Chapter 23 and october 29th

Hey Guys!

Itt vagyok, csupa újdonsággal, azt hiszem ez egy hosszabb bejegyzés lesz.
Egyrészt, még mindig gratulálok Orchiée-nek, másrészt ma hozom az új részt.
Harmadrészt; elérkezett az október huszonkilencedike, ami még csak nem is lenne senkinek egy nagyon fontos dátum, hacsak nem nézzük, hogy te egy Eric Saade fanfiction oldalt olvasol, minek következtében biztosan szereted ezt a kölyökképű énekest, ami arra enged következtetni, hogy neked igenis sokat jelent, hogy milyen nap van ma.

Boldog Születésnapot Eric Khaled Saade!

Nem kezdenék bele egy életrajzba, hisz ha szereted őt, tudod róla nagyjából, hogy milyen az életpályája, ezzel nem is szaporítanám tovább a szavakat.
Viszont!
Huszonegy éves lett, elért egy olyan sikert ilyen fiatalon, ami keveseknek adatik meg, méghozzá szimplán csak úgy, hogy nem adta fel az álmait, nem hagyta magát elveszni, és igenis tudta, hogy ő miben jó.
Ezerszer, és ezerszer feladhatta volna, mikor pozitív hírek nélkül ingázott Helsingborg, és Stockholm között, amikor senki nem mondta neki, hogy meg lesz a lemezszerződés, amikor csak annyit hallott: Lehet kölyök, majd gyere holnap is.
Ha másért nem, hát a kitartásáért, az álmaiért való küzdés miatt igazán tisztelhetjük, és példát vehetünk róla.
I will be popular - énekelte, és bár tűnhet nagyképűnek, a lényeg, hogy pontosan tudta mit akar elérni, és hogy az lehetséges is.
Az " I'll get you when I'm popular" sorra csak annyit írnék, hogy hány általános iskolai lány, aki elutasította Ericet akkor, sírhat most. :D


Eric borzasztóan szerencsés a rajongóikkal, és egy fordítva is igaz. Számtalan embernek okoz boldogságot kedvességével, közvetlenségével, kisugárzásával, mi pedig, mint rajongók rengeteg szeretet adunk neki, támogatást, és mi vagyunk azok, akik nélkül, mint ahogy ő is említi, sehol sem tartana.
Világszerte imádják a zenéjét, a megjelenését, a stílusát, több százezer ember, több tucat ország.
Twitteren rengeteg videó került feltöltésre, mind tele születésnapi jókívánságokkal, rajongók képeivel a világ minden tájáról.
Valóban büszkék lehetünk Ericre, és az összes rajongóra, akik elérték, hogy ma Eric koncertezhet világszerte, és hogy lemezszerződést köthetett, ami sikeres is lett.


Rengeteg születésnapi videóban felbukkannak a magyarok, büszke vagyok, és most meg is mutatom mit üzen minden kedves jókívánságot szóró rajongónak Eric:

"Thank you all!!!! You give me so much love.. I wish I could have a concert for everyone who has been writing to me... Haha! Love!!"

(Twitter)

No, és persze nem utolsó sorban mutatnék egy videót is, amit a mi nagyszerű magyar rajongóink készítettek jobban mondva kettő ember, sok - sok másik segítségével.
Azt hiszem büszkék lehetünk erre a kis tákolmányra, egy olyan másik videó sincs, aminek a vége ennyire ütősen fantasztikus lenne! Imádtam, és jót kacagtam, remélem Eric is meglesi majd!
Szóval gratulálok a készítőknek, meg persze Nektek, és Ericnek Happy Birthday! :))))

   

Komolyan a vége, amin behalok! Imádom! :D

Most pedig itt van a fejezet, remélem mindenki tetszését elnyeri, és kapok majd kommentárokat! :)

Csók!

