Chapter 10

Repülő út

/Eric/

Pasi vagyok, nem? Minden nőben, akire először ránézek, csak a nőt látom, nem a személyiségét, nem a belső értékeit, nem tudom mit várnak. Akarom őket, gyönyörűek, a testük megbűvöli a férfiakat, de vannak nők, akik ezt nem tudják. Nem tudják, hogy ha egy pasival kedvesek, akkor ő azt vágja le belőle, hogy bejössz neki, ezt a kedvességet egy férfi már bátorításnak veszi, hogy közelebb lépjen a nőhöz, átlépjen egy zónát, és valami mást akarjon, a nőt magát. Nem a barátságát, hanem a testét, és a lelkét, hogy egy éjszakán át magáénak tudhassa. Hogy érezze a nő az övé, megszerezte magának.

Vadászok vagyunk, örülünk a megszerzett prédának, és egy szerelem nem feltétlenül a vadászathoz kapcsolódik. Sőt, az csak egy véletlen, egy olyan véletlen, ami veszélyes ránk, férfiakra nézve, mert bár az egyik legfantasztikusabb dolog, ami létezik, olyan, mint egy drog. Kívánod, ha egyszer volt részed benne, miközben tisztában vagy a rossz oldalával is.

Kevés olyan szerencsés ember van, akinek első alkalommal a szerelem keresztezi az útját, és nem ágazik el élete végéig. Na, azok nem tudják milyen ez.

Milyen az, amikor valaminek vége, amiről te is tudtad, hogy már nem ugyanaz, de féltél váltani, ragaszkodtál a másikhoz, úgy érezted ő már a tied, hozzád tartozik, még magad előtt is tagadtad, hogy a valahai szerelem, már nem is árnyéka önmagának, hanem eltűnt.

De aztán ő lépett. Molly a karrierjét helyezte előtérbe, ezért csattant el az a csók, amit én megláttam, és ezért lett vége mindennek.

Na és most itt van ő, Ninah. Képtelen vagyok akár egy percre is nem rá gondolni. A fejemben van az arca, az illata, a teste, a mondatai, amik újra és újra elhangoznak a fejemben, és ami miatt újra és újra mosolyognom kell. Hiányzik, ha nincs mellettem, azt akarom, hogy ott legyen. Állandó kényszert érzek, hogy flörtöljek vele, hogy megérintsem, hogy megcsókoljam, szinte húz maga felé, miközben ő maga tol el magától, átlátva rajtam, átlátva a bennem lévő férfin.

De meg kell kapnom őt. Akarom a testét, egyszerűen meg kell szereznem.

-          Megint a lányon agyalsz? Gyönyörű.

-          Igen, tudom. Csodálatosan néz ki.

-          A tied lesz, haver.

-          Remélem is, mert muszáj megkapnom a testét, szinte már fáj, amikor a közelemben van, és vissza kell fognom magam, hogy ne teperjem le egyből. Hogy ne tegyem magamévá ott akkor, és nem érdekel ki mit lát, vagy ki mit gondol.

-          Nagyon rá vagy gerjedve, ember – röhögött fel Alex.

-          Kösz, sokat segítesz – morogtam, mire ő felkelt, és visszament átöltözni, én pedig maradtam, és továbbra is ültem a tükör előtt, bámulva a magam, elgondolkodva.

A legrosszabb, hogy tudom, sosem lenne elég belőle. Ha egyszer megkapnám, tudnám milyen, és akarnám, akarnám, és akarnám, még több kéne belőle, és ha nem kapnám meg, megőrülnék.

Ezért is jobb, hogy ő józanabb, mint én, és nem adja meg magát.

A fejemhez vágja a dolgokat, és bár tagadom, igenis az vagyok, amit ő mond. Kihasználom, hogy egyre híresebb vagyok, és hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb lányok lesznek az enyéim, mert megtehetem, kihasználom, hogy jóképű vagyok, és bár én vonakodva hiszem el, de ők azt mondják, én pedig megragadom az alkalmat, és kihasználom.

Igen, a kihasználás a legjobb szó, arra, amit művelek.

Pedig nekik köszönhetek mindent, és tudom, nem bánják, ha csak egy éjszakára kerülnek az ágyamba, mert nekik már az is egy olyan élmény, amire életük végéig fognak emlékezni, és ilyenkor nem a nagyképűség szól belőlem, hanem a tapasztalat.

