Chapter 24

Sziasztok Halloweenosok!


Képzeljétek, képzeljétek, képzeljétek, hogy ma volt az első igazi Halloweenom!
Úgy értem, hogy otthon ugye nem csinálunk semmit, nem ünnepelünk, de most, hogy kint élek Angliában, úúúúúúúú! :D
Nem tudtam mire számítsak, hisz elvileg Amerikában jobban elterjedt ez a hagyomány, noha angolszász az egész. Mindegy! Lényeg, a lényeg, ha este éppen a gyerekekkel játszottunk, meggyújtottuk a tököt, amikor kopogtattak.
Trick or Treat! 
Olyan édesek voltak, kapott mindenki csokit, mi meg úgy felbuzdultunk, hogy kaptuk magunkat, és nekivágtunk mi is a Betenson avenue-nak.
Éééés úristen, még mindig tök izgatott vagyok, annyira nagyon jó volt! Huszonnyolc lakásban voltunk, és nagyon édes emberekkel találkoztunk, és hozzánk is kopognak, valami eszméletlen! :D


Na jó, ennyi az áradozásról, nem akarok senkit untatni, csak úúúúúúú, nagyon fel vagyok pörögve! :D Ja, és emiatt az ünnep miatt minden nagyobb üzletben lehet kapni tűzijátékot, úgyhogy most körülöttem mindenhol pattognak a fények, és robbannak a hangok! :D


Eszméletlen!
Na, kellemes szórakozást a fejezethez!

Csak meg lett!

/Third act/

 

Újra kint állt mindenki a színpadon, versengve a maradék helyekért.

Az utolsó számban újra mindenki egyszerre táncol, ám ez nem lassú páros tánc, hanem csak az összhangot nézik. Gyors szám, gyors koreográfia a párod érzésével.

Már éreztem, hogy lassan úrrá lesz rajtam a fáradtság, de addig nem adom át neki magam, míg itt nem végeztem.

Annyi adrenalin még volt a véremben, hogy felfrissítsen, ha csak arra gondolok, hogy nemsokára megint ki kell oda állnom a színpad közepére, és több szempár fog egyszerre rám szegeződni, mint eddigi éltemben valaha.

Megráztam a karom, és kihúztam magam. Újra én álltam legelöl, a színpad bal oldalán vártam, hogy befuthassak, míg a fiú párok a jobb oldalon várták a zene indulását.

Kilestem hátra, és megláttam az idegesítő franciát. Annyira remélem, hogy pofára esik, mint még soha. Lehunytam a szemem, és szinte láttam magam előtt hívogató ágyam puhaságát, éreztem, ahogy belezuhanok…

-          A táncosok! – ordította a műsorvezető, és már el is kezdődött a zene.

Felpattant a szemem, és nekivágtam az utolsó táncnak. Megpróbáltam nyelni, de a szám teljesen kiszáradt, szikkadtan követelt folyadékot, de még várnia kellett.

Ahogy kikerültem a fények kereszttüzébe egy pillanat alatt felszökött a levegő hőmérséklete, és abban a pillanatban megpillantottam Ericet is, aki komolya, mégis édes mosollyal az arcán fut felém.

Egy pillanatra megállt minden és csak néztem őt, mérlegeltem, érzések között csapódtam, képtelen voltam bármire is rájönni.

Ki ő valójában? Mi folyik köztünk?

És a pillanat véget ért. Mosolyogva futottam a férfi felé, aki kitárta karjait. Nekilendültem, ugrottam, egyenesen a karjaiba, amikkel ő elkapott, és megtartott.

Megfogta a derekam, és a feje fölé emelt. Hangos sikolyok, és őrült taps nyugtázta improvizációnkat.

Kinyújtottam a karom, és megfeszítettem a testem. Egy pillanatra elnevettem magam, amibe beleremegett az egész testem, eszembe jutott a Dirty Dancing híres jelenete és képtelen voltam kiverni a fejemből, pedig ha tovább nevetek, annak nem lesz jó vége.

Visszafojtottam a kacagást, és megpróbáltam valami semlegesre gondolni, így lyukadtam ki a pórázoknál.

