Különféle érzelmek munkálkodnak most bennem, de ebbe nem mennék bele. :) Remélem vártátok a fejezetet, mert ha igen, ez azt jelenti, hogy érdekel a folytatás, és akkor én nagyon, nagyon boldog vagyok! :)
Amúgy Eric tegnap ejtett meg egy kisebb koncertet Franciaországban, és egy spanyol, meg egy belga lánynak hála majdnem végig tudtuk követni, hogy mi történik ott. Állítólag nagyon édes volt az énekesünk. :)
No, de mindegy is, kellemes szórakozást kívánok! :)
Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, szóval ha kommentárírásra adod a fejed, ne fukarkodj! :)
Ezt a fejezetet öt embernek ajánlom most; Zoeynak, Adadelnek, Áginak, Dalmának és Mancsinak. Köszönöm, hogy támogattok, imádlak titeket! :)
Ahogy már mostanában sokan mondják: I'm nothing without you... :))))
U.i.: A csúnya szavakért sorry. :)
The truth
/Az igazság/
/Selly/
Mikor Ninah végre kirakta a lábát a házból lerúgtam a cipőmet, és sóhajtva elnyúltam a kényelmes kanapén, bekapcsoltam a tévét, és addig kattintgattam, míg meg nem találtam a jó adót. Még volt hátra bő fél órám, úgyhogy popcorn keresésre indultam a konyhába.
Borzalmasan szétszórt ez a csaj, semmi sincs ott, ahol lennie kell, ráadásul a hűtő is teljesen üres.
Percekig kutakodtam, míg végre megtaláltam a keresett tárgyat, behelyeztem a mikroba, és amíg az pattogott kisétáltam az erkélyre, hogy gyönyörködhessek a nem mindennapi látványban.
Rohadt mázlista egy barátnőm van, és nem csak munka, vagy lakás terén. Ki mondhatja el magáról, hogy Eric Saade-val kavar?
A korláthoz léptem, és lenéztem a fővárosra. Most, hogy eljött a nyár tovább van fent a Nap, szinte le sem nyugszik, nem úgy, mint télen, amikor pontosan ennek az ellenkezője történik. Mosolyogva néztem a Napot, ahogy rám süt, élveztem a langyos meleget, amit árasztott.
Csendes sütkérezésem egy hangos csengőszó szakította félbe. Hirtelen felpattant a szemem, és az ijedtségtől majd’ kiugrottam a szívem.
Remegő kézzel sétáltam az ajtóhoz, de előtte pár méterrel megtorpantam.
Végül is ez nem az én házam.
Csönd volt, mintha senki sem lett volna odakinn.
- Ninah Miles, tudom, hogy itthon vagy, világít a lámpa, szóval nyisd ki! – kiáltotta a férfi, én pedig a szám elé kaptam a kezem, és meglepetten pislogtam az ajtóra.
Ismerem ezt a hangot. Lassan nyúltam a gombkilincs felé, benyomtam, elfordítottam, és kinyitottam az ajtót.
- Ty? – néztem rá kíváncsian, mire ő felvonta a szemöldökét, láthatóan meglepődött, nem rám számított.
- Te vagy az a Selly?
Bólintottam, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
- Ninah-t keresem.
- Gondoltam, de most nincs itthon – vontam vállat, és visszaléptem a házba, hogy becsukjam az ajtót, amikor elkapta azt.
- Hazudsz?
- Hogy mondod? – csúszott fel a hangom. – Gondolkodj, hogy mit beszélsz ember!
Leráztam a kezét az ajtóról, és dühösen csuktam volna be újra, ám megelőzött, és egy gyors mozdulattal már benn is termett a lakásban
- Megbolondultál? Takarodj! – intettem felé, és újból szélesre tártam az ajtót.
El sem hiszem, hogy ekkora paraszt, és ezt megengedi magának. Ninah mi az istenért kezdett ezzel az ősbunkóval?
- Megvárnám itt – dobta le magát a kanapéra.
- Kizárt – indultam meg felé, megragadtam a karját, és elkezdtem ráncigálni. – Tűnés!
- Nem! – jelentette ki, és lerántott maga mellé.
Fújtatva pattantam fel, az ajtóhoz sétáltam, és közben tárcsáztam a rendőrség számát.
- Halló? Igen, egy idegen ember hatolt a házunkba, és nem hajlandó távozni – mondtam a telefonos csajnak, miközben Ty-t néztem a szememmel. Abban a percben, ahogy elhagyta a számat a mondat felém vetette magát. A csajszi a rendőrségtől újra megszólalt. – A címet? Persze! Stockholm… - kezdtem, de a telefont kirepült a kezemből, és csattanva terült el a földön.
Dühösen meredtem az amerikaira, aki vigyorogva konstatálta sikerét.
- Halott vagy! – sziszegtem, és rávetettem magam.
