi van Sel? – tettem felé egy lépést, mire megrázta a fejét, és tovább bámult.

-          Szia Ninah – lehelte valaki hátulról a fülembe, bennem pedig megállt az ütő.

Ugye nem én mondtam alig pár másodperce, hogy Eric egy seggfej? Ha mégis, ugye nem hallotta?

Dermedten álltam, még nyelni sem mertem, csak vártam, hogy valaki tegyen valamit, hogy mozduljanak meg.

Megtörtént, Eric lassan megkerült elölről, és szembeállt velem. Térdét berogyasztotta annyira, hogy a szemembe tudjon nézni, és elmosolyodott.

-          Köszönöm az őszinteséged Ninah, de esküszöm, azt fogod kívánni, bár ne tetted volna.

-          El… - remegett meg a hangom, úgyhogy mély levegőt vettem – elutazom.

-          Szó sem lehet róla – zárta rövidre, majd megfordult és a lakosztályom ajtaja felé vette az irányt. – Szervusz Selly, örülök, hogy látlak – villantott egy mosolyt, és Sel kezére pillantott, ami elzárta a kijáratot. – Szabad lesz?

A kéz azon nyomban lehullott, még mielőtt tiltakozhattam volna, a férfi pedig további invitálás nélkül beengedte magát a lakásomba.

-          Mit művelsz? – tértem észhez, és trappoltam utána. – Takarodj a lakásomból!

-          Eszemben sincs, amíg nem beszélünk – vont vállat, és lehuppant a fotelomba.

-          Eric Khaled Saade! Most azonnal hagyd el a lakosztályom!

-          Drága Ninah, te a nem melyik részét nem értetted?

Levegőért kapkodva hőköltem hátra, majd kifújtam magam, és ledobtam a kabátom az ágyamra. Feladtam, úgysem megy el.

-          Mit akarsz?

-          Jelenleg egy pohár víz jól esne.

-          Jelenleg nagyra értékelném, ha kivonszolnád a szobámból azt a híres segged.

Felnevetett, majd elégedetten hátradőlt, és újból rám pillantott.

-          Oké, akkor a vizet hagyjuk. Maradnod kell Svédországban, és velem kell dolgoznod.

-          Eszemben sincs, hogy a szavaiddal éljek. Még nem tudtam mit vállaltam mikor betettem a lábam abba az étterembe, de most, hogy van sejtésem, nem teszem ki magam egy várható idegösszeroppanásnak – fordultam meg a gardróbom felé, hogy kiválasszam az „otthoni ruhát”.

-          A csúcsra akarok jutni – válaszolta, én pedig kikaptam egy melegítő felsőt, és alsót, és visszacsuktam az ajtót.

-          Max az ágyban édes – bazsalyogtam rá, élveztem, hogy lassan az összes beszólást vissza tudom fordítani rá.

-          Hú, te aztán nagyon találékony vagy – gúnyolódott fintorogva, ami már csak hab volt a tortán.

Fogtam magam, a fotelhez léptem, ráhajoltam, két kezemmel megtámaszkodva a karfákon, Eric arcától mindössze pár centire.

-          Figyelj! Egyáltalán nincs kedvem most a csípős megjegyzéseidhez. Én dolgozni jöttem ide, egy profihoz, ahhoz képest kaptam egy pisist, aki el van szállva attól, hogy a hazájában egyre nagyobb sikereket ér el. Az, hogy sikeres vagy a nőknél nem biztos, hogy a hangodnak köszönheted, és nem érdekel, ha te a kinézetedre építesz. Nem érdekel, ha jóképűnek tartod magad, és ezt ki is használod, mert hidegen hagy. Én karrierépítés miatt vagyok itt, és egy énekeshez küldtek, nem modellhez, megértetted? Ha azt hiszed, a pofid miatt mindent megkapsz, akkor csináld Eric, hajrá! A nők buknak a jófiú imidzsre.

Láttam az arcán, hogy meghökkent a kirohanásomtól, amivel még saját magamat is megleptem, viszont a szeme gyakran a számra kalandozott, én pedig mikor ő felnézett, elvesztem a gyönyörű barna szemekben, úgyhogy még mielőtt lépett volna valamit, vagy megszólalt volna ellöktem magam felőle, és megfordulva levettem a kardigánt, amit viseltem.

A szemem sarkából láttam, ahogy Sel mámortól megrészegülve, elkalandozott tekintettel még csak most lép be az ajtón. Mintha egy teljesen más világban lett volna, és észre sem veszi a körülötte lévőt. Dúdolva lépett a hűtőnkhöz, majd felült rá, és a párosunkra emelte tekintetét.

Éppen megfordultam volna, hogy Ericet felszólítsam a távozásra, amikor fellöktek, és az ágyon landoltam, háton.

Fölöttem Eric vigyorgott szélesen, mindkét kezem a fejem mellett lefogva. Felhorkantam, oldalra fordítottam a fejem, és lendületet vettem a felkeléshez, de az erős kéz lefogta az enyémet.

Nem erre számítottam. Azt hittem csak megmutatja, hogy ő is tud, és majd ezek után felenged, ehelyett továbbra is lent tartott.

