Chapter 11

Barátok, akik nagyon erősek

Minden úgy volt megbeszélve, hogy Sam is ideér, mire mi elfoglaljuk a szobáinkat, ehhez képest se híre, se hamva, csak egy árva SMS, hogy sajnálom, valami közbejött, a gépem később indul, tudod a menetet, hajrá Ninah!

Ezzel ki vagyok a vízből. Csak mert a táncosok már megérkeztek, és most én vagyok egyedül lány, egy halom pasi között, akik egyrészt nem tudják mi a normális viselkedés, másrészt esélyem sincs, hogy rávegyem őket arra, amit tennünk kéne.

Az órámra pillantottam, van még bő egy órám, addig elleszek itt a szobában, és addig ők is azt csinálnak, amit akarnak.

Még a repülőtéren vettem magamnak egy angol újságot, és azt lapozgattam a sztárok életét lesve.

Elhasaltam az ágyon, és unottan lapozgattam. Most mit csinálnék, ha otthon lennék? Valószínűleg készülnék a vizsgákra, és soha az életben nem jutottam volna el Londonba.

És most mit csinálok?

Pár srác társaságát kerülve nem megyek ki megnézni a várost. Csupán annyi láttam belőle, amennyit a taxi ablaka engedett.

Hangos kopogás térített magamhoz a gondolkodásomból.

Nyögve feltornáztam magam az ágyból, az ajtóhoz lépkedtem, és résnyire tártam azt.

Az első képben, amit megláttam, öt pasi volt az ajtómban, úgyhogy abban a pillanatban csuktam is volna be, de egy láb meggátolta az elképzelésem.

Eric…

-          Ninah kedves, ne akard, hogy kérnünk kelljen. Itt van Kevin barátod is – nevetett Eric, aztán a következő pillanatban megjelent Kevin arca az ajtóban, kezében egy nagy guriga ragasztószalaggal.

-          Hello!

-          Na meg persze Alex barátod is, ha azon gondolkodnál, hogy bezárod az ajtót.

-          Hi Ninah! – integetett kezében egy hullámcsattal.

-          És nem említettem a további két srácot, akik nagyon, nagyon erősek – mosolygott szemtelenül édesen Eric.

Egy pillanat alatt átfutott minden elképzelés a fejemen, idegesen latolgattam az esélyeimet, aztán kipillantottam, majd az órámra. Túlélem.

-          Van még időtök szórakozni a táncpróba előtt, szedjetek fel csajokat az lobbyban. Engem hagyjatok – toltam kifele Eric lábát, és közben az ajtót is csuktam volna be.

-          Ettől féltem – rázta meg a fejét lemondóan Eric, de közben cinkos pajkosság csendült ki a hangjából, reménykedett ebben a válaszban.

Megadóan húzta ki a lábát, majd ebben a percben elkiáltotta magát:

-          Fiúk!

Éreztem, hogy az ajtónak egyszerre öten támaszkodnak neki, és lökik felém, én pedig erre nem voltam felkészülve. A lökés erejétől hátralendültem, közben az ajtó már nyitva volt, és nem tudom, hogy Eric hogyan csinálta, de mielőtt elestem volna elkapott hátulról.

-          Mi az isten? – szitkozódtam, miközben az arcomba vigyorgott, felállított, és lefogott.

-          Matt, meg van?

-          Mindjárt – szólt vissza Kevin a fiú helyett, mire feléjük kaptam a tekintetem.

-          Mit műveltek? Szálljatok ki a bőröndömből Eric eressz! Kevin tedd azt le – néztem szikrákat szóró szemmel a fiúra, aki éppen a tangáim között kutakodott.

-          Szép darab – vigyorgott rám az arca elé tartva a ruhadarabot, mire Eric is felnevetett. – Kész!

Ahogy elhangzott a kijelentés, ők megindultak ruhával a kezükben, az én ruháimmal a kezükben az ajtó felé, egyedül Alex maradt hátra, az egyik „nagyon erős fiú”, akit nem ismertem, és én Erickel.

Eric felkarolt a hónom alatt, a fiú pedig a lábamat fogta meg, így vittek ki a szobámból, miközben én minden lehetséges erőmmel a visszakozáson voltam.

