Chapter 27 (+ Bonfire night + válaszok)

Sziasztok!

Már megírtam, de azért leírom még egyszer, hát ha valaki nem nézte meg a válaszokat, mégis kíváncsi erre az ünnepre. Tisztázzuk tehát a Bonfire night-ot. :D

Valahogy az 1660-as években a király ellen egy merénylettel készültek, fel akarták robbantani a Parlamentet, ami a híveknek, és a szemfüles embereknek köszönhetően nem történt meg. Azt, aki ezt el akarta követni, kivégezték, a király pedig tovább élt. Nos, november 5-én ezt ünnepeljük, azt, hogy nem sikerült, és ilyenkor az emberek Anglia szerte tűzijátékokat vesznek, vagy együtt ünnepelnek a várossal. Nálunk most Sevenoaksban mindenki összegyűlt a városközpontban, fáklyát fogtak, és így vonultunk végig a főutcán. Több ezer égő fáklyával az úton menni ezekkel az emberekkel, valami fantasztikus. Amerre csak nézel fáklyák, mintha tengerben lennél, csodálatos, közben pedig a sok tűznek köszönhetően a késő őszi levegővel ellentétben meleg vont körbe. Végül elértük a városi iskolát, és annak az udvarán fel volt építve egy faházikó, és arra dobták rá az emberek a fáklyákat, az összeset, az pedig lángolva égett porig. Aztán egy húsz perces tűzijáték vette kezdetét, az volt a csúcspont. :D
Amúgy már negyedik napja dörrentenek mellettem éjjel nappal, ha kell, ha nem, már kezdem unni, de túlélem. :D
Szóval ezt ünnepeltük szombaton. :) Remélem nem voltam homályos. :D

Először is jó szórakozást a fejezethez, alul pedig a válaszaimat olvashatjátok. :)

Csók

Responsibility

/Felelősség/

Mindhárman leültünk a nappaliban, és körbevett minket a várakozó csönd. Maria, mintha csak tudná, hogy ez nem lesz sétagalopp, miután megkérdezte, hogy szükségünk van-e valamire, vagy kérünk-e inni megfordult, és feszült mosollyal az arcán távozott a szobából.

Utána néztem, mindaddig, míg alakja el nem tűnt a csukódó ajtó mögött. Végül Samre kaptam a tekintetem, és aggódva mértem végig, miközben ő minket nézett rosszat sejtető arccal.

Azt hiszem, lassan elérem a felnőtté válást, és megértem, hogy az élet a sok rosszról szól. Ahogy egyre több rajtam a felelősség érzem, hogy mennyivel jobb volt az életem még öt éve.

Kinéztem az ablakon, ahol megpillantottam két kisgyereket játszani az udvaron.

Túl szürreális volt ez az egész helyzet. Absztrakt, és groteszk. Naiv voltam, és még annyira kicsi.

-          Végeztem – szólalt meg Sam megtörve a csendet, mire tekintetem rávillant.

Összevontam a szemöldököm, és értetlenül meredtem rá előrehajolva a székemből.

-          Hogy mit mondtál?

-          Nem véletlenül vagy a csapatunkban.

-          Én ezt tudom, de – néztem rá hitetlenül, nem akartam felfogni a helyzetet, éreztem mit akar mondani.

-          Pontosan tudtuk, hogy eljön a pillanat, amikor el kell mennem és az most itt van. A feleségemmel és a gyerekekkel elutazunk előreláthatóan egy évre Kanadába, és megszakítok minden kapcsolatot a médiával, és a munkával.

-          És mi lesz? – pattantam fel.

Szélsebesen dobogó szívem sehogy sem akart halkabban verni, idegesen, frusztráltan ugrált a mellkasomban, miközben zihálva kapkodtam a levegőt.

-          Ninah nyugodj meg, minden rendben lesz – ragadta meg a karom Eric, és visszahúzott a székbe.

Mereven engedtem neki, és végig Samet néztem, de nem láttam. Rég nem voltam már a szobában, valami sokkal távolibbat, túlvilágiabbat lestem reménykedve.

A szoba elhomályosult pontként lebegett körülöttem.

-          Minden partnerünknek már a te elérhetőségedet adtam meg, van egy privát e-mail címed, irodád, és telefonod – csúsztatott egy készüléket az asztal közepére. – Egy hét múlva utazom – emeltem rám újból a tekintetét, ami az enyémbe fúródott.