/Ninah/
A jegyem a nyolcadik sorba szólt, úgyhogy mindenkin áttaposva, pontosan egy engem vizslató kamera elé sikerült leülnöm. Ideges szemekkel pásztáztam a színpadot, ahol két mikrofonállvány volt felállítva, várva a hozzájuk tartozó énekesekre.
Öt percig ültem csendben, miközben körülöttem minden helyet elfoglaltak, és svédül kvartyogtak, amiből megint egy büdös szót sem értettem. Egyre frusztráltabb lettem, és lassan lehetetlenebbnél lehetetlenebb gondolatok szállták meg a fejem.
- Elég legyen Ninah! – ráztam meg a fejem, mire a mellettem ülő fiatal lány felém fordult.
- Angol vagy?
- Amerikai – mosolyogtam, és a színpad felé fordultam, ahol kigyúltak a fények.
- Nem zavar, hogy majd az adás svédül megy?
Fél testemmel felé fordultam, miközben mély levegőt vettem, ezzel is húzva az időt, hogy kigondolhassak egy nagyszerű választ.
- Nagy Eric Saade rajongó vagyok, egy nyelv nem választhat el tőle – mosolyogtam, és próbáltam lenyelni a hányingerem.
- Léna vagyok – nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Ninah – fogtam meg a kezét, de ő ahelyett, hogy megrázta volna, megdermedt.
A francba…
- Tudtam, hogy ismerős vagy, te vagy… - kezdte, de a szájára tapasztottam a kezem, és közel hajoltam az arcához.
- Ki ne ejtsd! Kérlek, ne hangoztasd, oké? Igen, igen Ninah Miles vagyok, aki most csak beült egy adás felvételére, oké? Ha ideges vagyok úgy látszik túl sok a szóismétlésem – morfondíroztam magamban, majd újra Lénára néztem. – Elveszem a kezem, ha megígéred, hogy nem kiáltasz fel.
Csillogó szemekkel bólintott, mire én lassan, félő mozdulattal elemeltem a kezem, de nem kellett félnem. Csöndben vigyorgott rám még másodpercekig, és meg sem szólalt.
- Amúgy a Léna sem egy kifejezett svéd név – próbáltam új mederbe terelni a beszélgetésünket.
- Magyarországról jövök – mosolygott, és továbbra is tekintetével kutatta az arcom.
- Ó, így már értem. Hogy-hogy itt vagy?
- Svédországban tanulok, ösztöndíjas vagyok.
- Gratulálok Léna – mosolyogtam rá, mire a színpad elsötétült, és mindenki elhallgatott.
A magyar lánnyal egyszerre fordultunk vissza előre, hogy lássuk mi fog történni. A kamerák szeme már mindenhol pirosan világított, elkezdődött a show. Elég érdekes ez a svéd rendszer…
Egy rózsaszín reflektor vetődött az egyik mikrofonra, majd egy pillanattal később már meg is jelent mögötte Molly bájosan mosolyogva.
Egy gyönyörű fekete egybe ruhát viselt csillogó ékszerekkel, haja lágyan omlott a vállára, apró fürtökben göndörödve. Az arca, mint mindig szép volt, ez az egyik ok, amiért ki nem szimpatizálok vele túlságosan.
A tömeg egy emberként harsant fel, sikítva pattant fel mindenki a székeikből, és őrült tapsba kezdtek. Hitetlenül kapkodtam a fejem, de egy ember sem maradt ülve rajtam kívül, így kérve- kelletlenül, de felálltam, és lassú tapsba kezdtem unott fejjel.
El sem hittem, hogy ennyire szeretik Molly-t, ez varázslatos érzés lehet, nem tudom, hogy miért viselkedik parazitaként.
Percekig tartott a hangos üdvözlés, mikor felbukkant az első táblatartó, és közölte velünk, hogy ideje lenne lecsillapodni, és leülve, halkabb tapsolásba kezdeni.
Hogy lehet halkan tapsolni?
Leültünk, mire egy lassú szám akkordjai csendültek fel, és Molly belekezdett a dalba. Meg kell valljam, hogy még soha életemben nem hallottam Mollyt énekelni, és lenyűgözött a hangjából áradó erő.
Az egész terem néma csendben ülte végig az előadást, és csak megkövülve meredtek a szép arcú énekesnőre. Oké, azt hiszem megértem Ericet, amiért ezzel a lánnyal járt évekig.
- Det var underbart, otroligt lätt att sjunga med oss Molly. Mina damer och herrar, Molly Sandén!*
Újabb kitörő tapsorkán söpört végig a termen, én pedig magamon éreztem Léna tekintetét, és a szemem sarkából rálesve meg is állapítottam, hogy vigyorog.
Talán hiba volt eljönnöm.
- Hé Léna, ez élő adás?
- Úgy bizony, úgyhogy ne fuss el.
- Mi? Honnan veszed, hogy én… - háborodtam fel levegőért kapkodva, végül csak intettem egyet, és visszasüppedtem a székembe.
Elkezdődött a beszélgetés, én pedig csak ültem, és néztem, ahogy mozog a szájuk.