Number four

/Second Act/

Sikítások, és hangos taps követte bevonulásunkat, én pedig elfoglaltam a helyem. Kiálltam a szélére a színpadnak, felvettem a tartást, és vártam, hogy Eric egy hatalmas számmal a ruháján megjelenjen előttem.

Miért is ne, a Popular volt a kezdő zene, mire megérkeztek a férfi táncosok is. Szikrázó tekintettel néztem Tyra, ahogy belépett a francia ringyó mellé. Kihúztam magam és mosolyogva fordultam előre. Ebben a pillanatban fordult a fény is úgy, hogy megláttam az embereket előttünk, ahogy több tízezren ott állnak, vagy ülnek és ránk várnak. Úristen…

De megéreztem Eric karját a derekamon, és kezdetét vette a játék.

Lendületesen ráztam a csípőm, és léptem arra, amerre kellett.

Egy apró forgás, kézfellendítés, meghajlás, és előre lépés.

-          A harminchatos versenyzőpár sajnos kiesett – hallottam meg a zenét túlharsogó hangot a hangszóróból.

Ijedten kaptam a tekintetem Eric felsőjére. Négyes.

Kifújtam a levegőt, és a refrénre pontosan az első nap begyakorolt lépéseket róttam, mellettem a vigyorgó Erickel. Éreztem, hogy egyszerre mozdulunk, éreztem az energiát, a lendületet, és őrületes érzés volt ennyire összhangban lenni.

Egy spárga volt a szám vége, amiből kinyújtott kézzel húzott fel Eric, majd maga mellé penderített, és megálltunk.

Vége volt az első számnak, és közben öt táncost ejtettek ki. De Ty, és Molly még továbbra is a táncolók sorait gazdagította. Idegesen, de mosolyogva néztem körbe, a tömeg egy emberként tapsolt, hangos sikoltozásokkal tarkítva, és persze a vakuk is villantak.

-          Jöhet a következő szám? Remélem, mindenki jól szórakozik, ez a jótékonysági este, csak ezért jött létre, szóval most egy döntést a kezükbe adunk. Hat páros lesz a következő percben a színpadon, ők fognak megküzdeni egymással, de ki legyen az első hat? – mutatott felénk a házigazda, mire zúgolódás vette kezdetét a nézők között. – Megkértük Önöket, hogy megérkeztükkor írják egy ötven alatti kedvenc számukat, és mi most ezt összeszámolva döntöttük el, hogy kik is lesznek azok. Az első szám, ami a legtöbb papírt kapta, a négyes volt – kiabálta, mire a reflektor rám és Ericre irányult.

Meghökkenve álltam egy pillanatig, majd Eric meghúzta a kezem lerántva maga mellé egy meghajlásra, majd hátrakerültünk a színpad mögé.

-          Úristen, úristen, úristen – suttogtam remegő hanggal, és éreztem, hogy elszédülök. Le kell ülnöm, de ekkor Eric elém állt, és lefogta a remegő kezem.

Ki kellett rántanom onnan, nekem muszáj volt mozognom.

-          Nyugi, most mit fosol? Eddig akkora szád volt, most meg? – nézett a szemembe komoly arccal, de nem bírtam megnyugodni, csak mert ő azt mondta.

-          A csókért még kapsz! – vágtam oldalba, majd kilestem a színpadra.

Molly közeledett felénk párjával, szóval továbbjutottak velünk együtt. Vicces kis tánc lesz ez…

-          Gratulálok – nyújtottam felé mosolyogva a kezem, mire megtorpant.

Lassan végigmért, majd hosszú másodpercekig csak az arcomat nézte. Volt egy olyan érzésem, hogy mindenáron a maszk alá akar látni.

-          Kösz – vágta rá, és fogott velem kezet egy pillanat múlva.

Egész normálisnak tűnt egy percre, úgy éreztem kedves ember lehet, vagy valami más, mint amilyen most. A szerelem tette ezt vele? Vagy a show biznisz?