Láttam rajta, hogy bízik bennem, szemében melegség lángolt, nekem mégis kétségek tépték darabokra a bensőm. Képtelen vagyok egyedül menedzselni Eric-et. Ezt még ő sem hiheti el. Tönkre fog menni.

-          Nem hagyhatsz itt ezzel! – lendítettem Eric felé a kezem.

-          Ezzel? – dőlt előre érdeklődve az érintett.

-          Ja, igen, ezzel kapcsolatban is van néhány észrevételem.

-          Észrevétel? – csúszott fel a hangom.

-          Van olyan, hogy munkakapcsolat a szerelmeddel, ellentétben nincs munkakapcsolat szexpartnerrel.

-          Sam, én… – szólt közbe most Eric, de a menedzser leintette.

-          Tudom, hogy miért nem akarod elvállalni a fellépést, és te is pontosan tudod, hogy miért nem mész bele a játékba. Régen meg sem kottyant egy ilyen Eric, és most… Egy csókot sem vállalsz a következő videoklipedben idegen lánnyal – nevetett fel Sam, nekem pedig akaratomtól függetlenül rebbent a tekintetem Eric felé, aki mereven szemlélte a kint játszó gyerekeket. – Nyugodtan mehetek el? Menni fog?

Menni fog? Lehunytam a szemem, és hátradőltem. A többiek maradnak, Georg, Alex, és Kevin, nem mintha rájuk bármi komoly dologban is lehetne számítani – húztam el a szám. Marad a nyakamon Molly, a sajtó, a turnék, a szerződések, egy karrier. És Eric.

-          Menni fog – hallottam meg magam mellett egy komoly hangot, mire felsóhajtottam.

Lassan kinyitottam a szemem, és az engem vizslató Samre néztem.

Lassan bólintottam, és halkan suttogtam, félve attól, ha hangosan mondom, bárki meghallhatja és komolyan veheti.

-          Megcsináljuk.

-          Jól van. A műsor holnap lesz, és csak Eric jön, meg én, mert egy meghívót kaptunk. Ninah te otthonról nézheted az adást. Eric, a táncversenyen tovább jutott Molly.

-          Tudom – vont vállat Eric, majd megmerevedett. – Vagyis sejtettem.

Sam egy pillanatig szúrós szemmel nézett minket, de ügyesen kerültük a tekintetét, ami rásegített a lebukásunkhoz.

-          Sejtetted, mi?

-          Jól van, mi voltunk az álarcos négyesek, most jó? – fakadtam ki, és két kezembe temettem az arcom.

Azt hiszem, fel kell keresnem lassan egy pszichológust.

-          Tudom – állt fel Sam, mire felkaptam a fejem és ránéztem.

Mindentudó szeme csillogott, és kedves mosolya rám villant, majd sarkon fordult, és megindult az ajtó felé.

-          Mellesleg jól áll a Saade stílus.

-          Ezek nem… - kezdtem bele mutogatva, de Sam felnevetett, és kilépett a szobából.

Percekig ültem csöndben, látszólag gondolkodva a kezemmel támasztott fejjel, ám ezzel teljes ellentétben lévő élőhalott kifejezés volt, ami leginkább illet rám. Nem beszéltem, nem pislogtam, nem nyeltem, csak meredtem előre, és voltam. Abban sem vagyok biztos, hogy levegőt vettem, a következtetésből, hogy még az ötödik percben is éltem, ezt vontam le.

Kihúztam az állam alól két kézfejem, és Eric felé fordultam.

-          Hazaviszel?

Fáradtan bólintott, majd megindult a konyha fele. Valahogy erőtlenül feltornáztam magam, majd mintha ott sem lettem volna búcsúztam el mindenkitől, és beültem a kocsiba.

Nem emlékszem, hogy gondolkodtam-e volna valamin, nem emlékszem, hogy összeestem-e volna lelkileg, nem emlékszem semmire, csak a fáradt érzésre a bensőmben.

**

Reggel a folyó víz hangjára ébredtem, mire álmosan pislogtam az ébresztőórám fele.

Hajnali hét óra, én pedig úgy érzem magam, mint akinek mindjárt szétrobban a feje. Elfordultam az órától, és abban a másodpercben elzárták a vizet is. Lehunytam a szemem, két kezemet az arcomra tapasztottam, és simító mozdulatokkal próbáltam életet lehelni belé.