- Hé Ninah! Gondoltak rád – nevetett felém Léna, megbökte a kezem, és felfelé mutatott, az egyik kamera irányába.
Odakaptam a tekintetem, és magamban éljenezve egyenesedtem ki. Egy hatalmas monitoron angolul fordították a párbeszédet. Imádlak Stockholm.
- Nos Molly, mi történik veled mostanában? Új számokat adsz elő műsorokban, egyre több fellépésed van, lassan kijön a CD-d is?
- Köszönöm Alex a kedves szavakat, nos igen, a következő albumom két hónap múlva kijön a boltokba, és remélhetőleg nem csak Svédországban – mosolygott édesen Molly, amitől újból rám tört az a visszatérő hányinger.
- Hűha. Fantasztikus. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a mi kis hazánk tele van jobbnál jobb énekesekkel. Külföldi viszonylatokban mit tudsz mondani, hány ország mutat érdeklődést a zenéd iránt?
- Hál’ istennek elég sok. Rengeteg európai országgal tárgyalunk most, úgyhogy reménykedjünk, hogy minden rendben is lesz.
- Mi veled vagyunk Molly – vetett Alex rá egy olyan mosolyt, amiből mindenki megértette, hogy oda van az énekesnőért. – És, hogy megnyugtassuk Svédország szerelmes férfijainak kilencven százalékát, te és Eric Saade szakítottatok.
- Ezt nem mondanám így ki Alex. Azt hiszem, mint Eric is említette a magánélet megillet.
Beszarok. Ezt nem hiszem el. Ez most komolyan a szövegem lopja? Most mindenkinek hazudik? Kezeltetnie kéne magát. Ez nem normális. Én hazamegyek – csaptam két tenyerem a karfára, és feltolni készültem magam, amikor Léna megfogta a kezem, és visszarántott.
- Maradj! – suttogta, én pedig fújtattam egyet, karba fontam magam előtt a kezem, és hátradőltem duzzogva.
- Molly ez a válasz sok kérdést vet fel. Két különféle választ szoktatok adni, most mégis három ember is ezt az egy mondatot szajkózza. Te, Eric Saade, és Ninah Miles. Tudod ki az utóbb említett lány?
- Természetesen – próbált kedves mosolyt erőltetni az arcára, de csak egy gúnyos, dühbe torzult ferde vicsorítást sikerült produkálnia. – Eric új menedzsere.
- És a csókjukról nyilván hallottál. Arról mi a véleményed?
- Az állítólagos csókról? Lehet montázsolt kép Alex, én nem hinnék a pletykalapoknak.
- Szóval se nem tagadod, se nem erősíted meg, hogy együtt vagy a volt barátoddal?
Láttam Mollyn, hogy kezdi elveszíteni az irányítást, ennél fogva az én arcomon terült el egy kevésbé kedves, de annál inkább pofátlanul boldog mosoly.
- Így van.
- Pompás, mert a mai este a meglepetésekről szól. Akkor hívjuk be a mai este második sztárját, Eric Saade-t! – kiáltotta el magát Alex, mire még a Mollyt üdvözlő tapsnál is hangosabb zavargás vette kezdetét.
Eric egy fekete nadrágban, abban a fehér felsőben, és sálban állított be a színpadra, amit még én állítottam össze neki. Édesen mosolygott a nézőtér felé, és egy apró intéssel üdvözölt mindenkit.
- Hello Eric! Jól vagy?
- Ja, igen, Alex, kösz, megvagyok.
- Mit szólsz a köszöntéshez?
- Fergeteges volt, esküszöm, ha lehetne, most átölelnék egyszerre minden rajongót, aki itt, ők tettek azzá, aki most vagyok, szóval köszönöm!
Az újabb sikoly rohamtól azt hiszem húsz százalékosra csökkent a hallásom.
- Úgy tudom hoztál nekünk valamit.
- Igen pár dalt. Pontosabban egyet szeretnék most elénekelni.
- Rajta! Kinek küldenéd a dalt?
- Természetesen Mollynak – mosolygott Eric az említettre, mire az a szívéhez kapott, és csillogó szemmel nézett a fiúra.
Végleg elvettem a tekintetem monitorról, és a színpad közepére sétáló Ericet néztem dühös tekintettel.
Megölöm, ha itt végeztem, biztos isten, hogy kicsinálom.
A zenekar rákezdett, én pedig egyből felismertem a dallamot. Eric táncosok nélkül vágott neki a Big love-nak élő adásban, méghozzá playback nélkül, és egyenesen Mollynak énekelve.
Eszembe jutottak Sam, és Eric szavai a ma esti show-t illetően, majd Eric arcára koncentráltam. Próbálta beleélni magát a számba, de csak akkor sikerült, mikor lehunyta a szemét. Molly majdnem elsírta magát a szerelmi vallomásnak tünhető szám közben, én pedig éreztem, hogy egyre jobban nő bennem a feszültség.