Elfordulva követte párját, én pedig ismét a színpadot lestem, óvatosan fogva a vörös függönyt.

-          Hé! Nektek is gratulálok! – szólt vissza Molly, mire meglepve hátrafordultam, és rámosolyogtam.

-          Kösz Molly – suttogtam, de már nem figyelt, és nem is hallhatta, elsétált a párjával.

Visszafordultam előre, és addigra már ki is választották a hatosunkat, amibe Tyék hál’ istennek nem kerültek bele, ők csak a következő körben fognak táncolni.

-          Ti jöttök! – jött oda megint a piros nadrágos, és újra jött a lökdöséseivel, komolyan elgondolkoztam milyen halálnemet szánok neki a mai este végére.

Újra visszasétáltam a színpadra, ám ezúttal a közepén álltam meg, kényelmesen hallgatva az elismerő tapsot. Enyhe borzongás futott át rajtam, amitől minden egyes szőrszál felállt a testemen. A fények kereszttüzében elviselhetetlen volt a forróság, miközben lényem hőtől forrt, kezem viszont érezhetően közel állt a kihűléshez. Kiismerhetetlen, és elképesztő dolog ez az adrenalin löket, és az izgalommal teli idegeskedés.

Újabb szám vette kezdetét, ám ezúttal meglepetés erejével hatott ránk, és egy lassú dal zúgott a hangszórókból.

Oké, akkor ez pasi tánc, innentől Ericen múlik minden, ő vezet, én csak hagyom magam sodródni.

A férfi hátulról ölelt magához, kezét lassan végighúzva az oldalamon, majd megragadta azt, kihúzott maga mellé, rántott egyet a karomon, ezzel magához vonva, hogy testünk összeérjen.

Tüdőmbe szorult levegővel vártam a következő pillanatot, kíváncsian, szinte kapkodó tekintettel lestem arcára, de az semmit nem árult el, az egyetlen a szeme volt, ami beszélt hozzám.

Egyik kezét teljes hosszában átfűzte a derekam körül, másik kezét a mellkasomra tette, és arra enyhén megtaszítva érte el, hogy törzsből kihajoljak, és az alsótestéhez tapadva kis kört írjak le, miközben kezét végighúzta a nyakam vonalán.

Lehunytam a szemem, és éreztem, ahogy visszaránt a testéhez, és a hátulról a nyakamra csúsztatja a kezét. Bal karjával megragadta az én kezem, és határozottan előre lépett, nekem pedig hátrébb kellett lépnem, követnem a mozdulatait, szinte tudni, ki ő.

Eggyé válni vele, a része lenni, hogy úgy érezze minden simán fog menni.

-          Bízol bennem? – suttogta a fülemhez hajolva, miközben újra megdöntött.

-          Azt hiszem – leheltem vissza, és jobbnak éreztem, ha behunyom a szemem.

Elengedte a derekam keze egyedül a nyakamon volt, ott fogott. Lassan elkezdett egyre lejjebb engedni, húzni magával, én pedig szál egyenesen megpróbáltam megőrizni a hidegvérem, és tartani magam, hogy ne essek össze. A nyakamat tartó kezével tartotta meg az egész testem, és úgy engedett egyre közelebb a földhöz, miközben hallottam, ahogy a nézőtér felől hangos felszisszenések, és hitetlen mondatok hangoztak el. Megéreztem, amikor a szoknyám elérte a parkettet, lassan már én is ott fekszem, ha Eric nem csinál valamit, de csak tartott.

A zene új fordulatot vett, a halk résznek vége volt, és egy utolsó, mindent elsöprő refrén vette kezdetét, mire Eric a lába, és a keze közös játékával egy szempillantás alatt újra két lábra állított, ellépett tőlem, én pedig feleszmélve kisebb szólótáncba kezdtem, megkerültem őt, majd visszaérkeztem, és közel léptem.