-          Ne gyerekeskedj! – mordultam rá, és hasizomból próbáltam felülni, eredménytelenül. – Eric, komolyan!

-          Ezért kellesz nekem. Az előbbi beszéded miatt. Maradsz, és ha nem is azért, hogy kiélvezd a társaságom, akkor azért, mert kötelez a szerződésed, és igen borsos az ára a kötbérnek.

-          Miről beszélsz? – suttogtam majdnem megtörten.

Ijedt arcom láttán, ha lehet még szélesebb lett a mosolya. Lassan hajolt arcom felé, de én elkaptam azt, és lelöktem magamról a testem mellé, majd felvéve az ő előbbi pózát fogtam le.

-          Megbolondultál? Nem fekszem le veled! – dobtam oldalra a hajam, hogy ne lógjon az arcába.

Nem is tudom miért érdekel, hogy zavarja-e.

-          Még – kontrázott bölcsen, mire legördültem róla, és az ajtót kinyitva kínáltam hellyel.

Felült az ágyon és felsóhajtott. Mosolyogva rázta meg a fejét, majd kihúzott egy A/4-es papírt a farzsebéből, és az ágyamra tette.

-          Itt van a bizonyíték. Élveztem ezt a kis eszmecserét, és azt hiszem, megbeszéltnek tekinthetjük a közelgő együttműködésünket. Holnap tízre itt vagyok érted, majd dudálok.

-          Szó sem lehet róla – ráztam a fejem, és intettem Sellynek, hogy ő kísérje ki a vendégünket.

Készségesen megindult, míg én Ericnek hátat fordítva húztam le magamról a fehér inget, hogy felvegyem az otthoni pólóm.

Nem érdekelt, ha látja, úgy tekintettem rá, mint a gyerekkori barátomra, aki most újra látok, aki ráadásul nyaranta meztelenül látott, most pedig hátulról egy pánt volt mindössze az, amit láthatott, egy melltartó pántja, ami majdnem olyan, mint egy fürdőruha, egyszóval semmi ellenérzésem nem volt.

-          Vagy hamarabb találkozunk, mint gondolnád – hallottam meg mosolygó hangját az ajtóból, mire csak hátraintettem neki egyet, és felvettem a felsőm.

Amint azt tudni lehetett, Sel visítva rohant felém, és engem átölelve landoltam immár másodszor az ágyon.

-          Úristen, úristen, úristen! –gördült le rólam, majd nevetve felült, és rám nézett. – Ugye elvállalod?

-          Nem – vágtam rá.

Szavaim következményével nem számoltam. Selly egy pillanat alatt újra visszadöntött az ágyra, a hasamra ült, és lefogta a kezem a derekam mellett.

-          Sel, mi van veled? Te is meghibbantál? Szállj le rólam! – rángattam meg a végtagjaimat, de a súlya alatt csak épp hogy megmozdultak, a szabadulás messze volt.

-          Nem. Úgy látszik csak ez használ. Szóval miért nem dolgozol vele?

Értetlenül néztem rá.

-          Mondd, te itt voltál az utóbbi öt percben?!

-          Ühüm – bólintott, és érdeklődve várta a válaszom.

-          Sel, ez egy költői kérdés volt. Eric egy öntelt pasi, akinek semmire nem kellek, csak hogy lefektessen. Nem hiszi, hogy velem messzebbre juthat, mint magától, csak magának akar, érted?

-          Szerintem nincs igazad – vont vállat, de végre leszállt rólam, és kezet nyújtva felhúzott. – Hisz benned.

-          Egy francokat hisz. Hidd el, ismerem a pasikat, ez semmi mást nem akar, csak a testem.

-          Most szakított nem rég a barátnőjével.

-          Annál inkább – motyogtam, és megindultam a hűtő fele. – Alszol itt? – vettem ki két üveg ásványvizet, és az egyiket átdobtam Selly felé.

-          Igen, ha szeretnéd.

-          El sem hinnéd, mennyire jól esne. De előbb együnk.

Tárcsáztam a szobaszervizt, és kértem magunknak két hatalmas pizzát, mert jelen pillanatban úgy éreztem, akár egy medvét is képes lennék felfalni.

Csajos este lett a mienk, beültünk a TV elé a pizzával, és késő estig, hajnalig beszélgettünk az új életemről, az övéről, és a világ nagy kérdéseiről.

Egy unalomból elkezdett pizzát rágtam, amikor láttam, hogy Sel már az igazak álmát alussza. Elpusztítottam még három szeletet, majd a horror filmet pislogva szenderedtem el én is.

Álmomban kopogtak a padlón, én pedig akárhányszor csak legyintettem, hogy maradjon abba, nem tette. Egyre idegesebb lettem, hogy egy legyintésemre sem maradt abba a földszinti kopogás, mire hatalmas kapálózásba kezdtem, és láss csodát az alsó szomszéd abbahagyta.

Mosolyogva engedtem le a kezem, jól esett a tudat, hogy már nem fog újabb hang zavarni az alvásban, amikor megéreztem, a hajamon egy simogató kezet.