Csalódottságot éreztem, átverést és fájdalmat, közben pedig egyik érzésemet sem tudtam hová tenni. Miért érzem ezt, miközben együtt sem vagyunk? Még csak nem is vagyunk szerelmesek, meghitt éjszakáink, vagy randijaink sem voltak, most mégis elhagyottnak, becsapottnak érzem magam.
És ostobának. Képtelen vagyok elhinni, hogy tagadom azt a nyilvánvaló tényt, hogy tetszik Eric, és hogy egyre jobban belehabarodom. Tagadom, mert fáj. Tudom, hogy úgysem lehet több köztünk soha, úgyhogy jobb, ha meg sem engedem magamnak az ostoba érzés átélését.
Nem akarom, hogy fájjon bármi is, de ezt már kivédeni sem tudom. Fáj, hogy más lánynak énekel, fáj, ha mással látom, de a saját döntésem következményeként, hogy nem akarok vele lenni, az is fáj.
Véget ért a szám, Eric pedig ameddig csak tudta kitartotta a hangot, majd Mollyra villantott egy széles mosolyt, aki abban a percben felpattant és a fiúra vetette magát. Körülölelte a nyakát, majd hosszú csókkal pecsételte meg ajkaikat.
Hátrahőkölve, szájtátva figyeltem a jelenetet.
Egy pillanatra elszállt a dühöm, a sértettségem, a fájdalmam, semmit nem éreztem csak meglepődést. Körülöttem kitört a sikítozás, de én mindössze egyetlen pillanatig hallottam, aztán minden hangot elvágtak tőlem, és néma csöndben néztem a párt.
Mintha lassított felvételt láttam volna. Mellettem a tömeg éljenzett, a táblát tartó férfi mosolyogva eresztette le maga mellé eszközét, miközben fáradtan törölte le az izzadtságot a homlokáról.
Alex a műsorvezető megvető pillantással nyugtázta a pár akcióját, miközben lassan tapsolt.
Aztán visszajött minden. A hang, a fájdalom, a kétségbeesés, és a szívem őrült tempóban való zakatolása.
Hatalmasat nyeltem, és próbáltam visszatartani feltörő könnyeim legalább addig, amíg ki nem jutok.
A színpadra lestem miközben feltoltam magam, ahol Molly lassan levált Eric ajkairól, a nézők felé fordult, és egyenesen a szemembe nézett.
A picsába, hogy nem esett le? Ő küldte azt az átkozott levelet! Ó, Molly Sandén, esküszöm megbánod, hogy megismertél!
Önelégült vigyorától még jobban rám tört a kétségbeesés, de nem adhattam meg neki ezt az örömöt. Visszanyeltem könnyeim, és tartva a szemkontaktust oldalaztam ki, miközben hallottam Léna nevemet üvöltöző hangját.
Eric lefejtette magáról Mollyt, és értetlenül nézett rá, láttam, ahogy elvörösödik, és kiabálva hívja fel magára a lány figyelmét, aki még mindig engem nézett. Az énekes követte a tekintetét, ami végül megütközött rajtam.
Láttam, ahogy lemondón, némán sóhajtja a nemet, és arca megdermed a tehetetlenségtől.
Halvány, fájdalmas mosollyal néztem rá, de eközben ellentmondásosan kibuggyant egy ostoba könnycsepp.
Megráztam a fejem, és előfordulva, oldalazva sétáltam tovább a közönség soraiban.
- Ninah ne! – hallottam meg egy hangot, azt a hangot, mindenhonnan.
Az összes hangszóróból, ami stúdió szerte volt, a leglehetetlenebb helyeken is.
Felkaptam a fejem a hangra, és meglepődve lestem Eric felé, aki mikrofonját a szája elé tartotta, és engem nézett.
- Mi van? – suttogtam fel megállva, és magamon éreztem a közelemben lévő emberek tekintetét.
Egy óvatos, még sem kedves mozdulattól lelökte magáról Mollyt, majd rajtam tartva a tekintetét Alex felé fordult.
- Énekelhetnék egy másik számot is?
- Persze! Kinek megy?
- A hülye lánynak – mondta komolyan felém bökve a fejével, mire könnyek közt nevettem fel.
Újból a tér közepére sétált, és elkezdődött a dal.
Mélyet lélegeztem, és megpróbáltam kordában tartani az érzelmeim, megérteni őket, és eldönteni, hogy most mit is érzek.
Szakadozva szakadt fel egy sóhaj a torkomból, amikor elkezdett énekelni, végig rajtam tartva a szemét. Nem mozdultam, a közönség zsongott, és az embereket pásztázó reflektorfény körbe – körbe keringett, keresve a „hülye lányt”.
„Gyorsabban dobog a szívem, amikor mosolyogsz” – mosolygott felém, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam, de oly kevés volt bennem a bájosság, amire bárki szíve megdobban, ezzel a könnyáztatta arcommal, mint amennyi a Loch Ness- i szörnybe szorult.
Rázta a vállam a sírás, de közben pedig euforikus boldogság járta át a szívem.