A többi táncos is belibbent a színpadra, elfoglalva az összes maradék területet, de akármennyire is próbálkoztak, vagy produkálták magukat a tekintetek mind az Erickel való párosunkat nézték.

A zenére Eric lassan elkezdett leengedni, maga elé húzva. Ahogy egyre lejjebb ereszkedtem a kezem körülfontam a nyakán, és vártam a pillanatot, amikor elérem a fejét, és a szemébe nézhetek.

Lassan érte el a lábam a talajt, de közben tartottam a szemkontaktust, és nem néztem el.

Megfogta a kezem, és elengedte a derekam, majd a vállamon enyhét taszítva ellökött magától, én pedig sértődöttet játszva belekezdtem a táncba, és reméltem, hogy felismeri, és követi.

Hirtelen újra megéreztem minden erőmet a testemben, azt, amit néhány perce még azt hittem már rég elhagytam, és már csak az ágy menthet meg. A végtagjaimban éreztem, a táncomban, ami csak úgy küldte ki magából a lüktetést a nézők felé. Azt akartam, hogy érezzék az energiát, hogy ők is kedvet kapjanak a tánchoz, hogy megszeressenek, hogy élvezzék azt, amit csinálok.

Nevetve játszottam el a férfi és nő között játszódó macska egér játékot, mimikával megfűszerezve, megjátszva a dívát.

A szám végénél meglöktem Ericet a mellkasánál fogva, ő megjátszva az elesést elvágódott, én pedig a záróakkordnál a mellkasára léptem, és diadalittasan karba fontam magam előtt a kezem, felemeltem a fejem, és felsőbbrendűségi érzést keltve néztem a közönségre.

A taps azon nyomban felcsendült, és mindent elsöpört. Ekkora hihetetlen nagy élményben még nem volt részem. Állva tapsolt mindenki, és ritmusra kántálták a „number four” szavakat. Értetlenül néztem Ericre, akinek széles vigyor terült el a képén, és megrántva a kezem hajoltunk meg egyszerre, észre sem véve, tudomást sem szerezve a többi táncosról, akik mellettünk, mögöttünk voltak szétszórva. Lassan hátrébb húzódtunk, és egy sorba álltunk, hogy a házigazda megkapja a maga reflektorfényét, és sütkérezhessen.

A sötétben, takarásban álltunk, de nem szóltunk egy szót sem, feszülten fogtam össze magam előtt két kezem. Jéghideg volt a bőröm, ám izzadtan kellett, hogy megtöröljem azt, miközben idegtől összerándult gyomorral vártam az eredményhirdetést.

-          Micsoda show, istenem, fergeteges, egyszerűen fantasztikus. Bár már igen későre jár, látom még Önök is ébren vannak, és majd kicsattannak, higgyék el én is alig bírtam a helyemen maradni ilyen tánc után. De megszületett az eredmény, és le kell zárnunk ezt a mai estét, persze a végére is tartogatunk egy kisebb finálét. Nos, mélyen tisztelt zsűri, kik a továbbjutók?

Az első sorban helyet foglaló zsűrire pillantottam, és összeszorult a torkom. Előttünk kigyulladtak a fények, és köztünk, rajtunk köröztek egy olyan zenei aláfestéssel, amitől csak még kisebb lett a gyomrom. Leengedtem magam mellé a kezem, rá egy pillanatra pedig meg is éreztem Eric kezét, ahogy megszorítja az enyémet.

Bátorítón rám mosolygott, én pedig halványan pislantottam rá, bólintottam, majd a zsűriből felálló nőre esett a pillantásom.

-          Nos, igencsak koreográfiában teli, érzésekkel túlfűtött estében volt ma részünk. Mind tudjuk, hogy ez egy jótékonysági este, mégis mindenki úgy táncolt, mintha csak az élete múlna rajta, és pontosan ezért is szeretjük ezeket az embereket, mind a hírességeket, mind táncpartnerüket. Csodálatos, eseménydús este volt, csak megköszönni tudom mindenkinek, aki ma itt van, hogy eljött. Pontosan heten vagyunk a zsűriben, így mindenki tud mondani egy számot. Előre is elmondanám, hogy nem a személyes kedvencét juttatja mindenki tovább, közös döntést hoztunk, hisz ha kedvencünk menne tovább, akkor egyrészt nem lenne igazságos, másrészt voltunk páran, akiknek egy páros volt a szíve csücske – mosolygott sokat sejtetően, amibe beleremegtem.