Mosolyogva húzott közel magához, páros lépéseket kikövetelve, majd kipenderített, és megpörgetett, én pedig enyhe lábujjhegyállásban pörögtem a tengelyem körül megállás nélkül, de a szám lelassult újra, a végéhez közeledett, mire Eric megfogott és az ölébe kapott.

Lassan hátrahajtottam a fejem, megfeszítettem az egész testem, majd megéreztem egy puha, érzéki csókot a kulcscsontomon, és a számnak vége lett.

Egy pillanatra halotti csönd lepte el a termet, majd hangos sikítás, taps, és éljenzés töltött be mindent, én pedig mosolyogva, könnyed, felszakadt sóhaj közepett Ericre pillantottam.

Rám mosolygott, és lassan leeresztett maga elé. Visszaléptem, meghajoltam, majd a zsűrire néztem, és vártam az ítéletet.

Elvarázsolt pillanat volt, minden hihetetlennek, és elképzelhetetlennek tűnt. Annyira a tánc hatása alatt voltam, hogy semmit sem fogtam fel színesen, csak egy színben, rózsaszínben.

-          Hihetetlen táncok voltak, azt hiszem ilyet nem láttunk már évek óta – kezdte elhűlve a házigazda, mire lassan elcsitult mindenki. – De hatból csak három juthat tovább, és ez a három pedig: elsőként a négyes számú páros – kiabálta, én pedig hitetlenül a fejemet ráztam, és csak bámultam a pasasra.

Milyen álom ez?

Eric megfogta a fejem, és a mellkasára húzta, szorosan magához ölelt. Tovább jutottunk.

Elment rólunk az égető reflektor fénye, és mi hátrébb léptünk, teret engedve a következő párosnak.

-          Ez mi volt? – néztem fel Ericre, mire megrántotta a vállát.

-          Táncoltam.

-          Te mikor vagy a valódi önmagad? Amikor táncolsz, és énekelsz, vagy amikor bunkó vagy?

-          Azt hiszem, ezt döntsd el te magad – nevetett, majd karon ragadott, és elhúzott magával a sötétbe. – Valamit nem mondtam el.

-          Ugye nem vagy házas? – néztem rá esdeklő tekintettel, mire megrázta a fejét.

-          Hülye! Viszont be kellett biztosítanom magunkat, és meghívtak ide is.

-          Meghívtak, úgy érted, hogy… - néztem rá olyan szemekkel, amelyek azt kérték, hogy azt mondja, csak viccel.

-          És igen, hölgyeim és uraim, van egy meglepetésünk is. Egy híres fellépőnk lesz ma este itt, ezen a színpadon. De a show előtt még pár perc pihenő, Önöknek, és a táncosoknak is, öt perc múlva folytatódik a show.

Lassan már ezt a műsorvezetőt sem csípem annyira. Megrökönyödve fordultam Eric felé, aki fején egy idióta vigyorral nézett rám.

-          Gyorsan – suttogtam, és betoltam a női mosdóba.

Szerencsére itt a fülkék nagyok voltak, pontosan olyan nagyra építették, hogy egy-egy ilyen rendezvényen mindig legyen hol átöltözni.

-          Hol van a ruhád?

-          A férfi öltözőben.

-          Egy perc és itt vagyok – mondtam, már sarkon is fordultam, és kicsörtettem a mosdóból.

Végigfutottam a folyosón majdnem feldöntve az idegesítő franciát, és még pár táncost, de ügyesen kikerültem őket, nem kellett egy összetűzés, nincs időm rá.

A táncosok össze-visszafutottak, neveket kiabáltak, harisnyát vettek át, és idegesen itták a vizet.

Minden hatalmas kavarodásban volt, a szavak összekuszálódtak, semmit és senkit nem lehetett hallani, érteni, csak üvöltéssé, hangos zajjá torzult minden.