Alex becsukta az ajtót, és már úton is voltunk a folyóson.

Egyrészt, amiért a szobában még az ellenkezés mellett döntöttem, hogy most jócskán nappal van, csak megállítaná őket valaki, és új ország, új szálloda, ismeretlen hátsó kijárat.

De nem, Eric mindent megold. Komolyan remélem, hogy a pokolban találkozunk!

-          Utállak te barom! Mit művelsz?

-          Css, hamarosan megtudod – nevetett, és tovább vittek, elkanyarodva egy másik folyósora, miközben egy teremtett lelket nem láttunk, nem hogy a porta előtt haladtunk volna át.

-          Eric, ember! – kiáltotta elölről Alex, és ebben a pillanatban minden gyorsan történt.

A helyzetem megváltozott, egy pillanat alatt eltűnt a lábamat lefogó kéz, Eric is elengedett, és egy őrült és boldog pillanatig azt hittem, hogy kiszabadultam.

Korai öröm volt. Eric az ölébe kapott, és szorosan tapasztotta a számra az övét, miközben én ellenállóan kapálóztam, mit sem használva. Láttam a cipőket elhaladni mellettem, amik valószínűleg ahhoz, az emberhez tartoztak, akinek a jelenlétéről Alex figyelmeztette Ericet.

-          Most volt az eljegyzésük. Ünnepelnek – hallottam meg Alex vidám hangját.

Az arcomat minden erőmmel felé próbáltam fordítani, de Eric visszatartott, nem engedte.

Kiáltani akartam, de a szája nem engedte az enyémet.

Végül elhaltak a lépések, és a srácok felnevettek.

-          Ez húzós menet volt. Láttátok az arcát?! – röhögtek egymás vállát fogva, mire Eric is lassan elhúzódott, és belevigyorgott az arcomba.

-          Csak hogy tudd, nem vagyok gonosz, ez a csók nem számított.

-          Persze, hogy nem – köptem a szavakat. – Mert nem csókoltalak meg.

Hangos kacagás közepette mentünk tovább a folyóson, mire klórszag csapta meg az orrom.

Ugye nem? Nem…

És megint de. Ahogy kinyitották előttünk az ajtót, megláttam a hatalmas medencét, ami teljesen üres volt.

Új kapálózásba kezdtem, és közben úgy üvöltöttem, ahogy tudtam, de senki nem hallott meg, és visszakerültem a szobámból induló pózba, a lábam a fiú kezei között.

-          Ne merészeljétek, esküszöm, megöllek Eric Saade – sziszegtem, ahogy a medence felé oldalaztak.

-          Remélem tudsz úszni Ninah – nevetett Kevin, én pedig gyűlölködő szemekkel, megvetően pillantottam rá.

-          Majd megmentem, ha mégsem – vigyorgott felettem Eric, és megálltunk a medence mellett.

-          Ne! – kiáltottam el magam és a fejem a medence felé fordítottam. – Komolyan ne!

-          Srácok? – nézett kérdőn körbe, mire mindegyik rám emelte csillogó pillantását.

-          Vízbe vele! – kiáltották, mire Eric visszanézett rám.

-          Sajnálom édes, többség dönt, egység nyal – mondta, majd a másik engem tartó pasira nézett, majd az bólintott.

-          Egy – mondta a fiú, és lendítettek egyet rajtam.

-          Engedjetek bolondok! Munka miatt vagyunk itt, nem ilyen hülyeség miatt! Eresszetek!

-          Kettő – számolta Eric. Újabb lendítés, és körülöttünk irdatlan röhögés.

-          Utálom a pasikat – fújtattam, és kapálózva próbálkoztam a lehetséges szabadulás reményében.

-          Három! – lendítettek előre, majd elengedték a végtagjaim, a következő pillanatban pedig sikítva éreztem meg magam körül az öleli hűvös vizet.

Rohadék!

A medence aljára merültem a dobástól, onnan úsztam a felszínre, emésztő dühvel a testemben.

Barmok. Mind barom!