Beleborzongtam a jóleső érzésbe, anya mindig így simogatta a hajam, amikor nem tudtam elaludni.

Az egyik legjobb dolog, amikor valaki így kényeztet.

Az arcomat mélyen belefészkeltem a párnámba, amikor a kéz az arcomra siklott, és onnan is kisöpörte a kósza tincseket.

-          Ninah – suttogta halkan a hang.

Újból felemeltem a hessegető kezem, hogy elzavarjam a suttogó legyet.

-          Ninah – szólalt meg újra, mire egy újabb kört tettem a kezemmel. – Ninah az istenért, te direkt fejbe akarsz verni?

Felriadva hirtelen felültem, és sebesen dobogó szívvel kaptam a szemem a tévére, ahol már egy új film ment. Hangosan kifújtam a levegőt, és remegő kézzel kapcsoltam ki a készüléket, majd visszahanyatlottam a párnák közé.

-          Ninah – hallottam meg egy férfihangot magam mellett, mire akaratlanul meglendült a kezem, és élésen csattant egy arcon.

-          Úristen, bocsánat – suttogtam, és kipattantam az ágyból.

Miért kérek bocsánatot? Valaki van a szobámban. Jesszus, betörtek a szobámba.

-          Se… - kezdtem bele a kiabálásba, amikor az idegen hátulról elkapta a derekam a saját testéhez préselt, és erősen befogta a szám.

Lendületes kapálózásba kezdtem, mire még erősebben szorított, és egy centivel sem kerültem közelebb a szabaduláshoz.

-          Ninah, maradj már veszteg, én vagyok az, Eric.

-          Eric? – suttogtam bele a kezébe, amivel leszorította a szám. – Eric te idióta segg, mi a francot keresel itt? Mégis mit képzelsz magadról, és hogy a fenébe kerülsz a szobámba? – dühöngtem indulatosan, amiből a külvilág felé a lefogó kézen keresztül mindössze néhány morgó suttogás szűrődött át.

-          Mi? Bocs, nem értem – nevetett csöndesen, mire újból rángatni kezdtem magam, újfent hiába.

-          Nagyon vicces – beszéltem a kézbe.

-          Most megyünk, ha megbocsátasz – suttogta a fülembe, majd elkezdett tolni az ajtóm felé, ami tárva - nyitva állt.

Hogyan jutott be? Csak engedje el a szám, esküszöm megbánja, hogy megismert. Kiértünk a kivilágított folyósora, ami nem sokat segített a helyzetemen, hacsak nem jön erre egy másik lakó.

-          Kösz Alex, visszacsukhatod – láttam meg egy fiút az ajtóban, aki Eric szavaira készségesen megtette, de még előtte vette a bátorságot, és felém fordulva rám kacsintott. Szem ráncolva néztem rá, és még erősebben elkezdtem kapálózni. - Hé Kevin! A ragasztót – szólt oda egy másiknak, aki pedig hatalmas vigyorral az arcán sétált felénk, kezében egy széles fekete ragasztószalaggal.

-          Meg ne próbáld Eric Saade – kiabáltam a kézbe, mire az felnevetett.

-          Szerintem nem tetszik neki a szitu – vágta le a helyzetet Kevin mosolyogva. De éles látó ember ez…

-          Melyik nőnek tetszene? De ha magától nem jön, vinni kell, nem de?

Ebben a pillanatban elvette a számról a kezét, én pedig nagy levegőt véve felkészültem egy hatalmas kiáltásra, de egy másodperc sem telt el, és a ragasztó fojtott vissza minden belőlem feltörő hangot.

Az istenit Eric, cseszd meg!

Két következő ragasztót kaptam, egyet két összeszorított csuklómra, a másikat pedig a lábamra.

A karja továbbra is fogva tartott, majd a következő percben a vállára kapott, és megindult velem a folyóson.

-          Oké, fiúk, akkor menjetek előre, és fedezzetek, ha bármi van, tudjátok a dolgotok!

Mi? Ez egy szervezett akció? Ezek nem normálisak. Ezt kezelik.

-          Nyugi édes, nyugi. Nem sokára vége. Tudod, ha normálisan viselkednél, akkor minderre nem lenne szükségem.

-          Esélyt sem adtál – morogtam bele a ragasztóba.

-          Mi? Ha az esélyről hadoválsz, akkor sajnálom, de meg volt. Tudod, amikor mondtam, hogy Eric vagyok viselkedhettél volna normálisan is, de nem. Te nem.

-          Tiszta – hallottam meg egy recsegő hangot, mire Eric elindult.

Ez komoly? Fülesen megy az egész? Csak álmodom. Ez csak egy rossz álom. El sem jöttem Svédországba, csak álmodtam.

Pillanatok alatt jutottunk olyan folyosóra, ahol senki nem volt, gyér fény világított, de gondolom ez volt az a menekülő ösvény, ami kikerülte a huszonnégy órás portát.

A kamerák! Kamerák mindenhol vannak – jutott eszembe, és Eric futása közben felpillantottam, és elállt a szavam, amikor megláttam őket. Egytől egyig mindegyik le volt fújva sajtkrémmel.

Sajtkrém? Komolyan?