Megpillantottam az öltözőt jelző férfialakot az ajtón, mély levegőt vettem, és kezem a kilincsre tettem.

-          Jövök! – kiáltottam be, és a szemem elé emeltem a kezem.

-          Mit keresel itt, ez a férfiöltöző – horkant fel valaki idegesen, én pedig a hang irányába fordultam.

-          Jaj, és most mit kell nyávogni, meztelen vagy? Ha meg nem, hidd el, alsógatyát, sőt olyat, ami a lábad között lóg láttam már. Csak Drew ruháit keresem, egy hátizsákot – magyaráztam kikelve magamból, nem értettem mi ez a nagy felhajtás.

-          Drew? Nem ismerjük. Számot mondj – szólalt meg egy másik férfi mögöttem.

Próbáltam nem elképzelni, hogy most hány pasi vesz körül, és nyugodt maradni csukott szemmel.

-          Négyes, négyes a számunk.

-          Ti vagytok a négyesek? Ez a négyes csaj! Felismerhettem volna – suttogta egy másik valahonnan a bal oldalamról.

-          Lefoglalt a pöcsöd haver – röhögött fel valaki.

-          Kinyithatom a szemem? – kérdeztem idegesen, tudtam, hogy telik az időm.

-          Azt mondtad láttál már ilyet, szóval nyugodtan. És, nyugi, nem kell sietned – nevetett fel az előttem álló pasas.

Elvettem a szemem elől a kezem, és erős grimaszt vágtam felé, majd megpördült és végig futattam a tekintetem az öltözőn, hogy megtaláljam a számot.

-          Négyes! – kiáltottam fel, majd feltéptem a szekrényajtót, és kiemeltem belőle a hátizsákot.

Megfordultam, és elindultam kifelé, az öltözőből.

-          Hé! – kiáltottak utánam, mire idegesen néztem vissza.

-          Mi van?

-          Gyönyörűen táncolsz, csodálatos vagy – mondta az egyik, mire rámosolyogtam. – Neked drukkolok.

-          Ugyan – nevettem fel, és rájuk néztem.

-          De komolyan – bólintottak többen is, mire ellazítottam a testtartásom, és feléjük fordultam.

-          Úgy értitek nekünk, nem?

-          Nem. Az a pöcs, aki veled van, azt a pokolra kívánom, amiért nem én állok ott melletted.

-          Vagy én.

-          Vagy én!

-          Fejezzétek be! – dörrentem rájuk, és úgy éreztem már legalább húsz perce itt vagyok. – Mennem kell, de nagyon sok sikert nektek! És köszönöm – tettem hozzá, majd sarkon fordultam, és kirohantam az öltözőből.

A nők utánam fordultak, mikor látták, ahogy kirontok a helyiségből, de nem foglalkoztam velük, csak villantottam feléjük egy széles vigyort, amit egyedül Molly viszonzott.

Egy pillanatra megálltam mellette.

-          Ugye tovább jutottatok?

-          Igen – bólintott vidáman.

-          Gratulálok! – kiáltottam, és már futottam is a mosdó felé.

Bekopogtam Erichez, mire az idegesen nyitotta ki az ajtót, megragadta a karom, és berántott maga mellé.

-          Mi tartott ennyi ideig?

-          Ó, annyi nagyon édes pasi volt ott, segítettek nekem.

-          Gondoltam, hogy bárányt nem kéne az oroszlánbarlangba küldeni – morogta, miközben próbálta magáról leküzdeni a zakót.

Megfogta a két ujját, és lehámoztam róla, miközben ő az övét csatolta ki, és kigombolta az alsóját.

Lehúztam a hátizsák cipzárját, és kivettem belőle a felsőket, meg a nadrágot. Visszafordultam Eric felé, aki ez alatt lekapta magáról a nadrágot, és az újat várta tőlem, de amint megpillantottam egy szál alsónadrágban megdermedtem.