-          Jó reggelt – hallottam meg Eric hangját, amihez vizes mezítlábas tapicskoló hangok is társultak.

-          Már együtt is lakunk? – kaptam le a kezem, és felültem, hogy ránézhessek.

-          Szívesen, hogy felhoztalak tegnap – mondta gúnyos hangsúlyban, az egyetlen szerencséje, hogy nem láttam a hozzá tartozó grimaszt is.

Az nekem már viszont kevésbé szerencsés, hogy minden figyelmem lekötötte a mellkasát végigszántó apró vízcsepp. Végigkövettem a vonalát, mindaddig, amíg az Eric derekán lévő törülköző magába nem nyelte a nedvességet. Ekkor tűnt fel, hogy nem mozdul, tudta, pontosan tudta, hogy nézem őt.

Felsóhajtottam, és megadva magam visszahanyatlottam a párnák közé.

-          Most inkább nem teszek megjegyzést.

-          Szerintem se – morogtam vissza, majd lerúgtam magamról a takarót, és a fürdő felé vettem az irányt.

Én nem tudom, mi folyik itt. Ez biztosan az én életem? Lehet, hogy csak egy valóságshow. Vagy álom, de ezt az opciót vagy már ezerszer átrágtam, és el is vetettem.

Mielőtt betehettem volna a lábam a fürdőbe egy kar ölelte körül a derekam, és egy feszes, kemény testhez rántott. Fejét a vállam, és a nyakam közé fúrta, onnan suttogott halkan.

-          Most mennem kell, de este táncpróbánk lesz, és találkozunk. Szia Ninah – adott egy puszit az arcomra, és már ott sem volt.

Meglepődve néztem a bejárati ajtó irányába, és egy percig fel sem fogtam. Kikerekedett szemem aztán megunta a távolba révedést, összeszűkült, mire megráztam a fejem, és beslattyogtam a helyiségbe, hogy felfrissítsem magam.

A zuhany sokat segített, és az időmhöz képest még jól is álltam, úgyhogy egy gyors reggeli után megengedtem egy telefonbeszélgetést magamnak Sellyvel.

Elmeséltem az eltűnésem okait, a táncversenyt, a sok balhét, és mindent, amiből kimaradt, mindezt sok - sok bocsánatkéréssel fűszerezve. Tudtam, hogy a délelőtt folyamán dolgoznom kell, bele kell néznem a anyagokba, amiket Sam elküldött, egy hét alatt sehogy sem fogom magam felhozni, nem is tudom, mit hisz. Vagy, hogy én mit hiszek?! De délután szeretnénk Sellyvel is találkozni, úgyhogy megbeszéltük, hogy az esti Eric TV beli fellépését itthonról nézzük, csajos este, pasit bámulva.

Fél kilenckor már a gépem előtt ültem, és megnyitottam a privát e-mail fiókom, ahol több tucat levél fogadott, többségében Tytól, a sulis barátaimtól, és egy pár a szüleimtől, amit sehogy sem tudtam felfogni, úgyhogy a volt fiúmtól kapott levek több perces törlése után megnyitottam anya levelét.

From: Mrs Miles

To: Ninah Miles

Subject: Svédország

Szia Ninah,

hogy vagy? Ha hiszed, ha nem érezzük a távolléted, érdekel mi van veled. Már több mint egy hete ott vagy, és még egyetlen levelet sem küldtél. Élsz még?

Mik történnek ott veled? Utána néztünk ennek az Eric gyereknek, nagyon helyes fiú, vigyázz vele!

Mikor jössz haza látogatóba?

Ölel, anyád

Savanyúan felkacagtam a gép előtt. Ennél szánalmasabb levelet még életemben nem kaptam. Nem is emlékszik, hogy ki az az Eric Saade? De hát az anyját bízta meg a ház gondozásával! Lehetséges, hogy ennyire nem érdekli semmi? Fogalma sincs, hogy kire bízta rá a házat, csak azt tudta, hogy a nagyival jóban voltak? Szenzációs.

Komolyan nem tudom, hogy miért tartom még velük a kapcsolatot.

Idegesen nyomtam rá a válasz gombra, és bepötyögtem a dühből, és szívből jövő választ.