Én pedig feltételek nélkül csinálhatom azt, amit szeretek, lehetek velük annyit, amennyit akarok.

Mit is csinálhatnék, ha felmegyek egy-egy videó megosztóra, és ott a videoklipjeimnél mást sem olvasok csak, mint hogy milyen szexi vagyok, tegyem őket magamévá, és a többi.

Elég szánalmas, ha egy nő ide süllyed, de némelyiken jókat kacagok.

És ha elmegyek szórakozni valahová a csapattal, elég egyetlen perc, hogy egy gyönyörű nő máris velem táncoljon, másnap pedig már az ágyamban ébredjen.

És itt jön megint Ninah.

Mert mióta megjelent az életemben újra, az alatt a kemény három nap alatt, egy másik nőn sem akadt meg a szemem.

Szépek, szépek, de nem érzem azt a húzó erőt, amit ennél a lánynál.

Nem kívánok mást magam mellé, nem akarok mást az ágyamba, csakis őt.

És ez megőrjít.

Molly is csodálatos, de nála sosem éreztem ezt, én egyszerűen nem tudom mi van velem.

Nem akartam egy nőt sem szeretni, de ha akartam volna, sem tudtam volna. Kívántam őket, és megkaptam. Nem kellett a lelke, nem kellett a szerelme, nem akartam, hogy mellettem ébredjen nap, mint nap, és nem akartam, hogy egész életemben ő legyen a Nő az életemben.

Most sem volt másképp. Nináh-t akartam, a testét, mert gyönyörű volt, igéző, és kívánatos, egyszerűen vonzó. És eltelt a következő nap, és azon vettem észre magam, hogy megőrülök a mosolyáért, hogy imádom a szemét, és nem tudom kiverni a fejemből a nevetését.

Érdekelnek a mondandói, a gesztusai, és vicces volt, hogy sosem tudtam mi lesz a következő lépése. Imádtam a dühkitöréseit, a reakcióit, amik mindig megmosolyogtattak, egyszerűen édes volt, minden helyzetben. Amikor zavarban volt, amikor mérges volt, ha boldog volt, ha összezavarodott, és amikor aludt.

Ezerszer, és még vagy ezerszer láttam újra magam előtt elképedt arcát, ahogy a lenyűgöző kis tavat kémleli fentről, pedig ha tudta volna, hogy ő százszor gyönyörűbb…

Összezavarodtam, de nem engedhettem meg magamnak, hogy ne lássam tisztán mit akarok. Tudtam. A nőt.

Kell nekem Ninah Miles, és bármi áron, de megszerzem, és az ágyamba viszem.

/Ninah/

London csodálatos volt, és bár hallottam rém híreket az állítólagos borzalmas nedves időjárásról, hál istennek, nem ez volt a tapasztalatom.

A repülő út, mint Eric Mollynak is megemlítette kettesben történt, valódi luxus körülmények között.

Tudtam, hogy a tegnapi akcióm során valami megbillent Ericben, és hogy mostantól indul az ostrom, erre pedig felkészülve hoztam magammal a tömérdek anyagot átolvasásra, tanulmányozásra, és emlékezetbe vésésre.

A notebookom is felkerült a gépre, elolvasni néhány ezer rajongói levelet, amikből nyugodtan válogathattam, és felmenni pár fansite-ra.

A papírok unalmasak voltak, és már mikor elkezdtem őket olvasni tudtam, hogy már azt várom mikor veselkedhetek neki a blogoknak. De át kellett nyálaznom pár iratot, alá kellett írnom egy ötven oldalas, engem érintő dokumentumot, és át kell küldenem a sulinak a szerződésem is, mindezek után kattintom csak a keresőre, ahova bepötyögtem az Eric Saade nevet.

Sok millió találat közül elsőnek képeket dobott ki, amin, csoda, nem csoda, én virítottam, egytől egyig mindegyiken.

-          Ez hihetetlen – bosszankodtam, mire Eric mellém ült, és áthajolt a karom felett, hogy rálessen a kijelzőre.

-          Hm… Menedzsmentelni jöttél, vagy hírnevet lopni?

-          Ja, mert én annyira örülök ennek – böktem a képernyő felé.