Kétségtelen az őrületem, ha sírva nevetek, nemde bár?
Eric mosolyogva énekelte nekem minden szavát, miközben már több tízen az ő tekintetével próbáltam megtalálni, nem kevés sikerrel. Mindenkinek csak feljebb kellett tekintenie, és máris megtalálták az idiótaként megdermedt sírva nevető lányt. Azt hiszem, hálát adok az égnek, amiért hátra nem látok.
„ Bevallom ez rendben van, eléggé szeretem ezt az ügyetlen játékot, amit játszunk…” – énekelte vigyorogva, csillogó tekintettel, és lelépett a színpadról.
Ijedt tekintettel követtem végig a lépéseit, lestem minden rezdülését, az arcát, a mellkasát, ahogy emelkedik a levegővételtől, figyeltem a hangját, és a lányokat, akik mellett elhaladt.
Sikítozva nyújtottál felé a kezüket, de ügyet sem vetve rájuk sétált fel a sorok között, egyenesen célba véve a nyolcadikat.
„Talán megbotlom, mint egy stréber…”
Rögtönzött táncával, és gesztikulációjával elvarázsolt mindenkit, átadta a szöveget értelmezésre a közönségnek, eljátszotta az egész lényegét, a benne lévő érzések mivoltát.
Újabb lépéseket tett felém és ebben a pillanatban megtalált a reflektor is. Egyenesen az arcomba világított minden hőjét rám sugározva, élvezte, hogy felfedte kilétem. Hunyorogva néztem Ericre, aki elérte a soromat, és lassan már ő is befelé oldalazva sétált.
Levegő után kapkodtam, és lesütöttem a szemem. Borzalmasan nézek ki. Ericnek nem kell így látnia, és azt sem tudom mit keresek még itt egyáltalán.
Hirtelen megfordultam, és elindultam, amikor elkapta a kezem, és magához rántott.
A mellkasának ütközve álltam, szinte levegőt sem vettem, lesütött szemmel néztem összeérő felsőtestünk.
„ I’m stupid with you…”
Keze lassan az állam alá nyúlt, és felemelte az arcom. Félő tekintettel néztem az arcára mikor elénekelte az utolsó sort is.
Leeresztette a mikrofont a teste mellé, majd szélesen elmosolyodott. Komoly arccal tekintettem rá.
- Most vagyok önmagam – mondta halkan, és a számra hajolt.
Minden gondolatot elhessegetve a fejemből öleltem körül a nyakát és csókoltam szenvedélyesen, minden iránta érzett érzésemet, kétségemet, félelmemet beleadva a csókba.
*Svéd szöveg: Csodálatos volt, egyszerűen hihetetlenül énekelt nekünk Molly. Hölgyeim, és Uraim Molly Sandén!
--------------------------
Nos, hát ez volt a friss. Hú, hát a követező fejezet... nos, izgalmakban nem lesz hiány azt hiszem. :D
Válaszolnék néhány kommentre, amik a legtöbbet jelentik nekem! :)
Szia édes Zoey! :))
Boldog vagyok, hogy tetszett, bizony a mi Samünk mindent tud, kicsit olyan, mint mindenki apja. :D
Egyszerre tud megértő, komoly, vicces, és kedves is lenni.
A megérzésedet illetően bejött, Molly kavart be bizony. Majd megkapja még ennél jobban is a magáét, hidd el! :D
Komolyan mondom el sem hiszed, hogy mit éreztem, amikor azt olvashattam, hogy a kedvenc történeted, és imádod. Hát én... velem madarat, rókát, nyulat, papagájt, mindent lehetett volna fogatni. :D Ennél nagyobb megtiszteltetés, ennél szebb szavak még sosem értek el hozzám, nagyon köszönöm. Nagyon, nagyon! :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon nagyon nagyon jó lett! Fantasztikus, imádom! :D Főleg a végét! Az egész fejezet nagyon jó, de a vége... Eric nagyon aranyos volt! Moly pedig nagyon szemét, bár talán csak nagyon akarja Eric-et. Ninah érzéseit nagyon jól leírtad!
A fejezet első felével (a Selly szemszögessel) egyelőre nem sok mindent tudok kezdeni. De gondolom a következményei lesznek lényegesek. Ty jellemzésében egyetértek Sellyvel.
Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Nagyon várom a következő fejezetet!
Üdv
Zoey
Szió!Ez fantasztikus lett!1 pillanatra megijedtem mikor Molly megcsókolta Ericet,de szerencsére úgy alakult ahogy reméltem!Imádom ezt a b történetet,komolyan,néha elolvasok pár régebbit,mert annyira tetszik:-)
VálaszTörlésSzia Nina! :))
VálaszTörlésLehet, hogy nem hiszed el, de a fejezet végén potyogtak a könnyeim és közben mosolyogtam. Volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy nem akarom ezt tovább olvasni... és tudod miért nem? Mert teljesen átéltem Ninah érzéseit. Nem is tudom azt hangsúlyozni, hogy milyen remekül, csodálatosan megtudsz egy fejezetet írni. Csodállak ezért... és nagyon remélem, majd ha nagy és híres írónő leszel, emlékezni fogsz ránk. Most azt hiszem, hogy csak ennyi, annak is örülök, hogy ezek az eszembe jutottak egy ilyen fejezet után, majd ha lenyugodtam az eufórikus állapotból, kapsz tőlem egy email-t, amiben össze szedem a gondolataimat, észrevételeimet. Az szerintem már nem is egy kommentár, hanem inkább egy műelemzés.