Szia Anya,

ilyen kedves, és gondoskodó levél is rég érkezett a fiókomba, kösz. Jól vagyok, igen, még élek, bár ezt láthatod a válaszomból is. Levelet küldeni, hogy hogyan vagyok? Volt, hogy hónapokig nem érdekelt, ne most kezd el az aggódást, oké? Megvoltam nélküle eddig is, meg leszek most is. Összeismerkedtem Eric szüleivel, nagyon kedvesek, az új családom. Ismerem őket, nem mellékesen neked is illene.

Tudok vigyázni magamra, ne játszd, hogy aggódsz!

Nem tervezem, hogy hazamennék, jól érzem itt magam, minden tökéletes.

Majd jelentkezem, ne várd epekedve a levelem!

Csókol, lányod

Gondolkodás nélkül nyomtam a válasz gombra, és már el is volt küldve. Amint elment a levél, előugrott az ablak, hogy a címzett megkapta, kinyitotta. Ijedten gyorsan megkerestem Sam leveleit, letöltöttem az anyagokat, és amilyen hamar csak tudtam kiléptem a címemről, és eldöntöttem, hogy egy időre, jó hosszú időre, végleg elfelejtem ezt a Ninah Milest.

Tele volt hazugsággal az egész levél, kezdve a „jól vagyok”-kal, egészen a „minden tökéletesig”, és csak úgy fröcsögött belőle a sértett harag, amit tudtam, hogy anya is észre fog venni, és csak még jobban elbízza magát, tudva, hogy fáj, hogy nem foglalkozik velem, tudva, hogy fontos nekem, és hogy hiányzik, és hogy nincs mellettem. Megint nyeregben van, mert én nem vagyok képes olyan flegma, és nemtörődöm stílusban válaszolni, mint, ahogy ő küldte el a levelét.

Megint pontosan ugyanolyan hülye vagyok, mint öt évesen.

Dühösen rácsaptam az asztalra, és becsuktam a szemem.

Oké, Ninah, most egy mély levegő, és kezdjük újból a napot.

Felpillantottam, és megnyitottam a dokumentumokat. Órákat töltöttem a gép előtt, papírokra jegyzeteltem, telefonszámokat írtam ki, diagramokat készítettem, és elemeztem, egyszóval mindent, ami előttem volt, megpróbáltam feldolgozni.

Már túl voltam a felén, amikor a csengő hangja szakította félbe firkálásom. Gyorsan a monitor órájára pillantottam, ami már délután három órát mutatott.

-          Az nem lehet – suttogtam miközben kitoltam magam alól a széket, és megindultam az ajtó irányába.

Az ajtó alatt abban a pillanatban csusszant be egy boríték. Megtorpantam, és vártam egy pillanatot, mielőtt megmozdultam volna. Gyorsan körbenéztem a lakásban, főként az ablakok felé, de sehol semmi mozgást nem észleltem. Lassú lépésekkel az ajtóhoz sétáltam, és felemeltem a borítékot. Semmi sem volt ráírva, egyedül az elején díszelgett női kézírással a Ninah Miles név. Ha bárki levéllel akar bombázni, miért nem használja a lenti postaládám? Ha meg fenyegetés, akkor még ma megölöm.

Elvettem a pillantásom a kezemben tartott levélről, és megfogtam a kilincset. Mély levegőt vettem, majd erősen lenyomtam, és felrántottam az ajtót.

Ijedten ugrottam hátra, amikor szembetaláltam magam a felemelt kézzel kopogásra készen álló Sellyvel.

-          Mi az isten? – fújtam ki a levegőt, és megkönnyebbülten engedtem le a karom. – Te dugtad ezt be?

-          Dehogy – rázta meg a fejét kitágult pupillákkal.

Láttam rajta, hogy ő is nagyon megijedt, úgyhogy csak szélesre tártam a karom, és szorosan megöleltem.

-          Szia, csaj! – nevettem a hajába.

Miközben beinvitáltam feltéptem a borítékot és kíváncsian szemléltem a benne lapuló egy darab jegyet.

-          Mi az? – fordult felém érdeklődve Sel, miközben levette a nyakáról a sálat.

-          Egy belépő – néztem a papírt.

-          Hova?

-          A ma esti showra – lestem fel rá.