Kezem ugyanabban a mozdulatban maradt úgy, amiben lendítettem felé a nadrágot, szemem pedig megállapodott felsőtestén.

-          Ninah! Ninah, jól vagy? – nyúlt az állam alá, mire megráztam a fejem, és a szemébe pillantottam.

Öreg hiba.

-          Igen persze, tessék! – adtam kezébe a nadrágot, ami ő egy feltűnően önelégült mosoly kíséretében vett fel.

Hátba vágtam, mire felszisszenve húzta ki magát.

-          Ezt most miért?

-          Mert arcoskodsz – suttogtam.

Begombolta a nadrágot, felkapta az általam kiemelt piros cipőt, és rám nézett várakozva.

Két felső között hezitáltam. Bal kezemben egy fekete inget tartottam, jobbomban pedig egy fehér pólót, hozzá való sállal.

Elhúztam a szám, és a vállamat megvonva a fehér mellett döntöttem, majd nyújtottam át neki.

Gyorsan magára kapta, majd a zsákba begyömöszölve a ruhákat, és a maszkot kiléptünk a fülkéből.

Egyből szembetaláltuk magunkat egy táncos lánnyal, aki furcsa szemeket meresztve bámult minket.

-          Huh – nyögtem, és Eric derekát átölelve dőltem neki, majd mosolyogva a hajamat igazgatva sétáltam el oldalamon az énekessel.

Remélem elhitte, hogy futókalandunk volt a mosdóban. Ki ne hinné el?

Amint még a sötét takarásában maradtunk, nem láthatnak meg együtt minket. Intettem Ericnek, hogy menjen itt ki a hátsó bejáraton, így nem lesz baj.

Bólintott, és elindult, de még mielőtt kilépett volna visszafordult, és széles mosolyt vetett rám.

-          Sok sikert! – mondta, és már ott sem volt.

De mihez?

A táskában megszólalt egy telefon, idegesen, kapkodva húztam le az össze cipzárt, végül gyorsan kikaptam és a fülemhez tettem.

-          Jap?

-          Ninah?

-          Miből jöttél rá? Lehet, hogy Eric új nője az.

-          Kizárt nála mostanában egy másik nő. Melletted nem unatkozik, nincs egy perce sem csajozni – röhögött a telefonba Alex.

-          Bunkó vagy – válaszoltam játszott sértődöttséggel.

-          Eric kész van? Nálam van a kalap.

-          Igen, már kiküldtem a hátsókijáraton.

-          Oké, akkor hamarosan találkozunk! Sok sikert!

-          De mi az istenhez? – nyögtem a telefonba, de ekkor már csak az idegesítő búgó hang maradt.

Morogva dobtam a táskába a telefont, és visszarohantam a férfiöltözőhöz.

Nem volt sok hely, ahova tehettem volna még ezt a táskát. A nők túlságosan is jól kiszúrnak mindent, ráadásul olyan kíváncsiság van bennük, aminek nem állnak ellent, és egy perc alatt megtudják a titkunk. Máshová pedig nem rejthettem, úgyhogy muszáj voltam újra megzavarni a bandát.

-          Bocs fiúk, de vissza kellett jönnöm – állítottam be újra kezemmel takart szemmel.

-          Ugyan Négyeske, téged bármikor szívesen látunk – nevettek fel, mire elvettem a szemem elől a kezem, elmosolyodtam, visszadobtam a cuccot a szekrénybe, majd kifutottam.

-          Sok szerencsét!

-          Mi a büdös… - kezdtem, de a hangszóró elnyomta a hangom.

-          Újra itt volnánk, Hölgyeim és Uraim! – kezdte a színpadon a férfi, és eközben hátul egy nő rohangált össze – vissza, és számokat suttogott.

-          Négyes! Azonnal jöjjön ide!

-          Minek? –fortyogtam a sok megválaszolatlan kérdés miatt, de tettem, amit mondott, és beálltam a tucat lány közé.