Nagyon sok-sok puszii Neked! :)
Love, adadel <3
Szia! :)
VálaszTörlésBocsi, hogy az előzőhöz nem írtam komit, de későn olvastam a részt, és most pedig próbállak kárpótolni. :)
Szóval...
Őszintén megmondom, még egy kicsit a fejezet hatása alatt vagyok, de nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Magam elé képzeltem Ninah-t, ahogy meglepődik, komolyan én is éreztem mindazt, amit ő. A düh bennem is lejátszódott, amikor olvastam, hogy Molly megcsókolta Ericet, de amikor Eric Ninah nevét kiáltotta a mikrofonba, éreztem, hogy már jó lesz a vége. :)
Az előző részben gondoltam Mollyra, hogy ő küldte a jegyet Ninahnak.
Na, és az eleje Selly szemszögéből. Van néhány srác, akikre az általános szóhasználatom az, hogy paraszt, és komolyan mosolyogtam (nem tudom miért) amikor Ty-t jellemezted ezzel a szóval.
Kíváncsi leszek, Ninah mit fog csinálni, amikor meglátja Ty-t, főleg akkor, ha Eric is ott lesz vele. Nagyon-nagyon várom mára következő fejezetet, és Úristen, hétfőn? Nekem a hétvége szenvedés lesz. :P
Nagyon szuperrr lett a fejezet, ügyes vagy! ;)
Puszii: Sziszaa ^^
Sziaa :D
VálaszTörlésHéé én nem kaptam választ :D nyugi nem haragszom :D:D
A rész fhuuuu állati jó lett. :D Mikor nem? Ez itt a kérdés...
Molly :@ Hülyeeeee de utálom. Fhuuuu
Komolyan.
A vége pedig.. Hmmmm :D IMÁDOOOOOM!!!!!
Komolyan nagyon-nagyon-nagyon-nagyon....-nagyon várom a részt!
puszi, Becksie
Szia!!
VálaszTörlésEz a fejezet azért nem volt semmi! :D Kezdődött Selly szemszögével, ami egyébként nagyon tetszett! Ty...hát ő aztán tényleg egy ősbunkó, már előre félek, hogy miféle dolgokkal próbál meg ártani Ninah-nak, vagy éppen lehet, megpróbálja elválasztani Erictől, összepasszolnak Mollyval! Elég aljas húzás volt tőle, hogy rámászott Ericre, de a végén megnéztem volna az arcát! Azért elő adásban rendesen beégett, mikor Eric Ninah-t "választotta"! Az valami szuper volt, és annyira romantikus! Bár az, hogy élő adásban Eric megcsókolta Ninah-t újabb bonyodalmakat fog szülni, de a szerelem mindig győz, ugye?:D
Előbb vagy utóbb...:))
Már nagyon-nagyon vártam az új fejezetet és nem csalódtam, nagyon tetszett, szóval csak így tovább! Puszi: Ági
Szia!
VálaszTörlésÚgy látszik ez a 2011. 11. 11. tényleg szerencsét hoz . :) Aki a mai napon tett fel új fejezetet, azok felkerültek a kedvencek listámra. :D
Hú, egy kanál vízbe megtudtam volna fojtani Mollyt (meg Eriket is egy pillanatig). De amikor végre észhez tért és Ninah után ment. Áhhh, IMÁDTAM! Jaj, Istenem! Hogy fogom én kibírni a hétvégét? Főleg a következő fejezetből kiírt kis részlet az ami miatt megesz a kíváncsiság.