Most féljek, vagy nyugodjak meg? Ájuljak el, vagy álljak egyenesen? Utáljak vagy szeressek? Álmos legyek vagy éber?

-          Nem is húznám tovább az időt, a páros, akit két szavazattal juttattunk tovább, az a huszonegyes számú versenyző.

Oldalra kaptam a fejem, és megláttam Ty felsőjén a számot. Ezt nem hiszem el. A picsába már…

Párosunk ugrálva, egymást ölelve, és csókolózva hátráltak ki a fényből. Rohadjatok meg!

-          Akkor most én jönnék – szólalt meg a férfi, és lassan felállt. – Valóban fantasztikus táncestünk volt ma itt, bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a jövő hetiben. A háromszavazatos továbbjutónk a száz-tizenkettes számú páros.

Felemeltem a kezem, és hangosan megtapsoltam őket. Megérdemelték, szépen táncoltak, amíg láttam őket.

-          Előttem már mindent elmondtak a ma estéről, csak számot mondanék, újabb három szavazat az egyes számnak.

Fogy a hely, és nem vagyunk ott, azt hiszem, elájulok. Enyhén nekidőltem Ericnek, aki idegesen kapott utánam.

-          Mi van? – suttogta.

-          Csak rosszul vagyok, tarts meg, és vigyorogj – sziszegtem vissza, miközben lassú, szájon keresztüli, egyenletes légzéssel próbáltam megnyugtatni magam.

„Show must go on.”

-          Nekem is volt ma egy személyes kedvencem, de azt hiszem ez a páros, nem csak engem fogott meg ma, hanem itt talán több ezer embert. Talán közrejátszott a titokzatosságuk, vagy csak a táncuk és a kisugárzásuk, de megfogott. Ennek ellenére nem az ő számukat, hanem a négyszavazatos háromszázegyet mondom. Gratulálok!

Mélyet sóhajtottam, és lehunytam a szemem. Az északi sarkon vagyok, ahol a friss, hideg levegő borzongatja a bőröm. Hűt, és felráz…

-          Hű, hát nem is tudom, mit mondjak. Csodálatosak vagytok gyerekek! Hetvenegyes, tied a pálya öt szavazattal!

Molly? Molly volt a hetvenegy, nem? Továbbjutottak? Szenzációs… Legalább ők.

-          Mint utolsó előtti még magamhoz ragadom a szót, és én is megemlékeznék a ma estéről. Én tavaly nem ülhettem itt, és nagyon boldog voltam, mikor felkértek zsűritagnak. Régen volt már, hogy táncoltam, mára már a színészkedés teszi ki az életem minden percét, de most, a ma este után újra azt érzem, hogy táncolni akarok, mozogni, és ezt nektek, kedves ma versenyzők, köszönhetem. Szóval mérhetetlen nagy szeretettel mondom ki a hatszavazatos, csodálatosan táncoló kilencvenkilences számot, ami egy fantasztikus párt rejt. Komolyan nincsenek szavaim arra, amit ma itt műveltetek. Isteni volt, köszönöm – mosolygott a hölgy, akire leereszkedett szemhéjam alól egy halvány pillantást tudtam vetni.

Lihegve kapkodtam a levegőt, és már semmit nem akartam csak kiszabadulni innen a friss levegőre. Ez a sok vakító, hőt sugárzó fény megőrjített, a melegtől már nem jutottam friss oxigénhez, és az idegességtől kezdett kikészülni a testem. Ijedten vettem észre egy tiszta pillanatomban, hogy már teljes testsúlyomat Ericre helyezem, ő pedig hősiesen tartott. Biztos vagyok benne, hogy már neki sincs sok hátra az erejéből. Megpróbáltam megint súlyt helyezni mindkét lábamra, de visszahúzott maga elé, és a fülembe suttogott.

-          Nyugi, maradj! Tartalak.

Kókadozó fejjel, ernyedt pillantással néztem a zsűrire, ahol éppen az utolsó tag állt fel, és szegezte ránk a tekintetét.

