Októberi díj

Sziasztok!


Igen, tudom, hogy 29-ére ígértem, de most este hozom, így biztosan holnap látod csak meg, azaz szombaton, amikorra ígértem. :D Viszont a jó dolog az benne, hogy délután, este fele jön is a friss, szóval remélem várjátok majd! :)))


Szóval eljött a pillanat, hogy megvalósítsam ama elképzelésem, hogy hónaponként kiosztok egy olyan díjat, amit egy - egy lelkes blogíró kap meg tőlem. Bár lehet, hogy nem nagy elismerés, nekem mégis sokat jelentenek a történetek, akik megkapják, no meg az is, ha elfogadják tőlem ezt a díjat.
Viszont itt is vannak szabályok, csakis azért, hogy ne legyen itt mindenfele kunkorodó szálak.
Azaz:


1. Ezt a díjat csakis az kapja meg, akinek a nevére szól, szóval továbbküldés nincsen ebben az esetben.
2. A díj lényege, hogy kifejezzem, hogy mennyire elismerem az adott blogoló munkásságát, ha nem akarja elfogadni a díjat, nem kell. ( Bár be kell valljam fájna. :D)


Ők a fontosak, de legfőképp az egyes pont! 
Köszönöm, ha elolvasod a bejegyzésemet, és köszönöm, ha olvasol, köszönöm, ha olvashatunk, legfőképp gratulálok! :)

Kedves Orchidée!

Tulajdonképpen tudnom kéne pontosan, hogy mit fogok írni, ha már kitaláltam ezt a díjat, nemde bár? De be kell valljam mikor neki álltam, hogy megfogalmazzam milyen érzés is kerít hatalmába, mikor téged olvaslak, hogy mit is gondolok mikor a fejezet végére érek, nem tudtam mit fogok írni.

Sokszor elgondolkozom, hogy az emberek mi alapján értékelik a másik munkáját, sőt hogy veszik a bátorságot, hogy értékeljék más munkáját, miközben ők csak a végeredményét látják, és szerintem nagyon sokan nem is tudják, eszükbe sem jut az a sok munka, ami a végkifejlet mögött van.

Nagyon sok olyan blog van, amelyek sokkal több figyelmet is megérdemelnének, mint, amit kapnak, és sok olyan blog van, amik meg egyáltalán nem érdemelnék meg azt, amit kapnak, vagy csak egy csekély részét. Viszont, ha nem túl nagy figyelem övezi a blogod, a történeted, akkor biztos lehetsz benne, hogy aki mégis olvassa, és véleményírásra is adja a fejét, az hű olvasód, imádja a történeted, és ő az, aki soha nem fogja elengedni azt, és a te kezed is addig fogja, amíg végül el nem érsz az utolsó bejegyzéshez.

Először még amikor az első fanfictionöm írtam hozott minket össze a blogger, és akkor kezdtem olvasni a történeted, ami a Holdhercegnős volt. Én azért imádtam/imádom, mert mivel műveletlen vagyok nem láttam a filmet, úgyhogy teljes egészében rád bíztam magam, te alakítottad ki bennem a képet a karaktereket illetően, a történések hitelét, és mondhatni az egész történetet.

Hihetetlen, hogy milyen élethűen meg tudtad formázni a régi kor Catherine-jét, a kapcsolatát Robinnal, mindezt úgy, hogy bele is tudtam magam élni abba a korba. Imádtam a lányt a talpraesettsége miatt, aki sosem adta magát könnyen, vicces volt, mégis ha kellett keményen kiállt a férfiak ellen, harcolt úgy, amit bármelyik másik a történetedben szereplő negatív szereplő megirigyelhette volna.

Igazi olyan nő, aki nem szorul senki segítségére nő létére, olyan, amilyen nagyon sok lány szeretne lenni, olyan, akire egy férfi sem tisztelet nélkül.

Szóval egyszerűen fantasztikus, ahogy azt a karaktert alakítod, ahogy a történet halad tovább, gratulálok hozzá!

Aztán jött a Lány az álarc mögött, és én ámultam – bámultam. Amikor megláttam, hogy te is Eric történetbe kezdesz egyből felbukkantam oda, nem hagyhattam ki, és úristen!

Elolvastam a címet, és utána egyből éhes kíváncsisággal vetettem magam a bevezetőre, a történetismertetőre, hogy kiderüljön miről is fog szólni a történet, és aztán jött a második úristen.

Az, ahogy összekötötted a címet, és a történetet, valami fantasztikus. Már elmondtam régebben is, hogy mennyire nagyon jó ötletnek tartottam, és bárcsak én is lehettem volna ennyire nagyon – nagyon okos, de nem voltam.

Szóval már az elején imádtam, hát még akkor, amikor elkezdtek jönni a fejezetek. A hétfő nekem egyet jelent Orchidée új fejezetével, éppen úgy, mint a csütörtök az új Vampire Diaries-el.

Szinte óránként lesem, hogy mikor olvashatom már újra Lizzie kalandját Erickel, és amikor fent van, épp hogy nem kiáltom el magam. :D

Imádom, ahogy megformálod mindkettőjüket, a beszélgetéseiket, a Lizzievel történteket, gondolok itt például a legutóbb pórul járt lányra, aki a földön végezte vérző orral.

Azt hiszem, ahogyan a női alakokat formálod, megismerünk téged, egy kicsit belőled, hogy valójában te milyen vagy, és/vagy, hogy milyen szeret lenni.

Alig várom, hogy sor kerüljön a táncversenyre, és a további kalandokra!

Egy szó, mint száz fantasztikusan alakítod a történeteid, várom, mindig várom a frisset, és amikor csak tehetem kommentelek, és mint említettem fogom a kezed végig, és ott leszek minden friss fejezetednél. Örülök, hogy olvashatlak, és ne add fel az írás, nagyon sokáig, hogy olvashassunk! :D

Remélem elfogadod ezt a kis díjat, meg szöveget, és akkor a frissednél találkozunk! :)

További sok – sok ihletet!   

      

                                                                              Kinga