Lejjebb görgettem, és egyből behozta a fontosabb website-okat, oldalakat, beleértve a hivatalos svéd Eric Saade oldalt. Rákattintottam az egyik nem hivatalos, és nem is svéd oldalra, ha jól láttam finnek voltak.

Eric volt mindenhol. Az egész blog Eric körül forgott, ha valaki ide benézett a friss híreket, és az alap információkat mind megtalálta.

Születési hely, dátum, karrier, barátnő, turnék, koncertek, várható lemez kiadás időpontja, paparazzi képek, kiadott lemezek listája, és az azokon lévő számok lejátszási sorrendben, egyszerűen minden.

-          Huh – mosolyodtam el, mire Eric rám nézett.

-          Találtál valami érdekeset?

-          Furcsa olvasni a város nevét ahol felnőttünk. Furcsa, hogy ennyi év távlatából újra látom, ráadásul egy blogon, és a városunk nevét legtöbben már onnan ismerik, hogy Eric Saade innen indult.

-          Igaz, igaz. Én is gyakran csak nézem a szót.

-          Ha már itt tartunk, és olvasom, hogy régen a focizás volt az álmod, amit meg is erősíthetek, mert a mellérúgásaidnak hét évesen igen csak én voltam az áldozata, miért hagytad abba?

-          Először is, a te hibád volt, minek álltál a labda mellé, másrészt, mert volt egy lesérülésem, és utána bár újrakezdtem, az éneklés kezdett jobban vonzani.

-          Nem én voltam rossz helyen, te nem tudtad eltalálni a labdát. Emlékszem egyszer annyira belém rúgtál, hogy megrepedt a sípcsontom, mamának az ölében kellett hazavinnie. Végigbőgtem az egész utat, miattad – böktem meg a mellkasát, és mindketten egyszerre nevettünk fel. – Sosem voltál akkoriban jó focista, nem baj, hogy abbahagytad.

-          Kösz, ez kedves. Nem mintha te a táncolásoddal olyan nagyra vitted volna.

-          Hé, én már akkor is jó voltam.

-          Jó, mi? Ha jónak nevezed a lendületes pörgéseddel előidézett lavinát, amit elindítottál a konyhában, akkor igen, jó voltál.

-          Ó, na jó beszél, amikor miattad fejeltem le a diófát, mert azt mondtad elbírsz. Hittem neked, az öledbe táncoltam, te meg lefejeltetted velem a fát.

-          Véletlen volt – vigyorgott, belőlem meg kitört a nevetés.

-           Persze, hogy az volt… Hülye. Mindig én voltam a sérült, te meg az, akinek egy bocsánatot kellett kérnie, és ezzel kész is. Én meg szenvedtem.

-          Hey! Aggódtam miattad. Ha lesérülsz nincs táncpartnerem – mosolygott és szeme a szám felé kalandozott.

Elkaptam a tekintetem, és kinéztem az ablakon. Gyorsan elnyomtam az emlékeket, és újra a blogra koncentráltam.

A legutóbbi Stockholmi fellépése is fent volt, legalábbis a legnagyobb része, kisebb, nem túl jó minőségű videókban. A nyitószámot néztem, majd megkerestem, azt, amikor Selly felmászott a színpadra, és a megilletődöttsége még most is mosolyt csalt az arcomra.

Az ajánlott linkek között rengeteg más portál is volt, köztük egy fanfiction nevezetű is.

Olvastam már ezt a kifejezést, képben voltam a jelentését illetően, így rákattintottam, és megjelent az Ericet magát feldolgozó oldal. Számomra érthetetlen nyelven írták, de a képek oldalt a szereplőket mutatták be, és ott villogott főszereplőként Eric is. Lejjebb görgettem, ahol megtaláltam a fordító linkjét, mire egyből rá is kerestem, és ékes angol nyelven olvashattam bele a történetbe.

Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen mély nyomokat hagy az emberekben Eric. Hogy valaki olyannyira elgondolkozik a fiún, hogy eldönti, történetbe foglalja, az ő életét írja le.

Pillanatok alatt bebarangoltam Eric világát az interneten, blogok, fanfictionök, országok segítségével, és csak ámultam. Ha nem is a többség, de kisebb rajongói csoportok igenis világi szinten ismerik Ericet.

-          Te ezt tudtad? – néztem felé.

-          Mit?