-          Igen, hát én maradtam utoljára. Örültem, hogy ma itt lehettem, és ezt a versenyt végigélvezhettem. Komolyan úgy éreztem itt az utolsó táncnál, hogy felmegyek és az egyik táncosnőre vetem magam, olyannyira magával ragadott a tánca, a zene, a mozgás. De nem tettem, azt követeli meg az illem – mondta, mire mindenki felnevetett. – Az a páros, akinek a számát most majd kimondom, csodálatosan szerepelt egész éjjel, nem mellesleg erről a táncosnőről mondtam az előbbit. Tényleg fantasztikusan építették fel a táncaikat, és bár ők nem profik, nem látszik rajtuk, el sem hiszem, hogy némelyik számnál komolyan improvizáltak. De felhívnám a hölgy párjának figyelmét arra, hogy vigyázzon, mert Eric Saade igencsak kacsingatott a fiatal lány felé.

Újabb kacagás, engem pedig a hányinger környékezett. Egy pillanat alatt visszahelyeztem a súlyt két lábamra, akármennyire is ellenkezett Eric, és húzott vissza magához. Kérdő pillantással néztem rá, kit méregetett ő?

-          Szóval meg kell valljam irigylem őket a mozgásukért, mondanám, hogy a fiatalságukért is, de ezt nem tudom biztosra mondani, semmit nem láttuk az arcukból. Hatalmas tapsot érdemel a minden zsűritag által tökéletesnek vélt négyes számú páros! – kiáltotta, mire mindenki felállt, és állva tapsolt, beleértve az összes zsűritagot, és a nézőket.

Oké, mehetünk?

-          Bent vagyunk Ninah, bent vagyunk! – suttogta a fülembe Eric, mire a mellkasára néztem.

Négyes.

A szám hosszú „ó” betűt formált, és a térdem megadta magát, még szerencse, hogy Eric elkapott a karjába emelt, és így sétált ki velem a színpad közepére.

Könnyed sóhajjal, és pergő könnycseppektől nedves arccal és maszkkal fúrtam a mellkasába a fejem, miközben szorosan öleltem a nyakát.

A tömeg még mindig éljenezve tapsolt, lábukkal dübörögtek a padlón, én pedig egyszerre sírtam és nevettem, leginkább megkönnyebbültem.

Kiemeltem egyik lábamat Eric kezei közül, mire leengedett, és mellé léphettem.

Megfogtam a kezét, és a közönség felé fordulva mélyen meghajoltam, hogy kifejezzem köszönetemet, és hálámat. Pár másodpercig úgy maradtam majd kiegyenesedtem, és rájuk néztem.

-          Köszönöm – leheltem némán, és taps, ha lehet csak még erősebb lett.

Lassan visszahátráltunk a sötétségbe, mire újabb zene indult be, és feltűnt a szónokunk.

-          Itt a vége a mai estének, de még meginvitáljuk Önöket egy közös táncra a mai fellépőinkkel együtt. Örülök, ha ma itt voltak, találkozunk egy hét múlva. További kellemes estét!

Eric megragadta a karom, és gyorsan kihúzott a függöny mögött le a színpadról, hátra a sötétségbe, majd azon keresztül a hátsókijárathoz, ahol feltépte az ajtót, és végre megcsapott a hűvösség, de mindemellett végre levegőt kaptam.

Mint fuldokló nyeltem a frissességet, és olyan megkönnyebbült nyögés szakadt fel a torkomból, hogy egy pillanatra azt hittem megint összeesem.

-          Mi történt? – lépett hozzánk Alex, és segített megtartani zuhanó testem Ericnek.

-          Semmi levegő sincs bent, rosszul lett, nem is csodálom – hadarta idegesen, és letépte az arcomról a maszkot.

Fáradtan pillantottam fel, és már semmi kedvem nem volt harcolni a fáradtság ellen. Engedtem, hogy megtartsák a súlyom. Eric óvatosan leengedett a földre, Alex viszont nem hagyta, hogy a testem a hideg földre hulljon, letérdelt, és lábamat az övére fektette. Fejem Eric ölében nyugodott, halkan, egyenletesen fogadtam magamba a friss oxigént.