Juuuuujjj...nagyon jó leett!!!:DDNem is tudom elmondani mennyire:P
VálaszTörlésDe azért megpróbálom...szóval.nekem van már elképzelésem,hogy miért lesz lényeges,hogy Ty ott van náluk,de nem akarom elmondani...Mármint el akarom,de akkor azoknak lenne szar akik még nem sejtenek semmit:))Ugyh cipzár van a számon.:)A vége nagyon jó lett!Ezek után már nagyon érdekel a következő!!:DD
Puszi:Lolaa*-*
Sziaaaa.! :))
VálaszTörlésÁhhh nagyon jó lett a fejezet.! Grat hozzá ;))
Nah de íme a véleményem ;) --->
Ty...hát nekem ez egy érdekes személy és utálatos -.- Nagyon nem csípem...és mi az, hogy csak úgy behívja magát Ninah lakásába, ledobja magát a kanapéra és még ráadásul a telefont is összetöri??!! Remélem Selly szétcincálja, megpüföli, húslapáttam megcsapkodja és húsnyomasztóval szétveri (kárörvendő nézés) :DD:P
Léna a MAGYAR lány nagyon szimpi ;) Remélem még lesz nagyobb szerepe is a történetben, mint például Ninah egyik barátnője, vagy valami ilyesmi :))
Molly egy kétszínű kis dög...-.-' A rajongóinak és a közönségnek teszi a szépet, közben meg tönkreteszi mások életét...ahogy már mondtam, "egy számító kis dög" -.- Nagyon nagy az ellenszenvem iránta...nem is tudom, hogy miért :DD:P
Amikor Eric énekelt és Ninah érzéseit "ismerteted"...komolyan mondom, én is ezeket éreztem, nem tudom, hogy hogyan csinálod, de mindig meg tudsz lepni és úgy leírni a mondatokat, hogy átérzem a szereplő érzéseit.
Ez nagyon jó dolog és remélem, hogy még sok ilyenben lesz részem az írásod olvasása közben.
Mikor azt olvastam, hogy Eric arca milyen volt, mikor meglátta Ninah-t...tehát, hogy milyen reakciókat váltott ki belőle az, hogy talán most veszítette el örökre Ninah-t, talán már nem fog neki megbocsájtani, talán örökre itt hagyja, lemond a menedzser állásról és elfelejti...akkor értettem meg csak igazán Eric érzéseit. Szereti Ninah-t, csak fél magának is bevallani, mert benne van az, hogy Ő egy sztár és talán csak ezért keresi Ninah a társaságát, talán csak ezért akarja őt megszerezni magának.
A vége nagyon jó lett és végre Eric is kimondta azt a mondatot, amire vártam, hogy "Most vagyok önmagam"
Még egyszer gratulálok a fejezethez és nagyon remélem, hogy az a sok "talán" ami Eric-ben és Ninah-ban van egyszer (persze minél hamarabb) eltűnik. :))
Nagyon várom a következő alkotásodat! ;)
Puszii: Mancsi
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon, nagyon köszönöm, hogy írtatok, már itt is vagyok a válaszokkal! :)
Zoey!
Vidám boldogsággal olvastam a véleményed, örülök, hogy tetszett az egész, kicsit romantikus vonásoktól fűtött részem. :)
Eric tényleg nagyon édes volt a végén, megzabálom! :D
Molly-t egy időre letudjuk, de nem sokáig ül majd csöndben a sarokban, egyszer neki is lejár a mandátuma. :D
És hát Selly meg Ty találkozása, és a miértek ebben a részben kiderültek, remélem megérte várni, és tetszik néked ez is! :)
Köszönöm a véleményed, jobban mondva: Mindig köszönöm a véleményed! :) Kisses
Szia Evus!
Naaaagyon édes vagy! :D Ha remélted a happy end-et akkor igen, az el is jött, most Mollynak nem sikerült az utálatos terve. Végre a jó győzött, leginkább hála Ericnek. Boldog vagyok, hogy tetszenek annyira a részek, hogy visszaolvass belőlük, köszönöm! :))
Csókollak
Adadel! Üdv itt! :D
Úristen... hát soha sem gondoltam, sőt remélni sem mertem, hogy majd valaha kiválthatok valakiből ilyen érzelmeket. Leginkább annak köszönhető, hogy jó olvasó vagy, hogy tudod úgy olvasni, ahogy én akartam, hogy olvasd, a legkevesebb az, amit én raktam hozzá. :)
Szóval én nem vagyok valami jó író, az pedig, hogy valaha ki lesz adva könyvem, vagy hogy híres írónő leszek, nagyon nem valóságos, azt hiszem kétséges... :D
Az egyetlen, amit soha nem fogok elfelejteni, az pedig azok az olvasók, akik most olvasnak engem, támogatnak a szavaikkal, és látogatják az oldalam. Talán ez a legtöbb, amit kaphatok, a legnagyobb elismerés, ha valaki ír nekem. :))
És ez tesz engem a legboldogabb blogolóvá! :)
Hatalmas köszönettel tartozom NEKTEK, mert ha Ti nem vagytok, én sem írok. :)
A leveledet meg ugye megkaptam, és már aznap éjjel válaszoltam is. Köszönöm! :)
Csókollak, és remélem ez a következő rész is tetszett! :) Kisses
Szia Sziszaa!
Igazán semmi baj, hogy nem írtál, örülök, hogy itt vagy, és júúúj, imádtam a kárpótlásod! :))
Ha a hatása alatt vagy, akkor örülök, hogy sikerült átjönnie, erre törekedtem, kisebb-nagyobb sikerrel. :D
Ninah érzéseivel sokat bajlódtam, megpróbálom visszaadni, de amikor írom, akkor már mindjárt nehezebb ez az egész.