Amint felértem levegőért kapkodva bukkantam fel. Beszívtam az édes oxigént, majd a hajamat hátrasimítottam a fejem, és két kezemmel megtöröltem az arcom, hogy kinyithassam a szemem.

Amint felpillantottam már csak azt láttam, ahogy előttem öt pasi fut neki a víznek.

Egyetlen másodpercem volt még mielőtt a fröcskölés beindult volna, szorosan lehunytam a szemem, és reméltem, hogy egyikük sem esik rám.

Röhögve úsztak a felszínre, én pedig eközben megindultam a létra felé. Egy ember éppen bekanyarodott az uszoda felé, de amint meglátott minket a vízben ruhástul, megfordult, és azzal a mozdulattal el is sétált, fején az úszósapkával, és rajta a fürdőnadrággal.

Istenem. Hogy fogok így felkerülni a szobámba?

Az első lépcsőfokon voltam, amikor valaki a derekamat megfogva rántott vissza a vízbe.

-          Engedj! – sziszegtem hátra.

-          Dehogy engedlek! – nevetett, és beljebb húzott a vízbe, közel rántva magához, amivel újabb adag vizet juttatott az arcomba.

Prüszkölve töröltem meg a szemem, és simítottam ki újra a hajam az arcomból, közben pedig hagytam, hogy Eric tartsa meg a testem.

-          Én téged úgy utállak – mondtam duzzogva, mikor újra kinyitottam a szemem és rápillantottam.

Amint megláttam az arcát, elnevettem magam, és képtelen voltam abbahagyni.

-          Most mi olyan vicces? Azt hittem utálsz.

-          Utállak is – szipogtam nevetve – Csak röhejen hülyén nézel ki ilyen vizes fejjel. Mint egy kopasz kutya – kacagtam tovább Eric arcát nézve, ami a következő pillanatban gonosz ötlettel elsötétedett, és belém fagyott a nevetés.

-          Igen? – kérdezte kihívón, majd lendületet vett, kiemelkedett a vízből, és lenyomott engem a sötétbe.

A fenekem a lendülettől újra a medence alját súrolta, én pedig idegesen kezdtem el felfelé evezni, amikor megpillantottam Eric rövidnadrágját.

Az ötlet hirtelen jött, de tökéletesnek találtam. Feljebb engedtem magam, és hátulról kerültem meg Ericet. Megfogtam a nadrágja szárát, és lerántottam róla egyetlen könnyed mozdulattal.

Arrébb úsztam, és mosolyogva lendültem a felszínre. Amikor megláttam az arcát meglepődés volt rajta, az én kezemben pedig a meglepődés tárgya. Bele néztem a vízbe és szomorúan állapítottam meg, hogy nem ez volt rajta az egyetlen ruhadarab alulról.

-          Te – sziszegte, és megindult felém.

Felemeltem a gatyáját tartó kezemet, és elkezdtem úszni a fiúk felé, remélve, hogy most már nem az a cél, hogy engem elkapjanak, és mindenáron Eric kezei közé juttassanak.

Eric követett, és merészen mosolygott rám, remélve, hogy megint nyerni fog.

A lépcső felé úsztam, ő pedig követett, de a lépcső mellett állt minden röhögő haverja is.

A nadrágot, bízva Kevinben odadobtam, mire az rám kacsintott, és a fejére húzta azt.

Én visszafordultam Eric felé, lebuktam a víz alá, és onnan láttam, ahogy ledermed, és feldolgozza, hogy most mit is csinálok. Gyorsan úsztam, kénytelen voltam gyorsan úszni, nehogy hamarabb rájöjjön, hogy mi a célom, minthogy elérem azt.

De rájött, és hirtelen irányt váltva elkezdett úszni a másik irányba, ám ekkor már mögötte voltam, megfogtam az alsónadrágja tetejét, és lassabban bár, mint az alsógatyáját, de le tudtam róla görgetve húzni.

Amint már a lábszárán volt a ruhadarab elkezdtem visszaúszni a lépcső felé, magam mögött vonszolva húztam őt, a nadrággal együtt. Ám a nadrág megadta magát nekem, és kényelmesen lesiklott a testről, én pedig a víz alatt vidáman vigyorogva úsztam, és csak úsztam, és úsztam.