-          Amint indul a szám irány a színpad, és táncoljátok be magatokat a szívükbe! – mosolygott feszülten, és már el is tűnt.

-          Mi folyik itt? – néztem a lányokra, akik szintén értetlenül néztek körbe egymás között.

-          A mai sztár fellépőnk nem más, mint Svédország új csillaga, Eric Saade! Hölgyeim és Uraim Mr Popular, valamint a mai este táncosnői! – kurjantotta, és abban a percben megszólalt a zene.

It's gonna rain (ajánlott zene/új lapon/ megnyitása! :))

A sodrás kipenderített a táncparkettre, és ott voltam egyedül, mégis mindenkivel együtt.

Eric elkezdte a dalt, én pedig felé lestem. Teljes átéléssel nézett előre, és táncolt a közönségnek, és a zsűrinek. Az első bevezető után rám pillantott, és noszogató tekintettel középre küldött.

Jól van, ha már spontaneitás, akkor legyen.

Az egyik leglendületesebb, legjobb táncomba kezdtem bele, amit valaha csináltam, nem tudom, hogy hogyan jött, nem tudom, hogy miért azok a lépések, de minden pontosan kijött, minden tökéletes volt, és éreztem a zenét. Egy voltam vele, uraltam azt. Mosolyogva táncoltam a nézőknek, a zsűrinek, Ericnek, a számnak, miközben minden dobogott körülöttem.

Jó akartam lenni, megmutatni mit tudok, és a pillanatnyi környezet azt hozta ki belőlem.

„Nem a legjobbnak kell lenned, csak jobbnak az ellenfélnél.”

Jobban akartam táncolni, mint bármelyik lány mellettem, jobban, mint ahogy azt valaha is tettem.

Viszont minden táncos a színpadon csodálatosan csinálta azt, amihez értett, még a kis francia is bent volt, és ott forgott körülöttem, mintha muszáj lenne.

Mindenáron középre akart törni, mindenki szeme elé, ami viszont az én szememet szúrta, úgyhogy minden egyes lépésemmel arra törekedtem, hogy hátrébb szorítsam, és a lányok segítettek.

Végül én középre, előre kerültem és táncoltam a fényben, a tapsban, a szeretetben.

Eric csodálatosan énekelte a számot, és amikor csak tehette táncra perdült, magához rántva egy-egy táncos lányt is. Éreztem magamon a pillantását, amit néha el is kaptam; ha kellett biztató volt, ha kellett büszke, és mindemellett észvesztően szexi is.

Nem énekelt, és együtt mozgott a táncosokkal, rám pillantott, és erőteljesen belemozdult a lépésekbe. Ránevettem, és követtem a mozdulatát. Beleharaptam a számba, és lendületesen oldalra ugrottam, megtettem a lépéseket, és hajoltam. Vissza, és guggol.

 Az énekes tüzes pillantással nézett rajtam végig, miközben középre tette a kezét, és felém mozdult.

Elkaptam a pillantásom, és a franciára meredtem, aki engem bámult tagadhatatlan gyűlölettel.

A szám a vége felé közeledett és Eric táncosai szétszóródtak a színpadon, mellettem rögtön Alex-el, aki kacsintva táncolta a koreográfiát.

-          Menni fog lányok a refrén egyszerre? – kiáltotta Eric a mikrofonba, mire hatalmas sikítás árasztotta el a teret. – Oké, ti énekeltek, a csajok itt fent pedig megpróbálják a táncosaimmal csinálni azt, amihez értenek, és táncolják a refrénünket. Gyerünk! Öt, négy, három, kettő, és!

Csináltam. Én nem tudom hogyan, de egyszerre mozogtam Alex-el, aki szájtátva leste a lépéseim.

Nevetve, csillogó szemekkel követtem a ritmust, teljes szívemből táncoltam.