Egyre jobban éreztem magam, percről percre tisztább lett minden, lassan már nem az ájulás és az ébrenlét között lebegtem. A hideg levegő mindig jót tesz.

-          Jól van?

-          Szerintem pár perc, és magához tér, csak kell neki a levegő. A jó kis svéd levegő – mondta halkan Eric, és végigsimított az arcomon.

-          Hú, haver, ez a csaj nagyon keményen nyomta.

-          Tényleg nem semmi, ahogy megjegyzi a táncokat, hát még az, ahogyan ráérez. Ügyes volt ma.

-          Ügyes? Az nem kifejezés – nevetett. – Tovább jutottatok.

-          Igen, és nyerni is fogunk.

-          Kemény menet lesz. Bent van Molly, és a partnere világbajnok, nem is szólva arról a másikról.

-          Ninah volt barátja is itt van.

-          Mi van?

-          Az a Ty – morogta Eric, mire erős kényszert éreztem a mosolygásra, de visszafojtottam.

Egy pillanatig csend volt, azt hittem rájöttek, hogy fent vagyok, de végül Alex megtörte a csendet.

-          Jössz velünk haza? Lehet, beugrunk valahova bulizni.

-          Nem hiszem, inkább hazaviszem a csajt, és megerőszakolom – mondta komoly hangtónusban Eric, mire belecsíptem a lábába.

Felszisszent, majd kacagva dörzsölte a lábát.

-          Jól van, tudom, hogy tudjátok, hogy fent vagyok – nyöszörögtem, és kinyitottam a szemem.

-          A mosoly árult el – nézett rám Alex, majd letette a lábamat, és a kezét kínálta.

Elfogadtam, mire erőteljesen felrántott. Visszahúztam a fejemre a maszkot, és kint maradtam Alexel, amíg Eric visszament a cuccaiért az öltözőbe.

A fiú érdekesen vigyorgott rám, amit nem tudtam mire vélni. Mintha tudna valami olyasmit, amit én nem. Percekig tűrtem, visszanéztem rá, felvontam a szemöldököm, elfordultam, majd vissza, de mindvégig ugyanaz a kép fogadott.

Zsebre tett kézzel állt, vigyorgott és kacéran méregetett.

-          Miért nézel így rám? – fordultam felé őszinte kíváncsisággal, mire csak elvigyorodott, elkezdte vonogatni a szemöldökét, és mindentudóan lesett rám. – Megöllek! – sziszegtem, és az ajtó felé néztem, ahol éppen akkor lépett ki Eric.

A kijárat felé indultam mögöttem a fiúkkal, amikor megpillantottam elől egy sorfalat.

-          Ajaj – suttogtam, és hagytam, hogy ők ketten elém kerüljenek, én pedig kettőjük közé bújtam a kezeik között kacsingattam ki.

-          Mi ez itt? – meresztgette előre a szemét Alex, majd mindketten megindultak.

-          Nézzétek, ott jönnek! – kiáltotta egy lány, mire sikítva megindultak felénk.

Aprót sikkantottam, behunytam a szemem, és védekező pozícióba összehúzva magam, a két fiú karját szorongatva torpantam meg.

-          Biztosan ők azok?

-          De hol a lány?

A lány? Én lány?

-          Kit kerestek? – húzta ki magát Alex és a lányokra lesett.

-          Te vagy Saade táncosa?

-          Igen, és?

-          Te meg a Négyes vagy, ugye? – hallottam meg egy újabb hangot, remélem Erictől kérdezte.

-          Igen.

Egy másodpercig furcsa, várakozó csend volt, majd újra egy lány szólalt meg.

-          És hol van a lány?

-          Mögöttem – válaszolta lazán Eric, és vállat rántott.

Lassan kinyitottam a szemem, és felpillantottam. Megláttam sok kíváncsi szemet magam előtt, ahogy engem keresnek. Egy lány végül elkapta a tekintetem, és esdeklőn nézett rám.

-          Kaphatnék egy autogramot?

-          Tőlem? – lestem rá, mire bólintott.

És mégis mit írjak rá? Ninah? Vagy… basszus mi is volt a nevem? Ja, igen. Loren.