-          Azt, hogy országok rajonganak érted. Úgy értem mindenhol. Európa szerte, az észtek, finnek, hollandok, bulgárok, magyarok, egyszerűen fantasztikus. Itt minden meg van, ami te vagy, amennyit kiadtál magadról. A képek egyik portálról mennek a másikra, országok osztják meg az információikat egymással, csodálatos rendszer.

-          Igen, ezek az én rajongóim, a legcsodálatosabbak a világon – mosolygott büszkén, és a gépemre lesett. – És mi a téma mostanában?

Elhúztam a szám, és kiléptem az oldalról, hogy megnyissam a hivatalos portált, no meg hogy meglessek egy két rajongói levelet.

-          Szerinted? Mi… - motyogtam, és begépeltem a jelszót.

Elégedetten dőlt hátra a székében, és lehunyta a szemét.

Csak a levél témáját olvastam el, és az alapján kerestem a legérdekesebbet, azt, ami majd megfog, amit úgy érzek, el kell olvasnom.

Már az ötödik oldalt böngésztem, amikor megakadt a szemem egy soron.

Subject: A lány az oldaladon

Hi Eric, már ha te olvasod el ezt a levelet, amit erősen kétlek, úgyhogy inkább, Hello Te, akit nem ismerek!

Nem mondom, hogy hatalmas rajongója vagyok a zenédnek, mert még csak most hallottalak, és meg kell mondjam az igazat, vannak kevésbé jó zenéid, amiket akkor sem hallgatnék meg, ha te magad ajánlanád.

Viszont azok, amik tetszenek, és a legtöbb ilyen, nagyon megfogott, egyszerűen imádom őket. Nem tudom, hogy a hangzás, vagy a szöveg, talán mind a kettő, de nagyon megragadt bennem.

Ha a te hangod hallom néha magam elé képzelem az arcod, látom, ahogy velem beszélsz, érzem a lényed, és akarlak, én akarok lenni a lány az oldaladon. Közben pedig tudom, hogy nem én leszek.

Mert nem vagyok híres, nem vagy gyönyörű, és talán soha nem is fogunk találkozni.

Nem vagyok svéd, nem vagyok amerikai, egy angol kisvárosban élek.

Tudom, hogy Molly híres volt, és tagadhatatlanul szép lány, és amikor szakítottatok több száz lánnyal együtt örültem. Ami rohadt önző dolog, de jól esett tudni, hogy szingli vagy. Nem mintha így lenne esélyem nálad, vagy nem mintha bármivel közelebb kerülnék hozzád, de jobb a tudat. Hogy miért?

Mert akkor azt érzem, hogy eggyel kevesebb akadály. Amikor van barátnőd, még annyi esélyünk sincs, mint most.

Apropó most. Megint feltűnt egy lány az életedben. Nem tudom ki ő, de egyszerűen szemkápráztatóak, és csodálatosak voltatok együtt. Együtt, miközben csókolóztatok, annyira egynek éreztelek titeket, annyira tökéletesnek. A lány nagyon szép, jobban hozzád illik, mint Molly, ha meg nem sértelek.

Amikor megláttam a képet nem azt kívántam bárcsak eltűnne onnan, hanem bárcsak boldogok lennétek egymás mellett.

Remélem nem montázsolt kép volt, és minden pletyka igaz. Alig várom, hogy kiderüljön ki ő, és hogy milyen kapcsolat van köztetek.

Hallgatód;

Lucy

Meredtem a képernyőre, és csak néztem. Nem láttam, én… én csak feldolgoztam.

Nem bírtam. Úgy ahogy voltam fogtam a gépem és lecsuktam, hagytam, hogy az ölemben nyugodjon tovább.

Lehunytam a szemem, és hátradöntöttem a fejem. Mellettem is megmozdult az ülés, Eric felsóhajtott.

-          Szép levél volt. Jó szemed van, én nem szúrtam volna ki.

-          Fogd be!

A szállodánk elegáns volt, és csak remélni tudtam, hogy Eric nem egy szobába tett minket, és nem történik semmi „véletlenszerű nincs szobánk” akció.

De nem történt, és én elfoglalhattam egyedül a hatalmas franciaágyat.

-          Bajban vagy Ninah, rohadt nagy bajban – jelentettem be magamnak, miközben a plafont kémleltem.