-          Eric fellépésére?

Némán bólintottam, és értetlenül álltam a szoba közepén.

-          Akkor öltözz!

-          De megbeszéltük, hogy ma együtt nézzük meg.

-          Szerintem egyedül is meg tudom nézni, te meg ott lehetsz mellette. Lehet, ez a meglepetése.

-          Nem vall rá – ráztam a fejem, miközben Selly a hátam mögé nyúlva lökdösött a szobám felé.

Leroskadtam az ágyra, és próbáltam magyarázatot találni, hogy mégis miért küldte volna Eric. Itt volt reggel, ha akarta volna, hogy menje, és lett volna jegye, akkor miért nem adta oda reggel?

Nem stimmel. A kézírás pedig biztosan nem az övé, ezek női betűk.

Selly szétdobált mindent a szobámban, a megfelelő ruha után kutatva, alkalmakként felsikítva, miközben megtalálta Eric ruháit.

-          Ti már együtt is laktok? – dohogott majd megindult felém egy halom ruhával a kezében.

-          Nem, csak néha itt öltözik át.

-          Ühüm… - bólintott, majd felém hajította a csomagot. – Ezt az összeállítást néztem ki neked, gyerünk öltözz, addig hívok taxit.

-          De Sel, semmi sem stimmel! Ez nem Eric műve! – néztem rá, de ő már a füléhez tartotta a telefont.

-          Akkor is el kell menned, ha az övé, ha nem – nézett rám megrovón, majd elfordult, és bediktálta a címem a taxisnak.

Percek múltán már a taxiban ültem, és az utat kémleltem, még mindig értetlen arccal. Amikor megpillantottam a stúdiót kipattantam, az ajtónál odaadtam a jegyem, és már be is léptem az emberekkel megtelt nézőtérbe.

Ez egy tévés fellépés, a közönség hátul ül, és a táblákkal irányítják őket. Pompás…

 
------------------------------------

Nos, és akkor a válaszaim! :)

Becksie, nagyon örülök, hogy tetszett, igyekeztem! :D
A Bonfire night-ot meg felül gondolom megtaláltad, nem taglalom. :)
Köszönöm, hogy írtál nékem! Csók


Szia Sziszaa!
 Valóban elég gusztustalan volt a beköpés, de ha csak egy út volt a menekülésre, ki kellett használni. Meg hát Ninah sohasem volt az a kedves, jó kislány sem... :D
A pofon naaaaa, azt én nagyon élveztem. :D Amúgy szerintem garantált lett volna egy csók, ha Sam nem lép be. Valahogy ezek a tüzes dolgok Ninah-nál mindig felpezsdítik Ericet. :D
Most pedig az is kiderült, hogy miért van itt Sam. Remélem nem okoztam csalódást, végül is nem nagyon dolog, de az biztos, hogy befolyásolja a jövőnket. :)
Csókollak, és örülök, hogy írtál! :)


Szia Zoey!
Na, most minden kiderült. Jó, mondjuk az nem, hogy mi lett volna, ha nem jön Sam, de elárulom, hogy gondolom, vagyis szerintem egy kisebb csókcsata. :D
Örülök, ha tetszett, itten is volt a mai friss! :)
Köszönöm!


