Novemberi díj

Sziasztok palánták! :))
Kicsit lebetegedtem a hétvégén, jobban mondva péntek este, és a láz az ágynak döntött, ezért képtelen voltam válaszolni a kommentárokra, vagy a díj átadására, így csúsztam, amiért ég is az arcomról a bőr!
Sajnálom!
No, de! Most itt vagyok, és szeretném átadni, a második, azaz novemberi díjat, egy olyan valakinek, aki nagyon, nagyon megérdemli! :)
Kellemes olvasást!

MyDream, avagy Cassie Caason díja

 

 

Nos, igen. Azt hiszem, hogy te vagy az egyik legcsodálatosabb történet írója.

Már nem is tudom, hogy hogyan találtam rá a történetedre, de az nem kérdéses, hogy egyből beleszerettem. Sokféle történetet olvastam már, de olyat, mint a tied, még soha. Pontosan tusom, hogy mitől különleges a történeted, és ez benne a legjobb. :)

A te történeteid a legtisztábbak. Mintha gyermekekről olvasnék, csak átvéve őket felnőtt bőrbe. Tiszták az érzelmeik, a cselekedeteik, a mondataik, olyanok, mintha egy mesében lennénk. Amikor a te írásodat olvasom, mintha egy mesébe csöppennék, ahol bár megtörténhet a rossz, még az sem fáj annyira, mint máshol, mint a való életben. Mintha tompító hatással lenne az, hogy pontosan látom, kit hogyan érint az adott fájdalom, hogy hogyan élik meg a szereplők.

Mert a te történeted az egyik legérzelmesebb. A legnagyobb hangsúlyt az érzelmek kapják a fejezeteidben, amit nagyon szeretek is benne. Tetszik, hogy nem a cselekvésekre, a történésekre fekteted a hangsúlyt, hanem a szereplők érzéseire, és így el tudok olvasni úgy is egy fejezetet, hogy nincsen benne párbeszéd, vagy felesleges szavak, csakis a csupa, és színtiszta igaz érzelem, ami magával ragadja, és elsodorja az olvasót.

Emily az Eric Saade történeted főszereplője egy olyan ember, aki nagyon ritka a mai világban, és talán éppen ezért is érzem meseszerűnek az ő történetét, amit persze a lehető legpozitívabban értek.

Az, ahogyan Eric-kel vannak egymással, annyira romantikusan szép, hogy öröm olvasni, még ha közben ott vannak a rosszakarók.

Ha Emily-re gondolok, nem tudom elhinni, hogy vele is megeshet valami rossz, hisz nem érdemli. Mindig a szárnyaim alá akarom venni, megmondani mindenkinek, aki beleköt, hogy: Hé, mit csinálsz?

Hihetetlen, hogy miközben téged olvaslak, mennyivel nyugodtabb leszek, mennyivel kiegyensúlyozottabbak utána az érzelmeim, ami nálam nagy szó. :)

Csodálatosan, választékosan fogalmazol, és fiatal korod ellenére, szerintem fantasztikusan írsz, úgy, amit pár sokkal idősebb „író” is megirigyelhetne tőled.

Te vagy az, aki megérdemli, hogy híres írónő váljon belőle, és ha kitartasz emellett a terved mellett, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.

Az érzések, amiket leírsz, a hangulatok, amiket te érzel, mind átjönnek az olvasó felé, mintha ott állnék a lány helyében, aki izgalomtól verejtékező kézzel várja, hogy a szerelme végre bevallja érzéseit. Mintha én is az erkélynél ülnék és elkalandozva nézném, ahogy a nap lassan lebukik a fák mögött, halvány-narancssárga fényt hagyva maga után.

Az egyik legmaradandóbb élményem ebben a történetedben volt, amikor nem hitték el Emily-nek, hogy az apja – Sam – miatt van itt, és az asztalnál ülve mindenki rajta nevetett, miközben neki könnyek marták a szemét. Abban a pillanatban, amikor mindenki elnémult, mert megértették, hogy mekkora fájdalom járja át a lányt, amikor csöndben cikáztak a tekintetek, szinte én is ott voltam, nem bírtam megszólalni, hevesen dobogott a szívem, és vártam a következő pillanatot, amikor valami történik. Nem mertem levegőt venni, szinte megfagyott körülöttem minden, és átjártam a számat a harag keserédes íze, úgy éreztem most fogok felpattanni, és mindenki arcába kiáltani, hogy nem Emily az, aki be akart csapni mindenkit, hanem Ti, akik végig színészkedtetek mellette. Aztán ráeszméltem, hogy nem, nem tehetem, nem vagyok ott, és csak abban tudok bízni, hogy valaki most mellé áll.

Örültem, amikor Sam kiállt mellette, és végül minden jóra fordult.

Igazán nincs sok értelme, hogy sokat fecsegjek itt tovább, mert nem tudom szavakkal elmondani, hogy milyen az a világ, ahova a te írásod által csöppen az olvasó, képtelen vagyok leírni.

Nagyon sok sikert neked az életben továbbra is, sokat-sokat írjál nekünk, és bár tudom, hogy most más problémáid is vannak, mi várunk vissza, várjuk azt, hogy újra egy mesében éljünk pár percig. :)

Ihletben és egészségben gazdag további napokat néked Cassie! :)

                                                                                                             

Nina Law