Van olyan, hogy olvasom valaki történetét, és az egész írás dolog olyan pofonegyszerűnek tűnik. Amikor olvasom más történetét egy percre elhiszem, hogy írni könnyű, és úgy érzem én is tudok. Aztán amikor hozzákezdek a fejezethez... hát, hoppá. :D Mégsem tudok írni. :D
Remélem tetszett, még a durva részek ellenére is, hogy hogyan is zajlott a találkozás! :)
Csókollak, és köszönöm!
Szia Becksie!
Való igaz, hogy nem kaptál, mert én kis hamis hamarabb válaszoltam, mint te írtál, de ígérem kapsz választ ezzel együtt! Csak először ezt válaszolnám meg! :)
Molly utálhatod is, nem egy szimpatikus szereplő, a végét pedig én is szerettem! :D
Köszönöm a dicséreted, arra, hogy mikor nem jó, nem tudok válaszolni, én sosem vagyok megelégedve velük 100%osan. Talán majd egyszer. De nem hiszem... :D
Az előzőhöz pedig: Atom lett? Akkor gyáááá! :D
Az atom a kedvenc jellemző szavam mostanában, mindenre használom. Na jó, nem mostanában, vagy már egy éve... :D De a legjobb szó! :D
Olyan tévés fellépésre gondolod, mint mondjuk egy talk show. Mint a Letterman show. Vagy az Ellen show. :D Szóval valami hasonló. :D
Remélem tiszta lett minden, ha nem, akkor várom kérdéseid, szívesen válaszolok! :))))
Csók, és hálám! :))
Szia Ágiiii!
VálaszTörlésValóban érdekes fejezet lett, tele mindenféle ármánykodással, amiben a későbbiekben sem lesz hiány. Ty... Ty sokat változott, és azt hiszem ez köszönhető egyrészt a francia környéknek, ahol dolgozott, másrészt a színésznőnek. Nem azért mondom a franciák, mintha bármi bajom lenne velük, imádnék kimenni Párizsba, amit mellesleg tervezek is, de valahogy azt hiszem nem kis arcuk van. :D
Mindegy! Molly most megkapta azt, amit meg akart előzni, amitől félt. Ez egy általa jól kitervelt dolog volt, mindent az "Eric ismeretére" épített. Szerintem álmában sem gondolta volna, hogy mindenki előtt elmondja az igazságot, és hogy feladja magát Ninahért. Talán, amikor Eric még Mollyval volt olyan lehetett, akinek mindene a népszerűsége, ami az igazság mögött jár, ám Ninah után Eric már más. Mint, ahogy azt páran hangoztatják is. :)
Örülök, hogy tetszett, hát a továbbiakban sok minden derül ki, lesz még, szóval... :)
Köszönöm, hogy olvasol, és írtál nekem!Én is epekedve várom a frissedet! :D
Kisses
Szia Dalma!
Hú, hát hál'istennek pénteken sok új fejezet jött, én is boldog voltam mindenkiéért, szóval remélem hosszú a listád! :D Biztosan túlélted a hétvégét, úgyhogy most megtudtad a fejezet végeredményét, hogy kinek a karjaiból is akart kiszabadulni Ninah! :)
Remélem tetszett/tetszik majd! Csókollak
Sziaaa Lolaa! :)
Na nem tudom, hogy erre a dologra gondoltál-e Ty-jal kapcsolatban, szóval kérlek oszd meg most majd velem, mert komolyan nem tudom, és érdekel. :D
Ha bejött a tipped, ha nem, most már nagyon érdekel! :D
Köszönöm a kommentárod, és örülök, hogy tetszett! Csókollak! :)))
Mancsii! Sziaaaaa! :D
Köszönöm! :)))
Na, de a válasz!
Én is kárörvendő voltam, nem tudom mi történt a szobában... :D Talán ez egy olyan titok, amit sosem tudunk meg! :D
Léna... nos, azt hiszem, hogy még fel fog tűnni, majd meglátod, hogy milyen szerepben. :) Örülök, hogy neked külön szimpatikus volt a magyar vonatkozása. Ha másért nem, nekem már emiatt a szívemhez nőtt.
Mollyval való ellenszenvedben osztozom, sajnos, vagy nem sajnos, én is így érzek, de oda se neki!
Neki van egy Eric Saade-ja, nekünk az ellenszenvünk ezért iránta. Megérdemli! :D
Nagyon, nagyon örülök, hogy sikerül átadnom, mert be kell valljam, hogy amikor írom, vagy visszaolvasom, én nem azt érzem, hogy na igen, ezt sikerült úgy megírnom.
Sosem hiszem, hogy lesz valaki, aki tényleg érzi azt, amit szerettem volna érzékeltetni.
Mindig úgy érzem, hogy ratyi, ez sem sikerült.
Így egy kicsit megnyugszom, hogy mégis. Köszönöm! :)
A talán-ok eltűnése... most dolgozom rajta, majd meglátod! :)
Imádlak a hosszú véleményedért, nagyon, nagyon köszönöm! :))))
Csókollak