-          Nem lehetne inkább egy közös kép? – toltam szét a fiúkat, hogy kilépjek középre.

-          De – csillogott a tekintete. Mellé léptem, és megkértem Ericet, hogy kattintson el egy képet.

A kép után a lányhoz fordultam, visszaadtam a gépet, és rámosolyogtam.

-          Ígérem, hogy a döntő után aláírást is adok, vagy még egy képet, ha szeretnéd.

Sugárzó arccal bólintott, de indulás előtt még a kezembe nyomott egy névjegykártyát.

Ezek után még vagy ezer képet csináltunk, közösen Erickel, külön Erickel, és úgy tűnt sosem lesz vége, úgyhogy bocsánatot kérve oldalaztunk el végül, és bevágtuk magunkat a kocsim üléseire.

-          Kemény nap volt Saade – nyögtem, és hátravágtam a fejem.

-          Jól mondod Miles! – válaszolt ős hátradöntött fejjel, majd egy pillanat múlva mindketten egyszerre fordultunk a másik fele, hogy kapkodva vessük egymás szájára magunkat.

--------------------
Sajnálom, de most csak futóválaszokat tudok adni! Tényleg sajnálom! :)

Szissza!
Köszönöm néked, hogy írtál!  Siettem neked a következővel, remélem ezt is átérzed, és elnyeri a tetszésed! :)
Csók; Nina


Mancsi!
Nagyon köszönöm, hogy a rossz passzod ellenére most mégis megajándékoztál egy véleménnyel! :)
Örülök, hogy tetszettek a táncos részek, azoknál próbáltam visszaadni mindent, remélem valamennyi sikerült is. :) Alexet én is imádtam!
És végül megintcsak köszönöm! :)
Csók; Nina


Zoey, édes, üdv itt! :)
Örültem, hogy kaptam tőled kommentet, eszembe sem jutna azért haragudni, mert nem írsz kivesézős véleményt, az már csak hab a tortán, amiért mindig is nagyon hálás vagyok! :)
De aztán visszatértél, és el sem hiszed mennyire jól esett, hogy visszatértél ide, csak hogy levéss nekem még néhány gondolatot, köszönöm!
Igen, reméltem, hogy a táncos részek átjönnek. Alex pedig az egyik kedvenc szereplőm, azt hiszem nagy jövőt szánok neki itt. :D
A Mollys meglátásod jó, szerintem is pontosan ez a helyzet.


Becksie!
Örülök minden új olvasónak, hát ha még tetszett is a történetem, a szívem repes, komolyan! :)
Köszönöm a dicséretet, azt hiszem nehezen lehetnék kost ennél boldogabb. :D
A lebukást illetően most nem írnék semmit, majd kiderül, hogy mi lesz. :D
Szavadon foglak a kifejtőbb véleményt illetően! :D
Csók; Nina


Evus, örülök, ha megint elnyerte a tetszésed, hisz ezért csinálom! :) Köszönöm!
Csók; Nina


Dóry, na most jól felpiszkáltad az érdeklődésem azt a beszólást illetően! :D
Várom nagyon! :D
Sikerült elolvasnod, hiphiripp! :))) Örülök, hogy nem adtad fel, és nem hagytad el a blogom a krumpli miatt. :D
A táncolást illetően igazad van! :)
Én is imádok táncolni, és amikor csinálom, akkor csak fellobban bennem valami, és jön az, ami én vagyok. Akkor érezhetem magam szépnek, szexinek, és valakinek, aki egyébként nem vagyok, vagy akinek/aminek a hétköznapokban nem érzem magam.
De valahogy el kellett kapatnom az érzést az olvasóval, szóval próbáltam leírni a mozdulatot, próbáltam megfogalmazni a lehetetlent. :D
Örülök, hogy te kritikus szemmel leírtad a gondolatod. :) Tanítottál is táncot, az tök jó. Én csak imádom csinálni, habár mostanában nem igazán adatik meg, csak ha magamban vagyok, de azt hiszem akkor is élvezem.
Köszönöm a gratulációd, örülök, nagyon - nagyon, ha tetszett.
Remélem ez a rész is!
Csók; Nina