Adadel! Szia! :D
Gonosz vagyok, gonosz vagyok, azt hiszem tele vagyok Ninah tulajdonságaival. :D
Most mikro kétszer is leírtam, hogy gonosz, egyszer csak sikerült hiba nélkül gyorsan leképelnem, a "sö" betű, mindig megelőzte az "o" betűt. :D Ez csak egy kis kitérő volt.
Szóóóval: Szerintem egy volt benne valami féltékeny érzés az Axel és Ninah közti csevej alkalmával.
:D De nem tudom, lehet, hogy csak megint az az érzés kerítette hatalmába, hogy Ninah jóban van a családdal. Nagyon jóban.
Eric... hm, nos szerintem nem félt ő Ninah visszautasításától, nem ezért nem mondta el, hanem mert talán meglepetésnek szánta. Vagy mert, szeret irányítani, szereti húzni Ninah agyát, és ilyenkor, amikor nem mond el neki valamit, igencsak húzza. Bár Ninah is egyre jobban viseli ezeket az el nem mondott dolgokat, az elején még kiverte a hisztit, mára ez már egész megfakult. :D
Ebben a fejezetben igencsak könnyedre akartam csinálni mindent, valahogy egy kis mókás fejezetet akartam kihozni belőle, hogy azt éreztessem az otthoni, idilli családi házban, ha nem is minden jó, és szép, de szeretetteljes, könnyed, és vicces. :D Talán olyan otthon, amire sokan vágynak.
Ninah emlékezett Ericre, nem a nevére, de magára a gyerekre igen, mint ahogyan Sellyre is. Emlékezett tettekre, mókázásokra, hibákra, csak a nevek fakultak meg, hisz amikor Georggal találkozott, és betoppant Eric, megismerte.
Szóval tudta, hogy volt valaki fiú az életében, de azt nem, hogy Eric Saade az. :D :)))
Azt hiszem Mikáról még majd hallani fogunk. :D De nem nagyon, csak kicsit.
Ajjjjj, az a tockosos rész, az annyira mókás lehetett volna élőben. :D Komolyan kíváncsi lennék erre a történetre filmben. Majd megrendezem.
Nos, ami azt a székből való felpattanást illeti, igen, valahogy így akartam megmutatni, hogy egyik főszereplő sem százas, ha érzésekről van szó. Mintha jobb lenne, ha titkolnak. Na, majd meg lesznek nevelve. Vagy nem. :D
Eric, nem is tudom, hogy miért kapta úgy fel a vizet. De, tudom. :D Végül is, ha van egy érzésed, de félsz bevallani, és az érintett mástól hallja, akkor az, abban a percben árulásnak hat. Az, hogy később talán ez old meg mindent, más kérdés. Majd észhez térnek.
Ami Sam megjelenését illeti, most megtudtad, erre számítottál? :D
Csókollak, és köszönöm a hosszú, hosszú kommentárt!

Mancsiiiii!
Boldog a szívem, ha tetszett a fiúk konfliktusa, valóban az volt a legmókásabb. :D Maria, pedig tényleg imádnivaló, kíváncsi vagyok neki mi a hibája.
Talán nem szép dolog ezt mondani, mert isten ments, hogy megfulladj, de örülök, hogy sikerült kiváltanom belőled egy ilyen reakciót, gondolok itt az elfelejtett levegő vételre. :))
A pofon, nos hát, nagyon ajánlottam Ericnek, hogy ne üssön vissza, ha megtette volna, az a legcsúnyább dolog lett volna, szerintem akkor akár le is zárhattuk volna a kapcsolatukat, örülök, hogy hallgatott a fegyelmezésemre, és nem tette meg. :)
Remélem a Bonfire már tiszta, megpróbáltam érthetően leírni, de lehet zavaros voltam. :D
Köszönöm, hogy írtál! :)


Szia Orchidée!
Nálad is remélem, hogy érthető az ünnep, komolyan, ha bármi kérdés van, ide vele! :D
A kedvenced?! Ez nagyon, nagyon, nagyon jó! :D Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, könnyed, vidám kis fejezet lett. Ha mosolyogtál, már megérte! :) Sam híre, ha nem is a legrosszabbikból való, de Ninahnak nem túl jó, az biztos.
No, és azt, amit elkezdtek, még lesz idejük befejezni. Méghozzá nem is akárhogyan. :)
Csók, és köszönöm! :)

Szia Ági!
Igen, ez a haza látogatás, most tényleg sokkal másabb volt, mint az első, vagy a gyermekkori, most Eric vitt haza egy lányt. Szóval ez már mindjárt nem ugyanaz. :)
Örülök, hogy ennyi embernek szimpatikus Maria karaktere, kis kedves nőszemély. :D Aki közben hál' istennek vicces is.
Igen, igen, ha látják is, hogy mi folyik Ninah és a testvérük között, az is látják, hogy még nem volt se egy csók, se egy szeretlek, vagy bármi, szóval nem egyértelmű, hogy mi folyik itt. Mika pedig vette a bátorságot. A legkisebb kis ugrifülest én is magam elé tudtam képzelni, ahogy megragadja Eric kezét, az meg meggörnyedve követi az emeletre, hát elolvadok. :D Édes! :)
Mollys fellépés, és Sam megjelenés... nos, igen. Lesz bonyodalom, rögtön a következő fejezetben is. :D
Majd várom a véleményed! :) Csók;
Kinga