Revans!

A fiúk, amint elúsztam mellettük körbevettek, úgy, hogy Eric ne tudjon elérni.

Értetlenül meredt a táncosokra.

-          Mi van? Engedjetek!

-          A kiscsajnál van a pont most. Visszakaptad, mi csak egyenlítünk.

-          Szép barátok vagytok – morogta Eric, én ezalatt pedig kidobtam az alsógatyát, és visszaúsztam a fiúk mellé.

-          Most már jól vagyok – nevettem Ericre, és belecsaptam Kevin felém nyújtott kezébe.

-          Azt gondoltam. Visszakapod Ninah Miles!

-          Ne fenyegess Eric! – kacagtam, és egy pillantást vetettem a víz alá.

Mosolyogva emeltem vissza a pillantásom rá, de ő is vigyorgott.

-          Igen? Ezt kapd ki!

Elindult felém, és a fiúk szétnyíltak.

-          Hé, most mi van? – néztem rájuk értetlenül, miközben Eric egyre közelebb jutott.

-          Mi törlesztettünk. Ez innentől a ti harcotok – legyintett Alex, és arrébb ment.

Fantasztikus. Annyira lehetetlen volt a helyzet, hogy elnevettem magam, aztán megéreztem Ericet a hátam mögött, ahogy magához szorít, én pedig sikítva kacagtam, és próbáltam szabadulni az ölelésből, amikor megéreztem a férfiasságát.

A nevetés egy perc alatt belém fagyott, ő pedig megforgatott a vízben, hogy szembe legyek vele.

Megdermedt arccal néztem rá, ő pedig láthatóan élvezte a helyzetet.

-          Szóval jól vagy? – fűzte össze ujjait a derekam körül, aminek következtében még közelebb kerültem hozzá.

-          Eric engedj – suttogtam, lehunytam a szemem, és megpróbáltam nem arra gondolni, hogy milyen közel vagyok hozzá most, vagy hogy milyen helyzetben. A nőt próbáltam visszafogni magamban. – Kérlek – tettem hozzá, amikor csak még közelebb éreztem magamhoz.

-          Visszakapom az alsóm?

Visszafojtott lélegzettel bólintottam, és intettem a fiúknak, Alex pedig véve a lapot felém dobta a ruhadarabot. Megfogtam és Ericnek adtam, aki lassan a fülemhez hajolt, én pedig továbbra is lefagyva vártam, hogy mi következik.

-          Így állj előttem, amíg fel nem veszem, és csak azért mehetsz most el, mert még van egy hetem. Az alatt úgyis veszítesz – suttogta, és a mondat végére, mivel nem mozdultam, rajta volt az alsó. – Köszönöm – nevetett, és megindultunk a létra felé.

Kikapaszkodtam, és elkaptam a felém dobott törülközőm, amit az összes többi ruhával együtt, a bőröndből vettek ki.

Megtöröltem az arcom, és a hajam, majd az öltöző fele vetve magam megindultam.

Percek alatt levettem magamról az összes ruhát, és felkaptam a szárazat, miközben újra és újra lejátszottam magamban az elmúlt akciójukat, és elnevettem magam. Ezek mind bolondok.

Előrehajolva dörzsöltem a hajam, amikor megpillantottam Ericet, ahogy az öltöző ajtajának támaszkodik, és engem néz.

Ahogy megpillantottam megdermedt a mozdulatom, és lassan kiegyenesedve vettem fel a szemkontaktust.

-          Mi van?

Egy másodpercig még nézett, majd mosolyogva megrázta a fejét, és kifelé intett a fejével.

-          Semmi, gyere menjünk. Táncpróba.

A vizes ruháimat becsomagoltam a törülközőbe, és a kis csomagot magamhoz véve indultam meg Eric felé.

Igen, a táncpróba az jó lesz. Az megnyugtat, az munka. Nem eshet bajom. Ugye?

----------------------
Érdekel a véleményed, mi az? :D
Hamarosan jön a következő, ha megtudom! :)

Csók;
Kinga