A végén, ahogy a szám megkövetelte lihegve estem össze, de Alex elkapott, fél térdre ereszkedett, és arra fektette elernyedt testem.

Sikítás, kiabálás, taps, nevetés, és sírás hangja volt mindenhol.

Eric nevét zengte minden ember, őrülten lihegve a színpad előtt.

Fellestem az engem fogó táncos arcára, aki mosolyogva kacsintott rám újra. Megfogta a kezem, majd felhúzott magához.

-          Ezt hogy csináltad? Eric megtanította? De nem arra sem volt idő. Hogy csináltad? – nézett rám, majd megfordultunk, megfogtuk egymás kezét, és meghajoltunk.

Felnevettem, és ránéztem.

-          Mintha csak Ericet hallottam volna - mosolyogtam. - Nem tudom, csak egyszer láttam, és valahogy megragadt bennem, tudom a táncot.

-          Csodálatosan csináltad – dicsért teljesen elhűlve, én pedig rámosolyogtam, és az arcához hajolva apró puszit leheltem rá.

-          Ettől még az elrablós dolog nincs megbocsátva – suttogtam, majd még egyszer meghajoltam és kifutottam a színpadról.

Eric lenyomott még egy számot, majd kezdetét vette a végső leszámolás. Elkezdődött az utolsó tánc, ahonnan mindenki kiesett, kivéve, azt a bizonyos hét pár. Már csak tizenöten vagyunk, közben pedig ciki vagy sem, nem tudom a többiek hol, melyik körben estek ki.

Tizenöt legjobb, és még bent vagyunk. Muszáj a hétbe is bekerülnünk. Muszáj.

Ericről videó (így képzeltem el a fellépőruháját)

----------------

Válaszok néktek! :)

Zoey, hát igen Ninah, már csak ilyen! :D Idegesen beszólogat, de legalább kiengedi magából a feszültséget. :D

Örülök, hogy tetszett, és remélem ez is elnyerte a tetszésed! :)

Csók

Óóóóó, Szia Csaj!

Majd ha vársz hat fejezetet újra írhatod, akkor már nem lesz elcsépelt, és sablonos. :D

Dóry, hát az érzelmek kiváltása nekem a legnagyobb öröm! :)

Ty furcsa, remélem majd lassan kialakul róla egy biztos képed, kíváncsi leszek, hogy a végén most jó lesz, avagy sem. :D

Nekem a Molly megjelenik volt a kedvenc részem! :D

Na, most is kíváncsi leszek a véleményedre, mint mindig, és még ma neki állok a te frissedhez írni egy hosszabb kritikát! :)

Szia Adadel! Annyira nagyon, nagyon édes vagy, köszönöm szépen! :) Nagyon jó érzés, hogy a te kritikádra mindig számíthatok! :)

Ninah kocsija egy Ford Fiesta. :)

Egyébként ez a csaj tud furcsán viselkedni, néha olyanokat tesz, amire egyikünk sem számít, a nemvárt helyzetekben nem várt mondatokkal, mozdulatokkal reagál. Imádom!:D

Szóismétlések fel sem tűnnek, mert olyan izgatottan olvasom a véleményed, hogy sokszor megesik, hogy többször is elolvasom egymás után. :D Kell, hogy lassan lecsituljak, és megértsek mindent.

Naaaaagyon, rettentő módon remélem, hogy tetszik a mai friss is! :)

Evus, istenem, dehogy lesz sablonos, rettentő hálás vagyok minden szavadért, amit legépelsz nekem! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Molly még fog meglepetéseket okozni, még ebben a részben is, és a továbbiakban szintúgy! :)

Ági, igyekeztem nem túl jó színben feltüntetni a franciát, no meg sajnos Mollyt is, pedig nem ártottak még nekem. Még! :D

Örülök, hogy tetszett, és nagyon köszönöm a véleményed! :)

Csók néktek!